Szóval ezt nézzük mi manapság széles vásznon, és közben ámulunk, megrökönyödünk vagy éppen röhögünk. Miért? Alapvető emberi jellemvonás, hogy szeretünk mindig a kisebb ellenállás felé haladni, mentséget keresni meg bizonygatni, hogy szerencsére a szomszéd almája még mindig rohadtabb, vagy épp párhuzamot vonni, netán elterelni a gondolatainkat a saját sarunkról.
Azért „jó” nézni ezeket a videókat, mert nem terheli úgy a szürkeállományt, mint egy regény, amelyet meg kell érteni, el kell képzelni. Meg olyan jó látni, hogy van lejjebb, hisz a vadkelet csalóka tükrében még azt is hiheti az ember, hogy létezik kiváló magyar közlekedési kultúra.
Jó nézni, jó látni, de vajon jól lát, aki ilyen videókat néz? Ugyanannyi erővel hirdethetnénk a megsüvegelendő oldalt is, mondjuk – autós vonalon maradva – ahogy Stasys Brundza tereli a Moszkvicsot, VFTS-t, de csemegézhetnénk akár a pálya-Volgák vagy komoly terepre épített, igényes UAZ-ok között is, nem beszélve a szépen restaurált szovjet népautókról készült mozgóképekről.
Pár messziről jött „hatásos” felvétel alapján ítélkezni, vagy ami még rosszabb: ellesni, átvenni, megszokni a rossz példákat kész haszon. „Nicsak, ezek az oroszok nem szórakoznak. Aki nem ad elsőbbséget, azt megbüntetik ott helyben, például husánggal. Tiszta sor, nem? Jé, hát a gyalogosjárdán elfér egy terepjáró is, ha picit összehúzza magát, és ott bezzeg nem mindenki bolond a dugóban állni.” Keleten mindenki erőből hasít utat magának, hisz tonnaszám látjuk a videókon, akkor mi miért közlekedjünk a KRESZ szerint? „Téli gumi? Ugyan már! Láttad, hogy előzött tükörjégen a részeg a Záporjóskával? Jó, kettőt megpördült, de utána irányba állt, nálunk meg mindenki olyan majrés.”
