Gyurcsány útja a lemondásig 1. rész – Mozgalmár múlt és kapcsolatrendszer

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után általános volt a vélemény, hogy Gyurcsány Ferenc politikai pályafutása befejeződött. Tizenöt évvel később ugyanez a Gyurcsány Ferenc a legerősebb ellenzéki formáció vezetője, a baloldali kényszerkoalíció legbefolyásosabb személyisége, az ő döntésén és stratégiáján múlik, hogyan és kikkel fusson neki az ellenzék a jövőre esedékes országgyűlési választásoknak. Kutatómunkánk során arra jutottunk, hogy ehhez négy dologra bizonyosan szüksége volt Gyurcsány Ferencnek: politikusi adottságokra; a mozgalmi múltból gyökerező hálózatépítési gyakorlatra, kapcsolatrendszerre; az anyagi függetlenség megteremtésére és nem utolsósorban egy, a titkosszolgálatokból, illetve azok környékéről verbuválódott háttércsapatra. Sorozatunk első fejezetben főként a fiatal, első millióit megszerző Gyurcsány Ferenc ténykedéseiből szemezgetünk, aki mellett már ekkor ott volt Szilvásy György és Bajnai Gordon.

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke országjáró körútjára indul egy lakóautóval a Műegyetem rakparton 2025. március 17-én. Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI Fotószerkesztõség

Gyurcsány Ferenc húszéves korában lépett be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe (KISZ), a magyar kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) ifjúsági szervezetébe. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán technika–biológia szakon kezdte meg tanulmányait. A KISZ egyetemi bizottságának tagja lett, elsősorban rendezvények és diákprogramok szervezésében vett részt. Még ugyanebben az évben, ősszel az egyetem KISZ-titkárává választották. Következett a városi KISZ-bizottság, ahol négy évig volt titkár, majd 1988-ban kilépett az országos politika színpadára: Budapesten a KISZ KB főiskolai tanácsa elnökévé választották, 1989 elejétől pedig a KISZ KB egyik titkára lett. Akkor, a nyolcvanas évek végén felgyorsultak az események, a pártállam számára vészes sebességgel következett a rendszerváltás. 1989 áprilisában ült össze a szervezet XII. kongresszusa, Nagy Imrének, a KISZ KB első titkárának köszöntője szerint azzal a céllal, hogy – az MTI korabeli tudósítása szerint – „a résztvevők egy ifjúságpárti szocializmus megvalósításáért szövetkezzenek”. 

A KISZ-ben a megújulást névváltoztatással is jelezni akarták, elhagyták a névből a kommunistát, a szocialistát és a baloldalit is, ez lett a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz). Nagy Imre utolsó első titkár viszont maradt, ő lett a Demisz elnöke. Sokan jelölték volna Gyurcsányt is, de ő végül csak alelnök lett. A kongresszus előtt viszont, többek között Bajnai Gordonnal és Szilvásy Györggyel együtt, nyílt levélben sürgette egy új baloldali szövetség létrehozását. Bajnai ekkor egy Unió a Demokratikus Szocializmusért elnevezésű mozgalom ügyvivője, Szilvásy pedig a KISZ szóvivője volt. 

Havi húszezer

Gyurcsány alig két hónap múltán megvált az alelnöki pozíciótól, arra hivatkozva, hogy „az elitek önmagukkal és a hatalommal vannak elfoglalva, miközben a nyomorúság egyre nagyobb. A reformer nem menekül, a reformer szembenéz” – kommentálta egyes szám harmadik személyben saját lemondását 1989 júniusában.

Azzal, hogy otthagyta a Demiszt, Gyurcsány látszólag a semmibe ugrott. Elbukta havi bruttó harmincezer forintos javadalmazását – az akkori átlagfizetés durván háromszorosát –, de a még KISZ-esként kapott két és fél szobás lakását megtartotta. Már ekkor jelezte: létrehoz egy saját szervezetet. „A jövő ma kezdődik! Megalakult az Új Nemzedék állampolgári-közéleti mozgalom” – számolt be 1989. július 24-én a Népszabadság 4. oldala. Az új mozgalmat a zsámbéki főiskolán néhány tucat fiatal hozta létre, akik bejelentették, hogy el akarnak indulni az országgyűlési választásokon. A cikk vezető megszólalója az Új Nemzedék elnöke, Gyurcsány Ferenc volt. 

Érdekesség, hogy az Új Nemzedék gondolata Bajnai Gordon lakásában született meg, ahogy arról az Origó Lencsés Csaba által írt, 2006. júliusi Bajnai-portréja részletesen beszámolt: „Több forrásunk visszaemlékezése szerint Bajnai 30 négyzetméteres kis lakásában zajlottak hajnalokig »világmegváltó tanácskozások« Gyurcsánnyal és másokkal. A Bakáts utcai garzon óriási előnye volt, hogy pár száz méterre feküdt a pesti Közgáztól. A régi szervezetekkel szembeni – ahogy ma Bajnai fogalmaz – »szociáldemokrata beállítottságú, demokratikus szocialista alternatíva« létrehozásáról folyó diskurzusoknak nevet is adtak: BalKon, azaz Baloldali Konszenzus.” A BalKon egyes alkalmain egyébként Schiffer András is részt vett. Visszatérve Gyurcsányhoz, az Új Nemzedék 1989-es megalakulásának feltárásakor egy nagyon furcsa, azóta feltáratlan finanszírozási részletet is találtunk. Az Új Nemzedék nevű, Bajnai Gordonnal közös alakulata élén gyanús körülmények között szponzorálta Gyurcsányt egy később csődbűntett miatt megvádolt vezetőkkel működő cég, a Váltó Kft. A Magyar Hírlap 1989. július 24-én arról cikkezett, hogy „Mindenesetre létbiztonságukat a Váltó Kft. és az Észterlánc Rt. garantálja – az előbbi augusztustól állást kínált Gyurcsány Ferencnek. […] várhatóan százezer forint befektetéssel több hónapos munkát igénylő tanulmányt készítenek szakemberek segítségével, amely egyfajta jelentés lesz a fiatalság jelenlegi valós helyzetéről”. 

Ugyanezen a napon a Magyar Nemzet ennek kapcsán arról számolt be, hogy „A most megalakult szervezetnek az is érdekessége, hogy anyagi támogatását egy kft. és egy gmk. vállalta. Mint Gyurcsány Ferenc, aki »sportállásban« a kft. tanácsadója lesz, elmondta: ha a polgároknak szükségük van politikusokra, tartsák el őket, ne várják ezt a hatalomtól.” 

Az Új Nemzedékkel feltűnően sokat foglalkozó Népszabadság 1989. július 31-én egyenesen azt az alcímet adta a Gyurcsány Ferenccel készített interjújának, hogy Miért fizet a Váltó Kft. bruttó 21 ezret a mozgalom elnökének? Adjuk is át a szót az interjút készítő Fekete Gy. Attilának, illetve Gyurcsány Ferencnek: 

„– Ez igaz, persze önnek ma már könnyű dolga van. A Demiszben nevet szerzett, lakást és tudomásom szerint elég szépen támogatja önt egy kft. – Amikor elhagytam a Demiszt, még nem tudtam, hová megyek, hol fogok dolgozni. A jelenlegi munkáltatómat, a Váltó Kft.-t csak két hete ismerem. Tőlük kapom a fizetésemet, bruttó 21 ezer forintot, de ez a vállalkozás mozgalmunkat is támogatja. Egyszerűen azért, mert fiatalok, tehát az átlagnál innovatívabbak vagyunk. Ráadásul formálódó gazdaságpolitikánk vállalkozásbarát. Ha sikerül hozzá támogatókat szerezni, tehát szavazókat, akkor közvetve használunk a Váltó Kft.-nek is. Egyébiránt, ha továbbra is a Demisz alelnöke maradok, jelenleg bruttó 30 ezer forint lenne a fizetésem. Ami pedig a lakást illeti: való igaz, még a KISZ KB titkáraként kaptam a Fővárosi Tanácstól egy két és fél szobás tanácsi lakást. Sokat töprengtem azon, hogy azzal mi legyen. Kikértem erről sokak véleményét, a többi között a politikai ellenfeleimét is. Végül is azt szűrtem le ezekből a beszélgetésekből, hogy attól nem leszek én szebb, okosabb, ha visszaadom ezt a lakást, és feleségemmel, kisgyermekemmel átköltözöm egy albérletbe. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy »lakásügyem« mind ez idáig csak a Demiszben vetődött fel. Mondván: ha már nem tartozol közénk, nem jár neked a lakás! Hát nem érdekes?” 

Mindenképpen az, mint ahogy más érdekességek is szerepelnek ebben a nyilatkozatban. Maga Gyurcsány is „politikai ellenfeleiről” beszél, akiknek kikérte a véleményét a lakássztorijáról. Nyilvánvalóan KISZ–Demisz-vezetőkről lehetett szó, miként az is valószínű, hogy nemcsak a távozó alelnökük lakása, de a Gyurcsány és a Váltó Kft. közötti jövedelemtranszfer „megkaparása” és nyilvános kitárgyalása mögött is ők állhattak. 

A KISZ-es/demiszes Ifjúsági Magazin 1989. augusztus elsejei számában pedig szintén rákérdezett a lakásügyre Gyurcsánynál, aki így válaszolt: „A Fővárosi Tanács rendelkezési keretéből kaptam lakást, s ez a lemondás után nagy port kavart a Demiszben. Sokat töprengtem, s úgy döntöttem, nem adom vissza a lakást, csak akkor, ha ez válik a politikai viták középpontjává. Ha ettől valaki boldog lesz ebben az országban, visszaadom…”

Nézzük, mit lehet tudni a gáláns Váltó Kft.-ről? Egyrészt azt, hogy – ahogy ezt több forrásunk is megerősítette – a cég tulajdonosa Juhász András, szintén KISZ-vezér volt. Juhász neve előkerült a Dreher-palota, a Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) székházának állami vagyonkörből való kijátszása kapcsán is a korabeli sajtóban. Idézzük a Világ című lap 1990-es cikkét: „az egykori KISZ különböző rendű és rangú tisztviselői, kft.-kbe mentve magukat, furcsa módon a Dreher-palotában adtak találkát egymásnak. 

Többek között az MSZBT ügyvezető titkárának, Varga Sabján Lászlónak a felesége érdekelt az egyik cégben, egy másik kft. munkatársa, Karaszek Judit Fejti György tanácsadója volt az egykori KISZ KB-ban. E valahai testület és az MSZBT volt titkára György Sándor, valamint egykori KISZ-kollégája, Juhász András is kft.-igazgató, tulajdonosként szintén a székházban székel.” A férfi az 1980-as évek végén szerte az országban cégeket alapított. Az egyik cégének tranzakciójával kapcsolatban csődbűntett és más bűncselekmények miatt vádat emeltek ellene. Ez volt a türjei Épfu ügye. 

Nézzük röviden a tényeket: a Gyurcsányékat fizető Váltó tulajdonosa, Juhász 1990-ben Zalaegerszegen létrehozott egy céget, amely később megvette a Zala megyében található Türje községben az Épfut (Építőipari és Fuvarozási Vállalat). Az Épfu az adásvétel előtt csődöt jelentett. Az adásvétel után egyezség született a hitelezőkkel, ebből azonban semmi sem teljesült. Mint kiderült, a cég fizetőképtelensége nem szűnt meg, sőt apportként előbb a telephelye, majd minden mozgatható berendezése, anyaga, eszköze és követelése a Váltó Kft.-be vándorolt. Ráadásul az Épfu üzemszervező, szaktanácsadó szolgáltatást is rendelt a Váltótól több tíz millió forintért, a pénzt ki is fizették és még az áfát is visszaigényelték. Az ügyészség ezért csődbűntett és más bűncselekmények miatt vádat emelt a Váltó tulajdonosa ellen. 

Mindez azért is érdekes, mert a csődbűntett eszköze a tanácsadás volt, Gyurcsányt pedig hasonló tevékenységért fizette a Váltó. Bizonyára az is a véletlen műve, hogy éppen abban a hónapban, amikor Gyurcsányék önálló mozgalomalapításba fogtak, 1989 júliusában Türjén megalakították az Épfu Ifjúsági Szervezetet. 

Az új nemzedék sikere

A Demisz hamar eljelentéktelenedett, de arra még volt ideje, hogy megszabaduljon a vagyonától. A csillebérci úttörőtábort 1989 júniusának végén – az állami tulajdon önkényes elajándékozási lehetőségének megszűnése előtt pár nappal – a Magyar Úttörőszövetségnek ajándékozták. (Az erről szóló szerződést, amelynek annak idején a „biztonság kedvéért” született egy KISZ-es és egy demiszes változata is, 2004-ben semmisítette meg a Fővárosi Bíróság. A történetben közvetett módon érintett volt a KISZ-vagyon átmentésében az egyik fő felelősnek tartott Varju László, aki ma már a DK politikusa.) Néhány nap leforgása alatt passzolták el a KISZ KB Duna-parti székházát 950 millió forintért a Magyar Hitel Bank Rt.-nek. A Demiszhez került továbbá az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, valamint a Hotel Ifjúság Szálloda és Étterem Vállalat. Előbbit hagyták kimúlni, utóbbi pedig 1998-ban az Autó Danubia Kft.-nél kötött ki – olvasható a HVG korábbi összeállításában. 

Az új nemzedék bukása

 Gyurcsány sokat várhatott az Új Nemzedéktől, mert az akkori köztelevíziónak nyilatkozva azt mondta – szintén harmadik személyben szólva önmagáról –: „ha Gyurcsány Ferenc veszít, akkor azt hiszem, félre kell állnia”. Azt is kinyilvánította, hogy az állampárttól, az MSZMP-től nem akar elhatárolódni, és meg akarja tartani párttagságát. Az Új Nemzedék – akárcsak az MSZMP – hamarosan megszűnt. Gyurcsány ekkoriban személyes válságba került, és bukását nem sokkal később azzal magyarázta, hogy nem állt ki elég határozottan az ellenzékiek, így a Fidesz jogos követelései mellett. A ’90-es választási kampányban megszólalt a Népszabadságban, és mintegy önostorozva elismerte, hogy a Fidesz helyett a pártállami hatalom mellé állt: „a másik nagy hibám az volt, hogy nem álltam ki elég határozottan az ellenzékiek jogos követelései mellett. Azok mellett, amelyeket pedig – ha más fórumokon is – magam is hangoztattam. Például, amikor a hatalom támadta az éppen megalakult Fideszt, én tiltakoztam az alkalmazott módszerek ellen. Kisebbségben maradtam azonban a véleményemmel, és ebbe bele is törődtem. Lojális voltam a hatalomhoz.” 

A volt miniszterelnök életrajzában az ezután következő hónapok eléggé zavarosak. A Debreczeni József-féle könyvből úgy tűnik, mintha Gyurcsány is csak egy egyszerű munkanélküli lett volna a rendszerváltás idején. Holott kevés munkanélkülinek lehetett akkoriban olyan mozgalmármúltja, szervezőkészsége és kapcsolatrendszere, mint neki. 

Azt nem tudni, hogy a Váltóval való kapcsolat hogyan és miért szűnt meg. Mindenesetre 1989 decemberében Gyurcsány már tudta, hogy a következő hónaptól ismét lesz fizetése. Debreczeni szerint „mindebben a véletlen és régi ismerőse van a segítségére: Kerékgyártó István”. Neki köszönhetően került Gyurcsány a befuccsolt mozgalmárkodás után a Creditum Kft.-hez. 

Első közös munkahely

Gyurcsány és Bajnai között ez újabb kapcsolódási pont. A Creditumot ugyanis többek mellett Komlós János, az ismert ávós, humorista fia, valamint Bajnai Gordon apja alapította meg, egy évvel Nagy Imre újratemetése előtt, a társasági és átalakulási törvények megszületése pillanatában, a privatizáció legelején. A Heti Válasz Bajnai családot bemutató cikke szerint a Creditum alapítói körében ott volt az akkori állam – az Általános Vállalkozási Bank, a Kisvállalkozási Bank és egy takarékszövetkezet révén –, a cég pedig rögvest jogot kapott arra, hogy külföldieknek tanácsadó szolgáltatást nyújtson, fő profilja a privatizációs tanácsadás lett. 

Gyurcsánynak ez az új állás szélesítette ki a horizontot. A HVG 1996-os cikke szerint ennek révén vált az Állami Vagyonügynökség képviselő jévé az esztergomi szállodák, éttermek, idegenforgalmi létesítmények építésére létrejött Strigonium Rt.-ben, a gépjármű-forgalmazó Mogürt Rt.- ben, a Vasi Tervező Tanácsadó Rt.-ben és a Sárvári Mezőgazdasági Rt.-ben, lett konzulens a balatonaligai volt pártüdülő privatizálásának előkészítésében. 

Tehát a belváros kellős közepén, egy kommunista-vagyonátmentő párthálózat vette fel dolgozni Gyurcsányt, amely „a lehető legjobbkor” jött létre. A Creditum akkoriban részt vett az Ingatlanbankban, az 1990-ben kimúlt Szakszervezetek Országos Tanácsa vagyonának felértékelésében, de a fő profilja az említett privatizációs tanácsadás volt. 

A Creditum volt Bajnai Gordon első munkahelye, és együtt dolgozhatott Gyurcsánnyal. Az lett volna természetes, ha Bajnai ajánlja be – az apján keresztül – a céghez Gyurcsányt, elvégre akkoriban együtt is fociztak. A hivatalos életrajz szerint azonban „mindketten úgy emlékeznek, hogy csak hónapokkal Gyurcsány alkalmazása után találkoztak ismét a Creditumban”. Két évre rá Gyurcsány ismét önállósodott, saját céget alapított, az Altust, ahová Bajnait is hívta, de ő inkább a Wallishoz szegődött. Az akkori, nyilvános dokumentumok szerint az Altus hatvan százalékának Gyurcsány, negyven százalékának pedig volt mozgalmi társa, a Szegedről indult Molnár Attila volt a tulajdonosa. 

A HVG 1996-os cikke szerint azonban az alaptőke több mint egynegyedét a cég által vezető tanácsadóként foglalkoztatott két személy, a Taurus Gumiipari Vállalat egykori két nagyágyúja jegyezte. (A „részstróman” bevonására azért lehetett szükség, mert a befolyásos pártállami személyiségeket így lehetett a cégben elbújtatni.) Segítőtársként ekkor felbukkant Kiss Elemér neve, a környezetvédelmi tárca kevéssel azelőtt elbocsátott közigazgatási államtitkáráé, aki egészen a Horn-kormány megalakulásáig az Altusnak dolgozott. 

Összefoglalva az eddigieket: Gyurcsány, a bukott kommunista pártállam egyik országos ifjúsági szervezetének vezetője saját mozgalmat hozott létre, ahol egy később csődbűntett miatt elítélt, volt KISZ-es vállalkozó pénzelte. Majd hirtelen munkanélküli lett, KISZ-vezérként kapott lakását megtartva. Rövid idő múlva a hálózat a szárnyai alá nyúlt, privatizációs tanácsadóként alkalmazták. Néhány év múlva pedig saját céget hozott létre, ismét csak a pártállam befolyásos személyiségeivel. Vagyis az állampárti hálózat átmentette a gazdaságba a kapcsolatait, külföldiekkel is bizniszelt, amiből a fiatal Gyurcsány és Bajnai is hasznot húzott. 

Szilvásy segítő keze

Gyurcsány az Altus megalapításakor is számíthatott a hálózat segítségére. Az Apró család előtt első számú szövetségese Szilvásy György volt, aki az utolsó pártállami kabinetben miniszterhelyettesi tisztséget töltött be, a rendszerváltó Antall-kormány pedig helyettes államtitkárnak nevezte ki. Gyurcsány és Szilvásy már a KISZ-ben is jól ismerte egymást, a KISZ egyetemi és főiskolai bizottságának elnöki székében ugyanis Szilvásy került volna sorra, de megbeszélték, hogy mivel „Feri már annyira feljött”, a kedvéért visszalép. 

Kettejük között kapcsolódási pontot jelentett Szilvásy egykori KISZ-es beosztottja, Rákosi Ferenc, aki később Gyurcsány miniszterelnöki stábjában is helyet kapott. Rákosi egyébként kvázi megfigyelőként, esetleg az állampárti belügy tájékoztatására jelen volt a Fidesz alapításakor is 

– derül ki Pünkösti Árpád 1999-ben a Népszabadságban közzétett Szeplőtelen fogantatás 2. című írásából. Pünkösti Rákosit az Altus vezető tanácsadójaként említi. Szilvásy és Rákosi szoros kapcsolatát mutatja, hogy később párosban még teniszkupát is nyertek a Miniszterelnöki Hivatal által üzemeltetett Tabáni Teniszcentrumban. 

Az Altus kezdeti időszakára esett két vitatott ingatlanügylet, a Szalay utcai és a balatonőszödi ingatlanvásárlás. Az Altus cége 1994 januárjában szerezte meg a két ingatlant, sajátos konstrukciójú bérleti, illetve lízingszerződéseket kötve a magyar állammal, közelebbről az azt képviselő Miniszterelnöki Hivatallal. Szilvásynak kulcsszerepe lehetett ezekben az ügyletekben. A már említett Debreczeni-könyv szerint nemcsak eladó, hanem tippadó is lehetett. Ráadásul a felesége ez idő tájt már az Altusnál dolgozott „válságmenedzserként”. Az összefonódást a két érintett, Gyurcsány és Szilvásy is cáfolni próbálta. Sőt előbbi a HVGnek 1993-ban úgy emlékezett vissza, „tök véletlen volt”, hogy a balatonaligai pártüdülő eladása kapcsán egy tárgyaláson találkoztak. „Természetesen örültünk egymásnak, mert az mindig jó, ha lehet valakit ismerni” – emlékezett vissza Debreczeninek Gyurcsány. 

Jó bizony. Itt pedig a szereplők már régóta és nagyon is jól ismerték egymást. A pártállam idején, a privatizáció legelején a jól értesült régi kommunisták létrehoztak egy vagyonátmentő hálózatot, amelynél Gyurcsány és Bajnai is munkába állt. Szilvásy felelt a rendszerváltást követően az államigazgatásban a volt pártingatlanok értékesítéséért. 

Szilvásy embere megbízást adott a Creditumnak az aligai üdülő eladására, aminek lebonyolítását Szilvásy régi KISZ-es ismerőse, Gyurcsány intézte. Mindeközben az aligai üdülő igazgatója volt az állampárt egykori instruktora, az ő felesége a szállodaigazgató, egykori párttitkár a gazdasági igazgató, pártközponti ember az üzemeltetési igazgató. 

Iroda a Meh-ben

Nem ez volt az egyetlen közös biznisz abban az időben. Gyurcsány cége készített tanulmánytervet a Miniszterelnöki Hivatalnak a Magyar Televízió székházáról, valamint dolgozott a kormányzati negyed előkészítésén, a Sándor-palota kormányzati hasznosítása kapcsán. Cége, az Altus – az alapítást követően alig egy évvel – már a Miniszterelnöki Hivatal (Meh) épületében bérelt irodát. Abban az épületben, ahol a Szalay utcai ingatlanról és az őszödi üdülő eladásáról szóló privatizációs kiírások készültek, amely közbeszerzéseken Gyurcsány cége futott be. Hiába a nyilvános meghirdetés, Gyurcsány nyilvánvalóan információs előnyben lehetett a többi, lehetséges érdeklődővel szemben. 

A közös érdekeket mutatja Szilvásy későbbi karrierje is, aki állami alkalmazottként 1998-ig azt a cégbirodalmat bízta meg, amelynél 1998-ban elhelyezkedett, és ahonnan 2002-ben ismét visszatért az államigazgatásba. Ismét érdemes tisztázni, hogy itt már szó sincs a Creditumról, Szilvásy György egy jobboldali, rendszerváltó kormány helyettes államtitkáraként bízta meg régi ismerőse, Gyurcsány cégét, ahol utóbb felesége, majd később maga is dolgozott. Sőt Gyurcsány cége – a posztkommunisták állítólagos ellenzéki éveiben – még be is költözhetett a Miniszterelnöki Hivatal épületébe, ahol a balatonőszödi üdülő vagy a Szalay utca eladásáról szóló privatizációs kiírások elkészültek. Majd, egy sokadik és egy sokadik utáni véletlenként, Gyurcsány cége futott be ezeken a közbeszerzéseken. Debreczeni ugyan megjegyzi, hogy ezen tranzakciók „mindösszesen kétszázmilliós nagyságrendjük” miatt az Altus-birodalom működésében csekély szerepet töltöttek be, ez azonban sok év távlatából visszanézve is vitatható. Gyurcsány cégbirodalma ugyanis ekkor még a nagy magánosítási sikerek előtt volt, és a „kis hal is jó hal” ősi német bölcsességének megfelelően az apróért is lehajolt. Különösen úgy, hogy a balatonőszödi villa négy apartmanját a visszabérlés miatt lényegében tíz év alatt ingyen szerezte volna meg, ha az Orbán-kormány nem mondja vissza a konstrukciót. 

Ráadásul ne feledjük, a kétszázmilliót ahhoz érdemes viszonyítani, hogy 1994-ben 33 309 forint volt a bruttó nemzetgazdasági átlagkereset – mai viszonyok között tehát ezek összességükben minden valószínűség szerint milliárdos ügyletek lennének. 

Ami Szilvásy karrierjét illeti, rá illik a klasszikus megfogalmazás, a forgóajtó-jelenség, amikor egy államigazgatási dolgozó ki-bejár az állam és az üzlet között, így például 1998-ig azt a cégbirodalmat bízta meg többször állami alkalmazottként, amelynél 1998-tól elhelyezkedett, majd ahonnan visszatért 2002-ben az államigazgatásba. Szilvásy ma is sikerrel kamatoztatja régi kapcsolatrendszerét. A Művelt Nép Kft.-vel évről évre nagyobb, 2019-ben kilencvenmilliós nyereséget ért el, a cégben tulajdonostársa a Pólus Plusz Befektetési Zrt., amelynek tulajdonosa – nem fogják kitalálni – a KISZ utolsó országos titkára, Nagy Imre, és annak felesége, Nagyné Trapp Andrea. 

A Heti Válasz 2007-ben a Nagy házaspár mindkét tagját Gyurcsány 50 megkerülhetetlen embere közé sorolta. Bár Gyurcsány a fent említett módszernek köszönhetően már 1994 előtt is felhalmozott vagyont, és sikerrel használta fel az ifjúkommunista mozgalmi múltból származó szervezőképességét és kapcsolatrendszerét, főként Szilvásy György segítségét, még közel sem volt az a privatizációs nagyágyú, mint amilyenné az Apró családba való befogadtatásával vált. Ezt illusztrálja a Gép- és Technológiaszerelő Rt. 1994-es magánosítása, amely csúfos kudarcnak bizonyult. A céget jócskán áron alul szerezték meg, a következő évben azonban meg kellett szüntetni a tevékenységét és kirúgni a dolgozókat. Erre így emlékezett vissza Gyurcsány: „mert bizony az embereket el kell bocsátani. A társaság eszközeit értékesíteni kell, és menteni, ami menthető. Megmenteni legalább annyit, amennyivel bele lehet vágni a következő üzletbe”.