Gyurcsány útja a lemondásig 6. rész – A nagy visszatérés: A DK felemelkedése és a fővárosi befolyás

Bár 2009-ben úgy tűnt, a bukott Gyurcsány hamarosan végleg eltűnik a süllyesztőben, ennek az ellenkezője történt. Az exminiszterelnök újabb hatalomtechnikai manőverekbe kezdett, önálló pártot alapított, amely mára a baloldali ellenzék vezető erejévé nőtte ki magát, így a 2022-es választások előtt Gyurcsány a legbefolyásosabb ellenzéki szereplő.

Gyurcsány azzal próbálta a még frissen létrejött DK-t kilendíteni a kezdeti, egy-két százalékos népszerűségi sávból, hogy 2012 őszén látványos sátras éhségsztrájkba kezdett a Kossuth téren. Egy évvel később, a DK október 23-i megemlékezésén pedig már azt hangoztatta, hogy a demokratikus (értsd: az akkori Jobbik nélküli) ellenzék pártjainak össze kell fogniuk, 2014-ben kétharmados többséget kell szerezniük, ehhez pedig egy régi ismerős és kipróbált harcostárs, Bajnai Gordon volna a legmegfelelőbb kormányfőjelölt.

Szabadulás a karanténból

Bajnai ugyanaznap a Milla nevű mozgalom rendezvényén tért vissza a magyar belpolitikába, és Együtt 2014 néven választási mozgalmat is indított. Kezdeményezésére létrejött az úgynevezett ellenzéki összefogás, amely Gyurcsány szempontjából a lehető legjobban alakult. A folyton az összefogást sürgető DK elérte, hogy legyen közös lista, és arra ők is felkerüljenek, kiszabadulva a politikai karanténból. A Bajnaitól remélt kezdeti lendület – az Együtt formációt a legelején 14 százalékos népszerűséggel is mérték – azonban kifulladt, s az MSZP-nek mélyütést vitt be a Simon-ügy. 

A párt elnökhelyetteséről a Magyar Nemzet írta meg, hogy egy bécsi bankszámlán 240 millió forintnyi valutát tart, s ez nem szerepel a vagyonbevallásában. Figyelemre méltó, hogy Gyurcsány alig fél évvel korábban, egy DK-s fórumon volt pártjára, az MSZP-re utalva arról beszélt: „Én voltam ennek a pártnak az elnöke, sok helyről vándorolt oda a pénz, Európából nem nagyon, ahonnan meg vándorolt, azt meg jobb, ha nem tudjuk.”

Angyalok és ördögök

A korszakváltónak kikiáltott összefogást csodafegyvernek szánták, de csúnyán besült. A Fidesz 2014-ben nemcsak nyert, de újból kétharmadot szerzett, ami meglepte a baloldali pártokat. A DK négy parlamenti helyhez jutott, de mivel a frakcióalakításhoz öt főre lett volna szükség, Gyurcsányék független képviselőként ültek be a T. Házba. Pár hónappal a baloldal második kétharmados veresége után Gyurcsány Ferenc egy fontos, ám kevésbé idézett véleménycikket jelentetett meg a Népszabadságban – derül ki az Origó cikkéből. Fontos kiemelni, hogy az írás publikálásának idején az amúgy is szétforgácsolt baloldal a választási sokk hatására atomjaira hullott. Gyakoriak voltak az üzengetések, a villongások és a nyilvánosság előtti csatározások, ráadásul akkor még a Jobbik is a baloldal szövetségi rendszerén kívül helyezkedett el.

Az Angyalok és ördögök? című cikkben Gyurcsány kijelentette: „Az optimális végcél világos, egységes Demokrata Pártot kellene létrehozni.” A DK elnöke – bár mint említettük, korábban is beszélt ilyen jellegű terveiről – konkrét programként ekkor hirdette meg a baloldal egységesítését. „Együttműködés vagy politikai halál – ilyen egyszerű” – adta ki a jelszót Gyurcsány. Felvetései egy az egyben visszaköszönnek a mai baloldalon. A pártelnök akkor arról írt, hogy „létrehozhatunk pártuniót a demokratikus pártok részleges önállóságának meghagyásával, közös elnökséggel” vagy „még lazább együttműködést állandó pártközi egyeztetéssel, ehhez felállított fórumokkal, intézményekkel”. A Gyurcsány által akkor emlegetett pártunió – állandó pártközi egyeztetésekkel – mára lényegében megvalósult.

Porladó MSZP

Ez is jól mutatja, hogy Gyurcsány a baloldal többi szereplője közül nemcsak mozgalmár múltja, a titkosszolgálatokig érő kapcsolatrendszere, anyagi függetlensége és több évtizedes hatalomtechnikai rutinja miatt emelkedik ki, hanem amiatt is, hogy azon a térfélen ő az egyetlen, aki rendelkezik hosszabb távú víziókkal. 

Ráadásul korábbi pártjában, az MSZP-ben az „ősbölények”, a régi pártelit dörzsölt tagjai már lényegében visszavonultak. A szocialisták talán végső válságukat élve, egy lényegesen gyengébb politikusi adottságokkal rendelkező, fiatalabb alakulattal felállva már csak tétlenül szemlélik, ahogy irányításuk alatt szétporlad az MSZP.

2014 választási szuperév volt. Az országgyűlési választások után nem sokkal következtek az EP-választások, amelyek újabb hideg zuhannyal értek fel a baloldal számára. Az erőviszonyok pedig kezdtek átrendeződni: az MSZP és a DK közel azonos, tízszázalékos támogatást szerzett, a DK két EP-képviselőt küldhetett Brüsszelbe. Bajnai a hét százalék körüli eredménye miatt ismét visszavonult a politikától, egy francia hátterű, infrastrukturális befektetésre szakosodott multicégnél lett ügyvezető igazgató.

Az őszi önkormányzati voksolás előtt a baloldali pártok gyakorlatilag a nyilvánosság előtt alkudoztak, aminek az lett a vége, hogy Bokros Lajossal vágtak neki a főpolgármester-választásnak. Budapest élén végül Tarlós István folytathatta, Szeged, Salgótarján, Zugló, Angyalföld, Pesterzsébet, illetve Kispest kivételével egyetlen nagyobb településen sem tudott győzni az ellenzék.

Párton belüli maffia

Gyurcsány rendületlenül futotta tovább a maratont. 2017 elején váratlanul feltűnt Botka László szegedi polgármester a szocialisták miniszterelnök-jelöltjeként, aki közös ellenzéki listát szorgalmazott, de egyértelművé tette, hogy Gyurcsányból nem kér. Botka azonban nemhogy az összefogást, de saját pártjának támogatását sem tudta megszerezni, s 2017 októberében párton belüli maffiát emlegetve visszalépett a jelöltségtől, sőt utóbb az MSZP-ből is távozott.

Ugyanebben az évben Gyurcsány bejelentette: kampányt indítanak azt célozva, hogy vonják meg a határon túliak szavazati jogát. 

A DK ezt azzal indokolta, hogy a Fidesz 2014-ben a határon túli magyarok voksa nélkül – akik szinte valamennyien, 95 százalékban a Fideszt támogatták – nem szerzett volna ismét kétharmados többséget.

Az idő múlásával egyre halványulnak Gyurcsány sikertelen kormányzása, az őszödi beszéd és a 2006-os események emlékei. A DK 2018-ban, az országgyűlési választásokon önállóan mérette meg magát, átjutott a parlamenti küszöbön, és kilenc fővel frakciót is alakíthatott. 

A 2019-es európai parlamenti voksolás hozta meg az igazi sikert: meglepetésre a Dobrev Klára vezette listát 16 százaléknyian (több mint félmillió szavazó) támogatták, s így négy mandátumot szereztek.

Az őszi önkormányzati választásokon szintén jól szerepelt Gyurcsány pártja, Budapesten három kerület polgármesterét adhatták. A 2019-ben Tarlóst legyőző Karácsony Gergely főpolgármester sosem szívlelte Gyurcsányt, főként azt viselte nehezen, hogy a DK a korábbi ígérete ellenére kihátrált mögüle, és Kálmán Olgát indította az ellenzéki előválasztáson.

Térfoglalás

Karácsony mozgásterét jelentősen szűkíti, hogy Gyurcsány emberei befolyásos pozíciókat szereztek meg: főpolgármester-helyettes lett a Karácsony által korábban alkalmatlannak nevezett Gy. Németh Erzsébet, akiről Karácsony egy kiszivárgott felvételen azt mondta, „az a veszély nem fenyeget, hogy a XVII. kerületben megnyeri a választást”. Így is lett, valóban elvesztette a kerületi választást, csak kompenzációs listáról jutott be a Fővárosi Közgyűlésbe. És ha már Gy. Németh, annak idején még Demszky Gábort sem tudták meggyőzni arról, hogy ő alkalmas lenne a helyettesi posztra.

Általános főpolgármester-helyettes lett Kiss Ambrus, aki szintén szorosan kötődik a Gyurcsány–Bajnai-körhöz: 2002 és 2010 között a baloldali kormányokban egyre magasabb pozíciókat töltött be, Bajnai kormányában szakállamtitkárságig vitte. Említésre méltó körülmény, hogy még Gyurcsány egykori testőre, Handl Tamás is pozíciót kapott a fővárosban, a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság vezetőjének tették meg. 

A hab a tortán természetesen az igazi Gyurcsány-bizalmi, Draskovics Tibor. A szocialista kormányokban miniszteri, államtitkári posztokon rendszeresen felbukkanó fregoliember a hatalmas pénzekkel gazdálkodó Budapesti Közlekedési Központ (BKK) igazgatóságának élén találta magát. Draskovics neve felbukkant a BKK-nál az akkori vezérigazgató, Varga Ivett élettársához kapcsolódó zaklatási botrány kivizsgálásában, amelyet apropóként használhatott fel a DK, hogy az inkább a szocialistákhoz húzó cégvezetőt eltávolítsák.

Laboratórium

A fentiekkel összefüggésben egyelőre nem világos, Gyurcsány miként tudta elérni, hogy Karácsony ekkora befolyást engedjen a DK-elnök embereinek. Mindenesetre Gyurcsány térfoglalása rendületlenül folytatódott és folytatódik ma is. Legutóbb az óbudai és a XVIII. kerületi, korábbi szocialista kerületi polgármester is átállt a Demokratikus Koalícióhoz, így az övék lett a legnagyobb frakció a Fővárosi Közgyűlésben. Mindez természetesen konfliktussal is járt és jár a főpolgármester és a DK-elnök között.

A Direkt36 számolt be arról: Karácsony és Gyurcsány a fővárosi színházak ügyében összekülönbözött azon, hogy előbbi hajlott volna a kompromisszumra az Orbán-kormánnyal, utóbbi viszont radikálisabb fellépést sürgetett, amibe a békülékenység nem fér bele. Az említett írás szerint egyébként a fővárost a baloldali pártok egyfajta laboratóriumnak tekintik, ahol tesztelik, tudnak-e együtt kormányozni.

Sértett emberek

A baloldalon egyöntetű a vélemény: Gyurcsánynak remek érzéke van ahhoz, hogy a sértett, bosszúra szomjas és számára rendkívül hasznos embereket maga köré gyűjtse.

Ma már a Demokratikus Koalíció félhivatalos tanácsadójaként tevékenykedik Laborc Sándor, akit a második Gyurcsány-kormány idején neveztek ki a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának. Emlékezetes, Laborc számos büntetőügy – köztük a kémper – részese volt az elmúlt időszakban. Az elhárítás volt főnökét a bíróság lényegében az összes vád alól felmentette.

A DK legutóbbi nagy igazolása, hogy 2020 őszén Ihász Sándor volt fővárosi főügyész lett a párt igazságügyi szakértője, feladatai a Demokratikus Koalíció megfogalmazása szerint „a kormányváltás utáni független igazságszolgáltatás helyreállításával, a Polt Péter által eltussolt bűncselekmények vizsgálatával és a kormányváltás utáni törvényes és jogszerű felelősségre vonással kapcsolatosak”. Ihászt még Polt Péter nevezte ki 2004-ben fővárosi főügyésznek, 2012-ben pedig fővárosi fellebbviteli főügyész lett, de 2017 végén indoklás nélkül menesztették. Karrierjét az törte ketté, hogy a Gyárfás-ügyben hivatali visszaélés miatt meggyanúsították.