Totálkáros roncs vörös fényben

Németh Hajnal Összeomlás – Passzív interjú című multimediális installációja képviseli a kortárs magyar képzőművészetet a június 4-én nyíló, november 27-ig látogatható 54. velencei biennálén. Az alkotást, amelynek középpontjában egy totálkáros luxusautó áll, a napokban mutatták be a Műcsarnokban.

P. Szabó Ernő
2011. 05. 14. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vörös fénybe állított autóroncs fogadja majd az 54. Velencei Biennále látogatóit a Maróti Géza által tervezett, 1909-ben elkészült szecessziós pavilonban. Mindegyik teremben zene szól majd, és a teret betöltő darab egy zenés filmben is látható lesz. A tizenkét felvonásos kísérleti operában hivatásos énekművészek éneklik azokat a dialógusokat, amelyeket az alkotó vett fel balesetet szenvedett emberekkel, majd írt át operalibrettóvá. A párbeszédeket előadó énekesek autógyárban, szállodai szobában, autópálya mellett improvizálnak. A tizenkét felvonás között nincs szoros dramaturgiai kapcsolat, de a jelenetek között újra és újra felhangzik egy Händel-ária.
Az alkotó, aki „valóban sokkolónak” tartja egy összetört autó látványát, úgy véli, a lassú visszajátszásban éppen a sokk oldódik fel, és a befogadó megnyugtató magyarázatot kaphat az elkerülhetetlen csattanásra. Hozzáteszi: „A történet kimenetelének meghatározottsága, melyet a megénekelt belső párbeszédek eldöntendő kérdései jeleznek, korántsem megnyugtató. Ezt a feszültséget igyekszik az opera műfaja tolmácsolni.”
Korunk egyik szimbolikus eszközén, az autón keresztül, ahogyan a tizenegy pályázat közül Peternák Miklós és Németh Hajnal projektjét kiválasztó zsűri fogalmazott, „egzisztenciális tartalmak élményszerű kifejezésére nyílik mód, amely egy izgalmas kiállítást eredményezhet, és számíthat mind a szakmai, mind a szélesebb közönség érdeklődésére”. Gulyás Gábor, a Műcsarnok új igazgatója, aki menet közben vált a magyar pavilon nemzeti biztosává, megerősítette, hogy a Berlinben élő, Nam June Paik-díjra jelölt fiatal alkotó munkáján alapuló pályázat tűnt a legerősebbnek a beküldöttek közül. Az Összeomlás – Passzív interjú című installáció első változatát egyébként 2010 tavaszán a Kiscelli Múzeum templomterében lehetett látni. A velencei kiállítás ötvenmillió forintos költségét a kulturális államtitkárság állja.
Hogy az alkotás nemzetközi sikert arat-e, az természetesen majd csak a biennále megnyitása után derül ki, az pedig, hogy esetleg újra versenybe szállhatunk-e a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán-díjért, a június 4-i díjátadón. Mint ismeretes, négy évvel ezelőtt Andreas Fogarasi Bécsben élő magyar származású képzőművész Kultur und Freizet című alkotásával nyerte el először ezt az elismerést a magyar pavilon a biennále történetében.
Brice Curiger, a biennále meghívott főkurátora idén 82 nemzetközi művészt hívott meg az ILLUMInazioni című központi kiállításra; az alkotók fele 1975 után született. A korábbi évekhez hasonlóan a központi kiállítás két része a Giardiniban, illetve az Arsenaléban kap helyet. Itt található a nemzeti pavilonok nagy része is, de a város legkülönbözőbb pontján rendezik meg a nemzeti kiállításokat, illetve a különféle nemzetközi intézmények által szervezett társeseményeket. Az idei seregszemlére összesen 89 nemzet jelezte részvételét, és 37 úgynevezett társesemény gazdagítja a programot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.