Ahhoz, hogy az őszödi beszédhez, illetve az annak napvilágra kerülését követő tüntetéssorozathoz eljussunk, 2002-ig kell visszakanyarodnunk. Abban az évben ugyanis a Magyar Szocialista Párt, egy karakter nélküli miniszterelnök-jelölttel az élén, saját magának is meglepetést okozva megnyerte a választást.
Medgyessy Péter ezt követően megalakította koalíciós kormányát, ami már önmagában problémákat okozott, mivel a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ zsarolási potenciállal rendelkezett, és folyamatosan zsarolta is az MSZP-t
– közölte lapunkkal Boros Bánk Levente.
A politológus elmondta: hivatalba lépését követően Medgyessy Péter meghirdette a száznapos programot, melynek részeként megemelték a közalkalmazotti béreket, a nyugdíjasoknak pedig egyszeri, 19 ezer forintos pótlékot adtak. Az intézkedések forrását azonban nem az ország saját gazdasági teljesítményéből, hanem külső hitelekből fedezték, ezért ez volt az egyik legfőbb oka a később életbe léptetett megszorításoknak.
Gyurcsány Ferenc ügyvezető kormányfő
Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Ekkor kezdődött el a szocialista párt meghasonlása is, ugyanis a Horn Gyula-i értelemben vett posztkommunista hagyományok egyre inkább szembekerültek a liberális irányvonallal. Ugyanerre az időszakra tehető Gyurcsány Ferenc felemelkedése, aki előbb egyfajta újbaloldali megmondóemberként került reflektorfénybe, 2003 májusától a Medgyessy-kabinet gyermek-, ifjúsági és sportminisztere volt, 2004 szeptemberében pedig az SZDSZ hathatós közreműködésével megpuccsolta a kormányfőt, és beült a miniszterelnöki székbe. Ezzel párhuzamosan az MSZP irányítását is átvette, megindítva a párt mai napig tartó lejtmenetét.
Bűnben fogant cinkosság
– Az ezt követő két esztendő egyértelműen Gyurcsányról szólt – hangsúlyozta Boros Bánk Levente, hozzátéve, hogy a választásig hátralévő időszakot a fejetlenség, a kapkodás és a bejelentett, de meg nem valósított programok tömkelege jellemezte. Hozzátette: eközben az ország elindult az államcsőd felé vezető úton, viszont a kormány részéről ennek épp az ellenkezőjét kommunikálták.
Az akkori két kormánypártnak sokkal fontosabb volt, hogy hatalomban maradhassanak, mint az, hogy Magyarország érdekében cselekedjenek, és akár egy előrehozott választást írjanak ki. A bűnben fogant cinkosság oda vezetett, hogy a megszorító intézkedéseket is saját tehetetlenségüknek és alkalmatlanságuknak köszönhetően kellett bevezetniük, hiszen nem voltak olyan külső körülmények, amelyek ezeket kikényszerítették volna.
– Azon persze egy percig sem kell csodálkozni, hogy minden igyekezetükkel megpróbálták eltitkolni a regnálásuk idején jellemző tényeket és számokat, amelyek a teljesség igénye nélkül a következők: 2002-től a költségvetési hiány folyamatosan az egekben; GDP-arányosan tíz százalékkal megugrott az államadósság; lelassuló, majd negatívba forduló gazdasági növekedés; az önkormányzatok adóssága a 2002-es 192 milliárdról 2006-ra 490, 2007-re pedig 694 milliárdra emelkedett; 5,8-ról 7,5 százalékra nőtt a munkanélküliség. Mindennek ellenére 2005-ben meghirdették és törvénybe foglalták a száz lépés programot, amely egy öt évre vonatkozó adócsökkentési elképzelés volt, és amely csúfosan megbukott, ezért vissza kellett vonni.
Átvert milliók
– Nyilvánvaló, hogy erről a programról, csakúgy, mint több hasonló ötletről, Gyurcsányék már akkor tudták, hogy megvalósíthatatlan, azonban a 2006-os országgyűlési választási kampány során meg lehetett vele vezetni a szavazókat – értékelt a szakember, majd megemlítette Veres János akkori pénzügyminisztert, aki egy helyütt úgy fogalmazott, azért nem hozzák nyilvánosságra az államháztartási adatokat, hogy azok ne befolyásolják a választások eredményét. – Ha az emberek ismerték volna a valós tényeket, Gyurcsány Ferencék valószínűleg elbuktak volna – jelezte a Médianéző vezetője, hozzátéve: az elhallgatott számoknak köszönhetően megnyert választást követően hetekkel a kormánypártok bejelentették, hogy – korábbi ígéreteikkel szembemenve – megszorításokat vezetnek be.
És akkor szembejött a valóság
A lakosságot és a gazdasági szereplőket egyaránt hideg zuhanyként érő intézkedések adóemelésekkel kezdődtek, hiszen bevételeket kellett teremteni, majd jöttek a létszámleépítések, amely a pedagógusoktól az egészségügyi dolgozókon át rengeteg munkavállalót érintett.
Még az Országos Mentőszolgálatnál is karcsúsítottak, ami ma elképzelhetetlen lenne. Idetartozott még a kórházi ágyak számának csökkentése, az egészségügyi szolgáltatások lefaragása, a pedagógusok óraszámának növelése, amivel gyakorlatilag devalválták a fizetésüket.
Leépítették a fiatalok lakásvásárlási és más családi kedvezményeit, be akarták vezetni a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat, visszavágták az adókedvezmények körét, megemelték a közműdíjakat, kamatadót vezettek be, járulékokat növeltek, megemelték a személyi jövedelemadó felső kulcsát, növelték az élelmiszerek és a szolgáltatások áfáját, közlekedési támogatásokat vontak meg, MÁV- és Volán-vonalakat szüntettek meg, csökkentették az államilag finanszírozott felsőoktatási férőhelyek és a tandíjmentes képzések számát – sorolta az akkori népnyúzó intézkedéseket Boros Bánk Levente, megjegyezve: ebben az időszakban a forint árfolyama is elszabadult, és rontották az ország kockázati besorolását.
