A nap, amikor megszűnt a budapesti jegydzsungel

Ötven éve kezdte meg uralkodását a vonaljegy, a Magyar Nemzet újságírói pedig ott voltak a premiernél.

Rákóczi út… Baross utca. A Baross utcánál már megje­lenik a következő bérlettulaj­donos, és a kalauz eladja az első egyforintos vonaljegyet is.

– Kevesebb lesz így a dol­gunk – mondja Major II. Jó­zsef kalauz –, azt hiszem, az emberek legnagyobb része bérlettel utazik majd. Ránk is fér ez, ami itt, eddig, a csúcsforgalom idején volt, az sok, alig győztük a jegyet kezelni. Tegnap nyugdíjaztuk a lyu­kasztót is. De hogy pontosan hogyan alakul a forgalom, azt ilyenkor nem tudni még, az majd csak hajnalban, meg reggel, a csúcsforgalomnál de­rül ki.

Robog a villamos, kellemes éjszaka van, néhány óra múl­tán hajnal és megkezdődik a csúcsforgalom. (h.)

Reggel 7 óra. Az l-es autó­busz már a Bajza utcánál zsú­folt. A kalauz ebben a zsúfolt­ságban szinte tétlenül üldögél. A megállóknál arra is marad ideje, hogy ismertesse a város legközelebb eső nevezetessé­geit. Szemmel láthatólag üdén és kényelmesen érzi magát.

A Körtérig mindössze hét ember vált jegyet, a többi bér­letet mutat. Hét közül egy meglepődik, hogy forint ötvenbe kerül a vonal.

A bérletesek a tájékozott ember fölényével és jóindula­tával magyarázzák a tudatlan­nak a bérlet előnyeit.
– Akár így nézzük, akár úgy nézzük – mondja egy szemüveges férfi – jobban jár, ha bérletet vesz.
– Nem járok jobban – konokoskodik a másik.
– Higgye el, így még annál is olcsóbban jön ki, mint az­előtt. Kezdjük azzal, hogy…
– Kérem – mondja a má­sik, akire záporoznak a taná­csok és az érvek –, én…
– Ha csak napjában kétszer ül buszra és átszáll egy má­sikra, már akkor is megéri.
A tudatlan idegesen gyűrögeti a forint ötvenért vásárolt vonaljegyet.
– Kérem – nyögi ki végül –, én vidéki vagyok. Nekem majdnem mindegy, hogy mennyit kóstál.
A bérletesek elhallgatnak.Egy kalapos hölgy a szom­szédjához hajol.
– Hazudik – suttogja. – Kocsija van és azért nem ér­dekli a bérlet. Ismerem én az ilyeneket.

A kalauz szinte hálásan néz mindazokra, akik jegyet kér­nek. Még szokatlan neki az ilyen tétlen csúcsforgalom.

*

A 6-os villamos ráfordul a Karinthy útra. Fél nyolc múlt néhány perccel. A bérletesek itt nincsenek túlsúlyban, mert a középső kocsiban utazom, hi­szen nekem sincs bérletem, s még az élmény kedvéért sem akarok büntetést fizetni.

Egy fiatalember forintost ad a kalauznak. A kalauz letépi a jegyet és odaadja. A férfi keze várakozóan továbbra is a leve­gőben marad, de a jegyvizsgáló közeg, mint aki jól vé­gezte dolgát, elfordul.

– Hé – mondja a fiatalem­ber –, mi lesz az ötvenesem­mel?

A kocsiban többen kuncogni kezdenek.

– Uram – szólal meg vala­ki. – Elfelejti, hogy elseje van.

A férfi zavartan körülnéz, a keze lassan leereszkedik.

– Ja, elseje van! – üt a homlokára.

A zsebébe nyúl, s mindannyiunk megdöbbenésére érvé­nyes bérletet húz elő. A kalauz a helyzet magasla­tára emelkedik és szó nélkül visszaváltja a jegyet.

*

Szórakozott ismerősöm, aki megfontolatlanul a 6-os villa­mos első kocsijára szállt, az ellenőrtől szemrebbenés nélkül vonalat kéri.

– Huszonhat forint – nyúj­totta át szintén szemrebbenés nélkül a jegyet az ellenőr.

Ezt nevezik pénzterápiának.

A 6-os villamos a reggeli csúcsforgalom idején ugyan­olyan zsúfolt volt, mint más­kor. Csak hát úgy mondják, az első és az utolsó kocsin a ka­lauz nem könyökölt az ember hasába. A reggel tanulsága: a takaré­kos ember nem a gyaloglás mellett döntött, hanem a bér­let mellett. (k.)

Délelőtt tizenegy óra. A 6-os villamos megáll. Első kocsijá­ról leszáll a kalauz. Felugrik a harmadik kocsira, szól a ka­lauznőnek:

– Menj át az elsőre, mert elfogyott a jegyem.

És kocsit cserélnek.

A déli csúcsforgalom kezde­te előtt néhány perccel a Nagyvárad téri autóbusz vég­állomáson Miklós Antal ellen­őrrel beszélgetünk:

– Minden rendben megy – mondja. – Talán csak annyi a változás, hogy a 35-ös bu­szon ma kevesebb az utas. Mindössze néhány utas jött felvilágosításért.

Déli csúcsforgalom a Váci és a Lehel úton. Elindultak a villamosok a Váci út üze­mei felé. A Visegrádi utcai rendezőség „üvegtornyából” figyeljük az érkező és induló szerelvényeket, Korsós József körzetessel.

– Több nehézségre számí­tottunk – mondja. – Minden forgalmi dolgozónkat mozgó­sítottuk. Az állomásvezetők és a forgalmi vezetők üzemkez­dettől megszállták a kocsiszí­neket, ellenőrizték, hogy a sze­relvények pontoson, menet­rendszerűen jöjjenek ki, tel­jesen felszerelve, és nagyon simán menjen minden. Teg­nap itt járt a vezérigazgató, meg jöttek a fővárosi tanács­tól is. A Lehel út és a Váci út forgalmában lényeges változás nem történt. Az 55-ös villa­mosokon ma több az utas. Meg vagyok elégedve, mert eddig ritka nap volt, amikor a szerelvények menetrendsze­rűen közlekedtek. Ez az első ilyen délelőtt. Kíváncsiak va­gyunk, melyik hódítja el az utasokat a másiktól, a busz a villamostól, vagy fordítva. Négy bérletpénztárunkban először a kombinált bérletek fogytak el.

Felszállunk a beérkező 12-es villamosra. Puskás Imre ka­lauztól kérdezzük, kevesebb munkája volt-e a mai napon, mint eddig? – Nem kellett annyi jegyet lyukasztani. De még nagyon sok utasnak nincs meg a bér­lete. A déli csúcs olyan, mint máskor. (t.)

Megkérdeztük a Fővárosi Köz­lekedési igazgatóságot, ahol; elmondták, hogy jók az első nap tapasztalatai. A forgalom minden vonatkozásban zökke­nőmentes volt, torlódást sehol sem tapasztaltak. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy az új tarifarendszer bevezetése le­hetővé teszi az utazási sebes­ség növekedését. Az, hogy nincs torlódás a jegyváltásnál, meggyorsította az utasáram­lást, s ez jó jel.

A bérletvásárlás még folyik, de a torlódás megszűnt a pén­teki napon. Csütörtökön este még késő éjszaka is ostromol­ták a bérletváltó helyeket. Mivel számolnak azzal, hogy a következő egy-két napon még nagyon sokan vásárolnak értékszelvényeket, szombaton és vasárnap 96 helyen össze­sen 165 bérletárusító helyet tartanak nyitva, reggel fél 8-tól este 20 óráig.

A Fővárosi Autóbuszüzem is kellemes tapasztalatokról számol be. Elmondták, hogy a csúcsforgalmi időszakban nem változott a helyzet az utasok számát illetően, de nap köz­ben egyes járatokon kevesebb az utas. Viszont vannak jára­tok, így az 56-os, ahol szapo­rodott az utazók száma. Meg­állapították, hogy többszörö­sére szaporodott a bérlettel utazók száma, a buszokon minden ötödik utasnak bérle­te van.

A villamosokon valamivel növekedett az utasok száma, de ez a növekedés nem szá­mottevő. Az első nap tapasz­talata: a forgalom rendben bo­nyolódott; s az utasok áram­lása itt is meggyorsult.

(1966. július 2., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!