A milliókat szállító, üres kisvasút

Orbán Viktor közéleti dackorszakának markáns politikai terméke a szidásra hosszabbodó felcsúti kisvasút.

Kétségtelen, hogy Orbán Viktor közéleti dackorszakának egyik legmarkánsabb politikai terméke a szidásra hosszabbodó felcsúti kisvasút. („Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.”) A kormányfő szülőfalujának éke egyfajta szimbólum lett, a Fidesz illiberális korszakának jelképe. Bármilyen hír megjelenik róla, azonnal kontextusba helyezhető, hiszen azt a potom nyolcszázmillió forintot, amiből épült, könnyen átválthatja mindenki. Mennyi lélegeztetőgép jön ki belőle, mennyi lakáshitel végtörlesztésére lenne elegendő, mennyi nokiás dobozt lehetne megtölteni ekkora összeggel, mennyi remek migrációs közvélemény-kutatást végezhetne el ennyiből mondjuk a Századvég – kinek mi az életbe vágóan fontos, ugyebár.

Most épp az a legfrissebb hír a kisvasúttal kapcsolatban, hogy kiderült: folyamatosan veszteséges az üzemeltetése, valamivel több mint egy év alatt 4,1 millió forint mínuszt hozott össze. Ami persze érthető, hiszen az elmúlt évben 53 olyan nap volt, amikor egyetlen jegyet sem adtak el, és az is előfordult, hogy hét napon keresztül utasok nélkül zakatolt a felcsúti miniexpressz. Mit lép erre a kormány? Elkülönít 8,5 milliárd forintot arra, hogy szerte az országban fejlessze a kisvasutakat. És mi fog megvalósulni – egyebek mellett – ebből az összegből? Hihetetlen, de például a Bicske–Felcsút Puskás Akadémia közötti szakasz megtervezése és az Alcsúti Arborétum–Vértesacsa-szakasz megvalósítási tanulmánya. És úgy látszik, tényleg a szidástól nyúlnak a Vál-völgyben a sínpárok, mert lesz majd egy második ütem is, Lovasberényig, naná. Talán mondani sem kell, hogy ehhez pótlólagos költségvetési forrást biztosítanak.

Ha utast nem is nagyon, de eltűnő közpénzmilliókat és ezekkel összefüggésbe hozható szimbólumokat azért szép számban szállít a kisvasút. Az agyontámogatott vonat ugyanis épp aznap indult el, amikor az agyontámogatott felcsúti focicsapat kiesett az első osztályból. (A Vasas pedig kiharcolta a bennmaradást, és a piros-kékek játékosai mindezt vonatozással ünnepelték meg. Ezek után csoda, hogy ők is kapnak egy új stadiont?) Remekül megmutatkozik ebben a mozzanatban, hogy az értelmetlen pénzköltés éles helyzetben teljesen haszontalan. Ugyanúgy a sportban, mint a tömegközlekedésben, valamint az élet minden olyan területén, ahol a teljesítmény számít, és a józan paraszti ész.

És van még egy sztori, ami csak áttételesen kapcsolódik e cikk tárgyához, de tanulságos, meg persze szomorú is nagyon, de hát ma már szinte minden, ami tanulságos, az egyben szomorú. Bármilyen nehéz is ezt ma elképzelni, de volt ebben az országban egy időszak, amikor nemcsak Felcsúton járt kisvasút. Nyíregyháza és Dombrád között is közlekedett egy, érintve Sóstót is. Aztán 2009-ben ideiglenesen leállították. Lassult a menetideje, elmaradoztak az utasok, úgyhogy egyszerűbb és olcsóbb volt leállítani, mint fenntartani. Két mozdonyt és néhány vasúti kocsit végül áthelyeztek Felcsútra. Hova máshova. Aztán amikor 2017-ben mégis elindult egy próbajárat a nyíregyházi vonalon, letarolta azokat a bicikliket, amiket a sínek melletti korláthoz lakatoltak a nyíregyháziak. Ők ugyanis akkor már beletörődtek, hogy nem jár, pontosabban, hogy mostantól Felcsúton jár a kisvonatuk. És hogy mit szólt a taroláshoz maga a város vezetése? „Sokan úgy tudják, a kisvasút nem közlekedik, ezért a kerékpárjaikat szabálytalanul, a sínek mellett lévő korláthoz helyezték el. Ezeket a vonat elsodorta, így anyagi kár keletkezett. A felelősség azonban a biciklitulajdonosokat terheli.” Szép. Egyszer talán eljutunk oda is, hogy az ellopott adóforintjainkért is minket terhel a felelősség.