Gyurcsány útja a lemondásig 2. rész – Anyagi függetlenség és az Apró család védőszárnya

A Szalay utca 4. alatti ingatlan és a balatonőszödi pártüdülő csak az apró volt az igazán nagy bizniszekhez képest, amelyek akkor találták meg Gyurcsányt, miután beházasodott az óriási befolyással rendelkező Apró családba. Gyurcsány tulajdonképpen anyósa, Apró Piroska révén lett milliárdos baloldali oligarcha, és teremtette meg azt a pénzügyi önállóságot, amely a politikai térben behozhatatlan előny.

A második szabad választásokon, 1994-ben a posztkommunisták visszatértek a hatalomba, Horn Gyula lett a miniszterelnök. Gyurcsány Ferencnek ez az esztendő a magánéletben, a következő pedig az üzletben hozott nagy sikert. Ekkor ismerte meg későbbi, harmadik feleségét, Dobrev Klárát, néhány hét múlva oda is költözött hozzá a Szemlőhegy utca 42.-be. Dobrev Klára édesanyja a nagy hatalmú, vezető kommunista családból származó Apró Piroska, aki akkoriban Horn Gyula kormányfő kabinetfőnökeként dolgozott. Apró Piroskának óriási szerepe volt abban, hogy Gyurcsány végül hová jutott, ezért érdemes röviden bemutatni az életútját.

Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára

Kivételes életút

Apró Piroska mindössze kilencéves volt, amikor apja, Apró Antal az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-rendszer egyik legfontosabb vezetője lett. A két kommunista fejes szoros viszonyát mutatja, hogy Apró és Kádár a Rózsadombon is telekszomszédok lettek. Apró Piroska egy moszkvai internátusban nevelkedett, majd külkeres pályán kezdett dolgozni. 

Az 1970-es évek elején a bulgáriai magyar kereskedelmi kirendeltség titkára volt. Róla és bolgár férjéről, Petar Dobrevről több korabeli, rendszerváltás utáni sajtócikk is feltételezte, hogy munkakörük jellege miatt együttműködtek a kommunista titkosszolgálatokkal.

1977-ben Apró Piroska már a Videoton igazgatóhelyetteseként nyilatkozott a Világgazdaságnak. Következett a külügyi pálya és a Külkereskedelmi Minisztérium, ahol 1982-ben főosztályvezető-helyettesnek nevezték ki, három évre rá pedig már főosztályvezető. Nem sokkal a rendszerváltás előtt, 1989 tavaszán kereskedelmi miniszterhelyettes lett. (Egyetemi szerelme, Medgyessy Péter ekkoriban pénzügyminiszter, majd a minisztertanács gazdasági ügyekkel megbízott elnökhelyettese.) A rendszerváltás évében Apró Piroska visszatért a Videotonhoz, vezérigazgató-helyettesként.

Az Index róla szóló portréja szerint a rendszerváltás után az MSZP környékén is kapott munkát, irodája volt a Köztársaság téren, az MSZP székházában, a pártelnök Horn Gyula stábjában dolgozott, hozzá tartoztak a gazdasági ügyek. A Kossuth Kereskedőház ügyvezetője volt 1991–1992-ben, a céget azonban valójában Máté László akkori pártpénztárnok irányította. A kereskedőház több magas rangú szocialista politikust foglalkoztatott tisztségviselőként, és állami cégek megvásárlásával foglalkozott. Miután Horn Gyula letette a miniszterelnöki esküt, Apró Piroskát nevezte ki kabinetfőnöknek.

Időközben itt is utolérte a történelem, ahogy azt a szászvári Csoma István, az Új Magyarország sajtólevelezője a lapban 1994. augusztus 19-én frappánsan összefoglalta: „a dunai vízi erőművek építéséről kötött magyar–csehszlovák megállapodás aláírására 1958-ban került sor, a Münnich-kormány idején. A szerződést magyar részről Apró Antal, a minisztertanács elnökének első helyettese, csehszlovák részről Karel Polacek miniszterelnök-helyettes írta alá. A sors fintora (netán politikai jogfolytonosság), hogy Horn Gyulát a szlovákiai tárgyalásra (Bősről is szó esett) elkísérte Apró Piroska, a kormány kabinetfőnöke. Az 1958-as szerződést aláíró Apró Antal lánya.”

A közös munka Horn és kabinetfőnöke között azonban nem működött, Apró Piroska elmaradozott a párttól, inkább üzletasszonyként tevékenykedett. A Népszava korábbi cikke szerint Horn elégedetlenségére vezették vissza Apró Piroska felmentését, nem pedig az Agrobank-botrányra, amelyről akkoriban sokat cikkezett a sajtó. 

Erről az ügyről érdemes egy rövid kitérővel megemlékezni. Az Agrobanknál az 1990-es évek elején kezdődtek problémák a rossz hitelkihelyezések miatt. A likviditási gondokat állami tőkeinjekcióval vagy külső magánbefektető bevonásával lehetett volna kezelni. A bank elnök-vezérigazgatója, Kunos Péter előbbiről hallani sem akart, hiszen akkor őt is leváltották volna, ezért a bank menedzsmentje mindenáron külső szakmai befektetőt keresett. Egy szocialista irányultságú spanyol–olasz konzorciumra esett a választásuk, amelyet az Apró Piroska tulajdonában lévő cég közvetített. A bankot végül mégsem ez a konzorcium vette meg, Aprót pedig Horn menesztette.

A volt kabinetfőnök, immáron Gyurcsány Ferenc anyósa azonban „puhára esett”, a következő években is befolyásos pozíciókra tett szert állami vállalkozásoknál. Apró Piroska jóval több volt, mint egyszerű anyós: újdonsült veje – felhasználva a család biztosította kapcsolati hálót és befolyást – neki köszönhetően válhatott igazi nagypályás versenyzővé a privatizáció folyamatában.

Petar Dobrev és Dobrev Klára

Az első milliárdok

Apró Piroska hamarosan igazgatótanácsi tag lett az állami Magyar Hitelbanknál. Ez volt az a bank, amely 700 millió forintos hitelt adott Gyurcsány cégének, az Altusnak, hogy megszerezze az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalatot, a Motimot, amely a cégcsoport legsikeresebb, legjövedelmezőbb tagja lett. Ezért tartja Debreczeni József a könyvében 1995-öt fordulatnak: az Altus abban az esztendőben kötötte legfontosabb üzleteit az állammal, a cég mérlegfőösszege pedig az ötszörösére, csaknem egymilliárd forintra emelkedett. „Piroskának fontos volt, hogy aki bekerült a nagy családba, azokról mindig gondoskodjon. Ez így volt a munkahelyen, de a magánéletben is” – írta az Index portrécikke. (A családi összetartást jól illusztrálja, hogy amikor például Gyurcsány előző felesége összeomlott a válás után, az akkor környezetvédelmi miniszter Baja Ferenc mellett szereztek neki állást.)

Miután Gyurcsány bekerült a családba, cége, az Altus újabb sikert könyvelhetett el. Még ugyanabban az évben, Medgyessy Péter pénzügyminisztersége idején egyszerűsített privatizációval megszerezte a gazdasági-pénzügyi oktatásban piacvezető Perfekt Rt.-t. 

A társaság jogelődjét a pénzügyi tárca képzési igényeire hozták létre még 1950-ben. A szervezet a hetvenes évek végétől a rendszerváltásig – a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézeteként (PMTI) – az akkori tanácsrendszer és az állami vállalatok szakembereit oktatta, elsősorban számviteli ismeretekre. A nyolcvanas évektől számtalan neves kádert képző elitintézmény 1993-ban alakult önálló céggé és került az Állami Vagyonügynökség tulajdonába, amely 1995 decemberében értékesítette. Az egyre jobban jövedelmező cég vezetését 1998-tól a régi, kipróbált barát, Szilvásy György vette át, aki ezt megelőzően, 1995 és 1998 között, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára volt. (Mint arról a Magyar Nemzet korábban beszámolt, a Horn-kormány ciklusának második felében számos tanácsadói megbízást kapott Gyurcsány cége, az Altus, elsősorban a Szilvásy vezette tárca háttérintézményeitől.)

Olajozott ügyek

A családi hátszél jól jöhetett egy eredetileg nagy haszonnal kecsegtető, másik ügyletben is. A Magyar Villamos Művek (MVM) és az Altus olajtartályok üzemeltetésére létrehozott egy Fortus Rt. nevű céget. A cég megalapításakor Gyurcsány anyósa éppen a villamos művek tanácsadójaként dolgozott. Az állami tulajdonnak a közös cégbe apportálásával adott volt a lehetőség arra, hogy Gyurcsány cége egy ügyes konstrukcióval minden különösebb erőfeszítés nélkül keressen több mint 110 millió forintot. Ezt végül az Állami Számvevőszék feltárta, az ügyletre pedig nem került sor.

A Fortus ettől függetlenül is érdekes cég, hiszen az olajügyekkel is összefüggésbe hozható. Mint azt a Magyar Nemzet korábban megírta, ez volt az a vállalkozás, amely a titkosszolgálati bábáskodás mellett létrehozott Energol Rt. egyik beszállítója volt a korabeli dokumentumok szerint.

A Fortus képviselői később azzal védekeztek, hogy tudtukon kívül, csak papíron, hamis számlákon keresztül vettek részt az ügyletekben. Szintén írt a Magyar Nemzet arról, hogy a Fortus üzleti kapcsolatban állt egy másik nagy olajcéggel, az MSZP-s hátterű ETL Rt.- vel, amelyről köztudott, hogy szintén az Energol egyik beszállítója volt.

Az olajügyek megértéséhez érdemes felidézni, hogy a Horn-kormány idején érintetlenül hagyták, biztosították a rendkívül jól jövedelmező olajozás, valamint a halasztott vámfizetés jogszabályi hátterét. Előbbi lényege az volt, hogy a háztartási tüzelőolajat (hto) kevésbé adóztatták, mint a gépkocsikba használt üzemanyagot, így a hto-t érdemes volt különböző kémiai folyamatokkal, szőkítéssel gázolajjá színezni, és így értékesíteni. Utóbbi pedig azt tette lehetővé, hogy a hamis papírokkal alapított cégek, miután hatalmas mennyiségben vásároltak külföldről, majd adtak el belföldön olajat, gyakorlatilag eltűntek a hatóságok látóköréből, természetesen úgy, hogy egy fillér járulékot nem fizettek be.

A rendszer egy idő után összeomlott, az évszázad olajpereként beharangozott Energol-per később közröhejbe fulladt. Az ügyészség kihátrált saját vádirata mögül, így a 2007 novemberében – a Gyurcsány-kormány idején – meghozott jogerős ítéletet követően gyakorlatilag senki nem került börtönbe.

Az ETL felügyelőbizottságába 1996-ban – az olajügylet legjövedelmezőbb évében – bekerült, akkor a szocialisták fő energetikai szakértőjeként ismert Karl Imre és Szűcs Erika később szintén feltűnt Gyurcsány mellett, és a DK-ba is követték a volt miniszterelnököt.

Zavaros pénzmozgások

Az eddigieket összefoglalva megállapítható: Gyurcsány Ferenc számára a horizont akkor tágult ki, amikor a volt kommunista vagyonátmentő hálózat alkalmazta privatizátorként, az egykori KISZ-es kapcsolatoknak köszönhetően szépen gyűlt a vagyona, és már ekkor megvoltak azok az emberei, akik a hatalomtechnikai játszmákban nélkülözhetetlenek. Miután pedig befogadta az Apró család, Gyurcsány az anyósa kapcsolatrendszerét és befolyását is felhasználva valódi baloldali oligarchává, milliárdossá vált. Adott volt tehát a mozgalmi múlt és a kapcsolati háló, az Apró klán által biztosított családi „gondoskodás” és az első nagy, milliárdos sikerek.

Gyurcsány mindezzel megteremtette saját gazdasági önállóságát és a hátországát, ami elengedhetetlen feltétele lesz később a politikai hatalom megszerzésének. Baloldali oligarchaként nehezen átlátható cégbirodalmat hozott létre – amelynek az Altus volt a zászlóshajója –, és végigkísérték a gyanús, áttekinthetetlen pénzügyek, amelyekről a Magyar Nemzet többször is beszámolt.

A Magyar Nemzeti Bank korábban megállapította, hogy Gyurcsány cége két év alatt mintegy 400 millió forint kölcsönt nyújtott jogosulatlanul magánszemélyeknek, köztük a 6,3 milliárd forint költségvetési csalással gyanúsított Czeglédy Csaba cégének, amely a hitel folyósítása idején már végrehajtás alatt állt. Az Altusból kimenekített milliárdok körül ma is sok a kérdőjel.

Önmagában a gazdasági önállóság, valamint az Apró család befolyása és kapcsolatrendszere Gyurcsánynak már elég volt a sikeres hatalomtechnikai manőverekhez, az MSZP átvételéhez és a kormányrúd megszerzéséhez, ám kapóra jött az a háttércsapat is, amely a titkosszolgálatokból és azok környékéről verbuválódott. 

Elvégre az mindig jó, ha valakit lehet ismerni – ahogyan korábban is idéztük Gyurcsányt –, de még jobb, ha az illetőről van gondosan összegyűjtött és alkalomadtán felhasználható dossziénk.