Mondhatni, kevés figyelmet fordít az internetes kapcsolattartásra a fiatalokért fáradozó Magyar Úttörők Szövetsége (MÚSZ), honlapja nem ad életjeleket. Legutolsó híre 2009-es, utolsó pénzügyi beszámolója 2007-ből való. Figyelemre méltó viszont a legfrissebb bejegyzés, amely 2011. február 3-án keletkezett. Szerzője Varga Richárd, a csillebérci úttörőtábor első vezetőjének, Nagy Juliannának az unokaöccse. Nagy Julianna, tudjuk meg, 1985-ös nyugdíjazásáig vezette a tábort, de élete végéig segítette a munkát, és „kiállt a szövetség vezetője, Rácz Péter mellett azokban az időkben is, amikor bizonyos jogi eljárások” folytak ellene. Nagy 2010 novemberében elhunyt. Bár a szövetség vezetése értesült a hírről, részvétnyilvánításra nem méltatta a családot, sőt Rácz Péter elnök hagyatéki teher iránti igényt nyújtott be a III. kerületi önkormányzat hagyatéki osztályánál „Júlia egyik állítólagos tartozása miatt”. Varga Richárd szerint nemcsak hálátlanság, hanem pofátlanság is ez a szövetség büntetett előéletű elnöke részéről, ezért azt ígéri: a család mindent megtesz a szövetség munkájának ellehetetlenítése érdekében.
Rácz Péter nem volt mindig ilyen gondos és figyelmes gazdája a közvagyonnak: 2007 májusában a Fővárosi Bíróság jogerősen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre és egymillió forint pénzbüntetésre ítélte különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt. Az ügyletet az Ingatlanmenedzser.hu internetes oldal a tíz legnagyobb magyar ingatlancsalás közül a kilencedik helyre rangsorolta. Az úttörőszövetség ügyvezető elnökeként 1999-ben 14,2 millió forintért eladta a csillebérci úttörőtábor 94 millió forintot érő, mintegy kétszáz négyzetméteres vadászházát. Az ügyészség szerint Rácz – az MSZP volt országgyűlési képviselője és a szocialista párt volt igazgatójának, Butor Klárának az élettársa – szándékosan értékesítette valódi értékénél jóval alacsonyabb áron az ingatlant a Bau-bérc Kft.-nek (az akkori kínai tulajdonos kézbesítési megbízottja Varjú László MSZP-képviselő felesége volt), amelyben meghatározó tulajdonrészt, ötven százalékot szerzett nem sokkal az adásvétel után Rabb Attila, Rácz unokatestvére. Ő és egy másik kínai (sanghaji) lakcímen bejegyzett magánszemély máig a Bau-bérc, így a csillebérci vadászház tulajdonosa is. A kft., amely elsősorban az építőiparban, illetve az ingatlanbizniszben érdekelt, nem tartozik az erős cégek közé. 2009-es mérlegkimutatása szerint 39,6 millió forint a vagyona – ebben benne van a 96 millió forintra becsült vadászház is (!) –, saját tőkéje 12,7 millió forint, viszont van 27,6 millió forint tartozása. Eredménye negatív, –34 ezer forint. Érdekes, hogy éves nettó bevétele csupán kétmillió forint, ebben kell szerepelnie annak a bérleti díjnak is, amelyet az úttörőszövetség fizet a vadászházért. Egy 200 négyzetméteres szabadság-hegyi ingatlanért az erdő kellős közepén igazán potom pénz.
Az úttörőszövetség ugyanis visszabéreli az ingatlant Rácz Péternek, aki, mint mondja, a szövetség elnökségének bizalmából máig elnök lehet. Úgy tűnik tehát, hogy Magyarországon megéri nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűnébe esni, mivel a bíróság az egymillió forint büntetés megfizettetésével legalizálta az erkölcstelen üzletet; a legnagyobb magyar ifjúsági szervezet élén büntetett előéletű ember áll, aki a továbbiakban bántatlanul lakhat egy százmilliós ingatlanban. Jogi szakértőink szerint akár élete végéig. A csillebérci úttörőtábor a Budapest XII. 9121/7 helyrajzi számon szerepel a földhivatali nyilvántartásban, ennek a vadászház is a része. Az ingatlan nem megosztható, kapjuk a tájékoztatást a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV Zrt.) kommunikációs osztályától, amely azt is közli, hogy az államnak továbbra is célja, hogy visszaszerezze, s ezért tovább folytatja a peres eljárás.
A 46,5 hektáros csillebérci úttörőtábort 1948. július 31-én nyitották meg, telkét és a szomszédságában lévő nyolchektáros természetvédelmi területet 1963-ban államosították, a kezelő 1968-tól a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) lett, amely 1989. április 22-i kongresszusán felszámolta önmagát. Még ugyanaznap létrejött a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz). 1989. június 27-én, tehát két hónappal az után, hogy megszűnt, a KISZ a MÚSZ-nak ajándékozta a két ingatlant (a szerződést Gyurcsány Ferenc, a KISZ-kb titkára is aláírta). KISZ kezelői jogból tehát MÚSZ-tulajdonjog lett, egyben megszűnt a magyar állam tulajdonjoga. Az ajándékozási szerződést 1991-ben az Állami Számvevőszék rendben találta, az úttörőszövetség tulajdonjogát elismerte, de az ingatlanra eladási és terhelési tilalmat mondtak ki. Ezt az Alkotmánybíróság később jogellenesnek minősítette, és határidőt szabott a vagyoni zárlatra, amelyet 1994-ben oldottak fel.
Bár az iratok alaki hibákat is tartalmaztak, a földhivatal már 1989. június 30-án, tehát három nap alatt bejegyezte az úttörőszövetség tulajdonát. A sietséget az indokolta, hogy június 30-ig volt rá mód, hogy kezelői jogot átruházhasson egyik szervezet a másikra. A vagyonátmentést megakadályozó földtörvény-módosítás ugyanis július 1-jétől lépett hatályba.
Az úttörőszövetségnek tehát minden oka megvolt rá, hogy biztonságban, birtokon belül érezhesse magát, és mert az Alkotmánybíróság a végleges elidegenítési és terhelési tilalmat is levette a válláról, 1997-ben 1,4 millió dolláros hitelt vett fel a táborra. A behajtás jogát később a Magyar Követeléskezelő Zrt. szerezte meg, amely így szintén egyik tulajdonosa lett az ingatlannak. 1999-ben a MÚSZ vezetősége eladta a vadászházat a Bau-bércnek, majd 2000-ben a vadászházon kívüli teljes területet, azaz a telek 99 százalékát az amerikai–liechtensteini bejegyzésű, offshore hátterű Mobilber Kft.-nek, amely 50 millió forintos opciós díjat, majd 200 millió forintot fizetett érte. Amikor az ügylet nyilvánosságra került, az Ifjúsági és Sportminisztérium (2000 áprilisában) csereingatlant ajánlott fel az úttörőszövetségnek Csillebérc tulajdonjogáért, és jelezte, kész átvállalni az 1,5 millió dolláros jelzálog-kötelezettséget is. A csereügylet elmaradt, a minisztérium ezért 2001-ben pert indított a tulajdon visszaszerzéséért. Az állam a peres eljárásban arra a két hónapra hivatkozott, amely a KISZ megszűnése és az ajándékozási szerződés megszületése között eltelt. A hivatkozás sikeres volt, a Fővárosi Ítélőtábla 2004 szeptemberében jogerősen kimondta, majd a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette, hogy az ajándékozási szerződés érvénytelen.
Ezek után az lenne a logikus, hogy az ingatlan visszakerült a magyar államhoz, de nem így történt. A bonyolult jogi helyzetet Östör Balázs ügyvéd magyarázza, aki a perben az állam mellett beavatkozó XII. kerületi önkormányzatot képviseli. A kerület önkormányzati vagyonba szeretné venni az ingatlant majd, ha a bíróság végre pontot tesz a jogi procedúra végére. A tulajdoni lapon azért szerepel még mindig a MÚSZ és a Bau-bérc, magyarázza az ügyvéd, mert az elsőfokú bíróság ugyan kimondta, hogy törölni kell a MÚSZ-t, de az ítélőtábla új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú Fővárosi Bíróságot az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapítása végett. A döntést a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette.
A jogkövetkezmények kérdésében viszont a mai napig nincs döntés. A bíróság elkezdte tárgyalni, de felfüggesztette a pert addig, amíg a földhivatal elbírálja, hogy az igénylők – Bau-bérc, Mobilber, majd később a magát KISZ-utódként meghatározó, szintén tulajdonjogot bejelentő Demisz – közül kinek a tulajdonjogát jegyzi be. Az elbírálás 2008–2009 során megtörtént, a döntések jogerősek, a földhivatal a Bau-bércet tulajdonosként bejegyezte, a Mobilbert és a Demiszt elutasította. (Időközben jogerős ítélet született arról, hogy a Demisz nem a KISZ jogutódja.)
Bár a bíróság felvette az ügyet a felfüggesztésből, 2008 óta nem tűzött ki tárgyalást, amit Östör Balázs sem ért, mert ilyen lassú ítélkezés még a magyar bírósági gyakorlatban sem jellemző. Mivel az eset bizonyosan a Legfelsőbb Bíróságra kerül, nem kérdés, hogy a végső döntés csak évek múlva születhet meg. Egyetlen esetben lenne gyorsítható, ha a bíróság részítéletet hozna, s ebben kimondaná, hogy a tulajdonos a magyar állam, a jogkövetkezmények vizsgálatát, vagyis a két, illetve három fél közötti elszámolást pedig másik perben vizsgálná.
A késlekedés egyértelműen a jelenleg birtokon belül lévőknek kedvez. Östör szerint az úttörőszövetségnek mint bejegyzett tulajdonosnak bármihez joga van, amit a törvény megenged. Tehát ad absurdum tovább is adhatja az ingatlant. Az úttörőszövetség jelenleg a Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központ Szolgáltató Kft.-n keresztül hasznosítja a tábort, és Rácz Péter bízik abban, hogy a bíróság figyelembe veszi majd azt a hatvan évet, amióta a szövetség használja. Elmondta még, hogy jelenleg is kapnak állami támogatást, az idén kevesebbet, mint eddig, 1,1 millió forintot, és azzal számolnak, hogy a fizetőképes kereslet visszaesésével üzleti bevételeik is csökkennek. Az ingatlan karban- és fenntartására annyit költenek, amennyi futja, de az utóbbi években veszteséget termeltek. Arra a kérdésre, nem jelenthet-e jogi akadályt, hogy a csillebérci ingatlan tulajdoni lapján a MÚSZ országos tanácsa szerepel tulajdonosként, miközben társadalmi szervezetként a MÚSZ (országos tanács nélkül) van bejegyezve, Rácz Pétertől azt a választ kaptuk, hogy ez csak technikai kérdés, az úttörőszövetség 1948 óta jogfolytonos szervezet.
A 46,5 hektáros szabadság-hegyi ingatlanra változtatási tilalom van érvényben. Az MNV Zrt. azt közölte, akkor foglalkozik az ingatlan további hasznosításával, ha az ingatlan – a peres eljárás eredményeképpen – a magyar állam tulajdonába kerül, az önkormányzatnak pedig a jogszabályok alapján csak konkrét hasznosítási cél megjelölésével és elidegenítési tilalom vállalásával van lehetősége kérni ingatlanok ingyenes tulajdonba adását. Ha már itt tartana az ügy, jó lenne. Jelenleg azonban még olyan kezekben van a csillebérci tábor, mely kezek akármikor továbbadhatják. Vajon kinek az érdeke, hogy ez évekig így maradhatott, sőt még mindig maradhat?
origo.hu
Tíz Gidrán harcjármű érkezik Tatára
