Ahol nincs korrupció, vagy ha mégis, akkor annak meglesz a következménye. Mindig, minden körülmények között – mondaná ugye Alekosz, és rejtély, hogy ő például még miért nem EU parlamenti képviselő, mondjuk a Tisza Párt (párt? Ugyan!) színeiben.
Na szóval, ugye Eva Kailivel kezdődött.
A kis mucika lebukott az egész családjával, bőröndben hurcolászták az eurómilliókat ide-oda, melyeket különböző közel-keleti hibátlan jogállamok adtak neki ezért-azért.
Kaili Mucika lebukott, letartóztatták, majd kiengedték, most nyugodtan szavazgat tovább az EU parlamentjében, például dörgedelmes szavazatával elítéli a magyar jogállam hiányát és a magyar korrupciót.
Jött Ilaria Salis.
Megérkezett Budapestre, hogy a rohadt kommunista, bolsevik, Lenin-fiú bandájával embereket verjen félholtra. Letartóztatták, börtönbe került, és innen, a hazai börtönből választották EP-képviselővé olaszországi elvtársai, további rohadt kommunista, bolsevik, Lenin-fiú csürhe.
Most ott ül az EP-ben, szavaz, például a magyarországi jogállamot elítélendő, majd, ha végzett, kommunista partizán dalokat énekelget és palesztin zászlót lobogtat a többi feleslegesen élő patkánnyal.
De a mi Ursulánk se semmi! Vagy ahogy Schiffer írta: a mi kis Pfizer von der Leyenünk. Aki sms-ben rendelget vakcinát milliárdokért. És most megint elnökké választották. Bravó!
És akkor megérkezett Didier Reynders, az EU volt igazságügyi biztosa – mi más, ugye! –, akinél éppen most tart házkutatást a belga rendőrség, miután pénzmosással gyanúsítják.
Ez a szarrakás olvasta nemrég a magyar miniszter fejére az EU kifogásait jogállamiság és korrupció ügyében.
De semmi baj.
Éppen ennyire kell ezeket komolyan venni.
Didier is hamarosan szavazgat majd rólunk. És komoly arcot fog vágni.
Így van ez rendjén. Ez ma az EU, ez Európa, ez a Nyugat.
Nyasgem...
