Autóeladási trükkök: hogyan ne vegyünk autót?

A használtautó-vásárlás buktatói. Nagyon alaposnak kell lennünk, de a rejtett hibák később is előjöhetnek.

Mindig gyanakodjunk, ha frissen mosott motorteret látunk. Jó duma, hogy „eladás előtt úgy gondoltam, kívül-belül lemosatom az autót”, de inkább arról van szó, hogy a tulajdonos az olajszivárgásokat, szimeringhibát szeretné elrejteni előlünk. Egy frankó motortérnek porosnak és száraznak kell lennie. Nagyon jó lenne, ha hideg motorral tudnánk beindítani a gépjárművet, aztán az eladót megkérnénk, hogy kicsit tapossa meg a gázpedált, mi pedig lessük meg hátul a kipufogóból távozó füstöt. Ha kékes színe van, akkor nagy valószínűséggel kopott a motor, és már eszi az olajat. Sajnos bizonyos adalékanyagokkal ezt el lehet rejteni, ráadásul ennek kiderítése egyáltalán nem egyszerű dolog, még egy autószerelő műhelyben is alaposabb kutakodást igényel.

Az autó karosszériájának alapos átvizsgálása hihetetlenül fontos, mert szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy egy kocsi áráért két totálkárost veszünk, csak épp a jobbik felük össze lett hegesztve. Tehát ne csak a karosszérialemezeket, valamint a motorteret és a csomagtartót (hajtsuk fel a szőnyeget, és nézzük meg az acélszerkezet állapotát!) nézzük meg, hanem nyissuk ki az ajtókat, ellenőrizzük az alvázat, a tetőt és a küszöböket is. Az lenne az optimális, ha lenne nálunk festékvastagság-mérő eszköz, de erre magánszemélyek ritkán szoktak költeni, így valószínűleg a szemünkre kell hagyatkoznunk. A fényeltérés árulkodó lehet, csakúgy mint az eltérő illesztési hézagok a csomagtérajtónál, motorháztetőnél. A kilométer-mizériához hasonlóan itt sem kell megijednünk kisebb-nagyobb sérülésektől, amennyiben azok láthatóan minőségi módon lettek kijavítva. 8-10 év alatt nagyon kevés autó ússza meg a balesetet (főleg Budapesten), így ebben a kérdésben se legyenek elrugaszkodott igényeink. Viszont ha súlyosabb sérülés nyomára bukkanunk, ráadásul előzőleg azt el is titkolták, akkor az a legjobb, ha elállunk vételi szándékunktól, és nem megyünk bele az alkudozásba. Egy összehegesztett, összetákolt autó törésbiztonsága nagyjából annyit ér, mint egy kis Polskié, tehát száguldó koporsó.

Manapság már mindenki klímás autót keres, hiszen nyáron nem ritka a 38-40 fokos hőmérséklet, és ez csak egyre rosszabb lesz. A klíma minden esetben gyenge pontnak számít, főleg akkor, ha az autó 10 évnél idősebb. Ilyenkor már elöregszik a gyári kompresszor, repedések keletkeznek a rendszerben stb. Amennyiben az eladó azt mondja, hogy jó a légkondi, csak épp nincs feltöltve, akkor tuti, hogy rossz az egész, ugyanis a gázfeltöltés mindössze 7-10 ezer forintba kerül. Sajnos akkor sincs garancia a tökéletes klímarendszerre, ha fel van töltve, mert előfordulhat, hogy teszteléskor működik, aztán eltelik egy hét, elszivárog a gáz, mi meg pislogunk, mint hal a szatyorban. A légkondi állapotára tehát csak nagyjából következtethetünk, az a legjobb, ha úgy számolunk, hogy 40-70 ezer forintot rá kell költenünk vásárlás után. Vagy ha pechünk van, akkor kétszer ennyit

Sok előnnyel jár, ha közvetlenül a tulajdonostól veszünk autót, hiszen ő mindent tud a gépkocsiról, és jó esetben őszintén elárulja nekünk az előtörténetét. Kérdezzünk rá minden részletre, a kuplung állapotától kezdve a fékbetétek legutóbbi cseréjén át egészen a fogyasztásig. Az illető viselkedéséből, jelleméből is következtethetünk az autó állapotára, egy igénytelen, sunyi, unszimpatikus figurától ne számítsunk arra, hogy gondosan szervizelte kocsiját, és őszinte volt hozzánk. A másik véglet is legyen gyanús, azaz a született „salesman” típus, aki még arra is képes, hogy homokot adjon el a beduinoknak. Mindenképpen kérdezzünk rá, hogy átnézethetjük-e az autót saját szerelőnkkel, vagy egy független szervizben (ha ő ajánl szerelőt, azt semmiképp ne fogadjuk el). Ha az illető ellenkezik, akkor az minimum gyanús. Ellenkező esetben vizsgáltassuk át szakértővel az autót, és amennyiben olyan hiányosságokra derül fény, amit az eladó előzetesen nem mondott el nekünk, akkor bátran alkudjunk.