Holnap az eddigieknél is nagyobb demonstrációra készülnek a szolgálati nyugdíj védelmében, illetve az új, vonzó életpályamodell kialakítása érdekében. Minek kellene történnie ahhoz, hogy elmaradjon a tiltakozás és az állomány is elégedett legyen?
– Most kaptunk választ a belügyminisztertől, hogy akkor ül le velünk tárgyalni, ha lemondjuk a demonstrációt. Úgy látszik, állóháború alakul ki, mivel mi abban az esetben mondjuk le az akciót, ha péntekig megállapodunk, mégpedig úgy, hogy kellő jogi és politikai garanciát kapunk annak betartására. Nem akarunk úgy járni, mint tavaly ősszel, amikor elálltunk az akkor tervezett demonstrációtól, miután a belügyminiszter tárgyalásokat kezdeményezett. Meg is állapodtunk az idei kafetériajuttatásokról, a belügyminiszter a kormány nevében alá is írta az egyezséget, majd három héttel később kormányzati támogatással egyéni képviselői indítvány útján felrúgták az egyezséget. Rossz jel, hogy a napokban Kósa Lajos újra megerősítette a kormányzati szándékot, miszerint 65 évben egységesítik a nyugdíjkorhatárt. Ez elfogadhatatlan számunkra, hiszen statisztikák bizonyítják, hogy a hivatásos állomány átlagéletkora 62 év, azaz a hivatásosok jelentős része meg sem élné a nyugdíjkorhatárt.
– Önök azt mondják, kiüresedik a hivatásos életpályamodell, ha eltörlik a korkedvezményes nyugdíjat. A kormány viszont azt mondja, nem az az életpálya, ha egyesek negyvenévesen elmennek nyugdíjba, hanem, ha minél tovább maradnak a pályán. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentétet?
– Normál esetben ma sem mehetnek nyugdíjba negyvenévesen az állomány tagjai. A jelenleg hatályos törvények szerint a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár előtt öt évvel mehetünk nyugdíjba. Ez alól csak az jelent kivételt, ha valaki leszolgált legalább huszonöt évet és olyan egészségkárosodást szenved, hogy alkalmatlanná válik a fegyveres szolgálatra, vagy önhibáján kívül megszűnik a beosztása és nem tudnak neki felajánlani képzettségének és rendfokozatának megfelelő másik beosztást. Egyébként pedig olyan tisztes megélhetést biztosító fizetést kell adni, ami a hivatásos pályán tart bennünket.
– Azért azt ön sem állíthatja, hogy a szférában mindenki olyan munkakörben dolgozik, olyan feladatokat lát el, ami miatt járna neki a korkedvezmény? Nem kellene akár munkakörönként, akár szakmánként felülvizsgálni a rendszert?
– 2000 elején elindult egy civilesítési folyamat, aminek eredményeként ma már csak azok lehetnek hivatásosak, akiknek feladatköre ezt feltétlenül igényli. Ugyanakkor nyilván eltérő jellegű és mértékű a végrehajtók és a parancsnokok fizikai és a pszichikai leterheltsége. Vannak olyan speciális beosztások, ahol rendkívüli ez a leterheltség, ahol folyamatosan az életünk kockáztatásával kell végrehajtanunk a kapott parancsokat, és nyilván vannak olyan munkakörök, ahol ez az áldozatvállalás vagy éppen rendkívüli leterheltség csak időszakos. Ezeket a különbségeket kell kezelnie egy kiszámítható illetményrendszernek és életpályamodellnek.
– Sokan, akik akár harmincöt, negyvenévesen vonultak nyugdíjba, kis túlzással élve már másnap a magánszférában végzik szinte ugyanazt a munkát. Teszik mindezt biztonsági cégeknél, az éjszaki életben kidobóként, egyesek pedig kifejezetten átállnak a másik oldalra, és bűnözőként kamatoztatják tapasztalataikat. Nem lenne jobb mégis, ha ezek az emberek továbbra is hivatásosok maradnának?
– Mi is azt valljuk, hogy elengedhetetlen egy új életpályamodell kidolgozása, de ennek bevezetéséhez pluszforrásokra van szükség, az pedig most nincs – legalább is folyamatosan ezt halljuk.
– A stressz alapján akár mentőknek, kórboncnokoknak is járhatna a korkedvezmény. Egyetért ezzel?
– Senkitől nem vitatjuk el ennek jogosságát, ráadásul tény, hogy számos munkakörben, szakmában működik a korengedmény intézménye. Ezt, ha úgy ítéli meg, a munkáltató biztosítja, a korengedmény anyagi fedezetét az ő befizetései teremtik meg. A mi munkáltatónk azonban az állam, mi pedig úgy szereltünk fel, hogy a korkedvezményt a szolgálati törvény garantálja számunkra.
– A legtöbb párt igyekszik megkörnyékezni a szakszervezeteket és politikai szinten meglovagolni a konfliktusokat. Több érdekképviseletről is köztudott a baloldali kötődés. Ugyanakkor más szakszervezetek mintha amolyan jobbikos tónusban tolmácsolnák elégedetlenségüket. Melyik politikai erőhöz húznak?
– Tapasztaltuk, hogy a politika megpróbál kapcsolatot teremteni a szakszervezetekkel, befolyást akar gyakorolni rájuk, de mi mindig tartottuk és tartjuk is távolságot. Az előző kormány alatt három önálló és hat más szakszervezettel közös demonstrációt tartottunk, mégsem voltunk fideszesek. Most is szakmai alapon lépünk fel. Azt azonban el kell ismerni, hogy az állomány egy jelentős részére jellemző az átlagnál egy fokkal erősebb nemzeti öntudat, hazaszeretet, de ez így természetes, különben nem választották volna ezt a hivatást.
– Mint katonának, mi a véleménye arról, hogy a jelek szerint az előző ciklusban valóságos lakásmaffiát működtettek a honvédelmi tárcánál?
– Sajnos közismert tény, hogy bizonyos körülmények, az adatok titkossága miatt nemcsak a honvédelemnél, hanem az öszszes rendvédelmi területen miként használták pénzmosásra, pénzkifolyatásra a rendszert. Ezek a pénzek egyrészt magánzsebekbe, másrészt pártkasszákba landoltak. Egyértelmű, hogy minden egyes ilyen korrupciós ügyet fel kell tárni, a bűnösökre pedig a lehető legsúlyosabb büntetést kell kiszabni. Ezeket a vizsgálatokat azonban nemcsak az elmúlt nyolc, hanem az elmúlt húsz évre vonatkozóan kell megtenni, függetlenül attól, hogy kik is érintettek ezekben az ügyekben.
– Mi a véleménye az úgynevezett egyenruhás bűnözés elleni szabályozásról, amivel a kormány a gyöngyöspatai és az ehhez hasonló eseményeknek akarja elejét venni?
– A politikusok szakmai hozzá nem értését jelzi, hogy már maga az elnevezés is téves. Az egyenruha fogalma ugyanis nagyon pontosan meg van határozva, amiről pedig jelen esetekben szó van, az a formaruha. De ez csak a felszín, ennél sokkal fontosabb az, hogy ha lenne megfelelő jogi háttér, kellő létszámú kiképzett állomány, és megfelelő minőségű felszerelés, akkor a rendőrség el tudná látni és el is látná a rendfenntartást, garantálná a közbiztonságot az ország bármelyik részén. De mivel erre nincsen megfelelő anyagi háttér, marad ezt a valódi problémát elfedő, szakmaiatlan válasz.
– Már a legutóbbi demonstráción is történtek kisebb-nagyobb atrocitások. Sőt, azóta is tettek olyan utalásokat, hogy úgymond jobb, ha nem packáznak önökkel. Mire lehet számítani holnap, tudják garantálni a rendet?
– A demonstrációs bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy a tiltakozás a törvényesség keretén belül maradjon. Azt azonban egyértelművé kell tennem, hogy a tagság a végsőkig elszánt utolsó joga a korkedvezményes nyugdíj védelmében, és ezt az elszántságot várják el tőlünk is.
origo.hu
Szijjártó Péter: Magyarország elutasítja, hogy az EU katonai tanácsadókat küldjön Ukrajnába
