– Mik a kereszténydemokrácia előtt álló kihívások napjainkban, és hogyan lehet ezeket az értékeket kormányon képviselni?
– A kereszténydemokráciának mint a legmélyebb gyökerekkel rendelkező, stabil eszmei alapot mutató politikai mozgalomnak helye van Európában. A XIX. század második felében Európában a keresztényszociális mozgalmak léptek fel az emberek kiszolgáltatottsága, a gyermekmunka, a női munka és a megaláztatás ellen, egyfajta emberközpontú politikát vetettek fel. A második világháború után, sőt a különböző fasiszta és kommunista diktatúrák időszakában az egyházi szereplők és az igazi kereszténydemokrata politikusok voltak azok, akik a zsidó polgártársaikat és az elesetteket próbálták segíteni. Ez a típusú szociális érzékenység, az emberközpontúság eszmeisége ma is benne van a kereszténydemokráciában. Óriási értékvesztést jelentene, ha eltűnnének a kereszténydemokrata pártok a politikából.
A Fidesz–KDNP-együttműködés szerintem egy óriási történelmi siker, hiszen most már negyedszer nyertünk kétharmaddal, a miniszterelnök maga is zászlajára tűzte a kereszténydemokrata kormányzást. Olyan európai kereszténydemokrata elődöket tekintünk példaképünknek, mint például Helmut Kohl, aki az Európai Unió vezérfonalának, fundamentumának is ezt az eszményt, ezt a kulturális és sorsközösséget tekintette. A kereszténydemokrata pártoknak a modern világban is óriási a jelentőségük, missziós küldetésük van. Nemcsak a Jóisten szeretetének hirdetése, hanem a keresztény értékrendre épülő gyakorlatias politikai megoldások megtalálása. Erről szól a Fidesz–KDNP együttműködése is.
– Úgy tűnik, hogy a baloldal a negyedik kétharmad után sem változtatott a taktikáján, az Országgyűlés alakuló ülésén az eskütétel után kivonultak a teremből, Hadházy Ákos meg sem jelent. Milyen ellenzéki parlamenti politizálásra számít a következő négy évben?
– Már az alakuló ülés előtti egyeztetések is egészen sajátosan alakultak, az ellenzéki frakciókon tanácstalanságot, szervezetlenséget láttam. Volt olyan ellenzéki képviselő, aki semmihez nem szólt hozzá a két és fél-három órás egyeztetésen. Akadt olyan párt, amelytől nem ugyanazok jöttek el a tárgyalások második fordulójára, mint az elsőre, ilyen volt például a Momentum. Az első fordulón még Fekete-Győr András volt ott két kollégájával, a második fordulóban azonban már két teljesen új képviselő jelent meg, akik azt sem tudták, hogy mi hangzott el az első ülésen. Vagyis még egymás között sem egyeztettek, mielőtt átadták volna a stafétát. Több ilyen sajátos, szomorúnak mondható jelenetnek voltam tanúja, ráadásul a sajtón keresztül eleve üzengettek, hogy ki vesz részt és ki nem, illetve milyen feltételekkel vesznek részt az alakuló ülésen. Holott nyugodtan állíthatjuk, hogy akik az ellenzéki összefogás jelöltjeire szavaztak, valószínűleg nem azért tették, hogy a választott képviselőik végül ne menjenek el az alakulóülésre, ne tegyék le az esküt és ne járjanak be a munkahelyükre, a Parlamentbe. A fizetés persze fontos, így a baloldal is eljött az alakuló ülésre, és csak ezután vonult ki. Hadházy Ákos viszont végül el sem jött, az esküt sem tette le, tipikus anarchista politikus, mindenre nemet mond, ami működik és házszabályszerű. Nem számítok sok jó dologra tőlük, biztos, hogy folytatni fogják az előző négy év botránypolitizálását. Valós teljesítményre alig, de újabb és újabb hisztériakeltő akciókra annál többet számíthatunk. Az alaptörvény módosításáról szóló vitán nem volt túl jó benyomásom az ellenzéki felszólalókról, kioktató, arrogáns és sok esetben szakmaiatlan megszólalásokat hallhattunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!