Csendben folytatódik a magyar Dubaj-per

Órákon át zárt ajtók mögött, hangfelvételek hallgatásával, elemzésével töltötte az időt kedden K. Zoltán társaival: „1-essel” és „2-essel”.

Reggel fél 9-re várták tárgyalásra K. Zoltánt és két társát a Pesti Központi Kerületi Bíróság harmadik emeletére, és Lévárdi Ferenc tanácsvezető bíró társaságában el is foglalták helyüket a Dubaj-perként lassacskán ismertté váló ügyben. Őket megelőzően egy körülbelül 80 centi vastag, „Bűnügy” feliratú paksamétát is behoztak a 392-es tárgyalóterembe, valamint még egy-két dolgot, amiről csak percekkel a kezdés után derült ki, mi az.

A bíró ismertette, hogy kép- és hangfelvétel sem készíthető az ügy vádlottjairól, és hogy K. Zoltán társait továbbra is 1-es és 2-es néven szerepeltetik az eljárásban. Ezt követően a bíró jelezte, hogy zárt ajtók mögött folytatódik majd a tárgyalás, ugyanis olyan felvételek elemzését végzik a vádlottak társaságában, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra. Még azt is megtudtuk, hogy a sajtó azért sem kívánt szereplője a tárgyalásnak, mert egyes orgánumok nem tartották tiszteletben a bíróság kérését, miszerint csak fel nem ismerhető képfelvétel adható közre a vádlottakról.

Az ügy részleteiről: március 25-én, körülbelül két évvel a vádirat megszületése után kerülhetett sor az első tárgyalási napra az úgynevezett Dubaj-perben a PKKB-n – 2013 júniusában emeltek vádat ellenük üzletszerűen elkövetett kerítésért. Akkor az iratismertetés során kiderült, K. Zoltán és két társa – 1-es és 2-es – 170-175 centiméter magas, angolul „és viselkedni” tudó fiatal nőket kerestek „hosztesz munkára” és „fotózásra”, utóbbi a szexuális szolgáltatások vállalásának volt a fedőneve.

A márciusi tárgyalási napon – mint az MNO is beszámolt róla – mindhárom vádlott megtagadta a vallomástételt a vádirat elkészülte előtt már két évvel, 2011-ben kipattant botrányról. A vádirat szerint a kerítők fiatal magyar hölgyeket közvetítettek ki 2009-től hoszteszmunka helyett, illetve mellett szexuális szolgáltatásokra, több külföldi országba. A vádlottak a magyar lányokat például Dubajba, Abu-Dzabiba vagy Ibizára küldték ki, leginkább gazdag üzletemberekhez; valamint Magyarországon fontosabb eseményekre, például a Formula 1-re vagy egy-egy világhírű együttes koncertjére.

K. Zoltán egyik társa a tárgyaláson ismertetett első vallomástételében úgy fogalmazott: „én csak egy porszem vagyok. [ ] Nem mondok semmit, mert félek az emberektől, akik ebben benne voltak.” Később azonban kifejtette, hogy a lányok „exkluzív partihoszteszként” dolgoztak, akiknek a feladata legtöbbször a szórakozás, mozizás vagy sporteseményeken való részvétel volt. Az is elhangzott: egy modellügynökségen keresztül vették fel az illetékesekkel a kapcsolatot, majd egy válogatás után a „polgári értékrendű, intelligens, angoltudással rendelkező lányokat” küldték ki. Az is kiderült, a munkákkal napi százezres nagyságrendben kereshettek a lányok, amiből a közvetítőiknek a pénz 20 vagy 40 százalékát le kellett adniuk. K. Zoltán 33 éves másik társa korábbi vallomásában elmondta: két lányról is tud, akik a munka helyszínén megismert férfiakkal összeházasodtak, és azóta is külföldön élnek. Emellett mind a három vádlott tagadta, hogy szexuális tevékenységeket kellett volna végezniük a lányoknak.

2013-ban a magyar Playboy-modell, Lévai Adrienn is elismerte, hogy arab férfiak megrendelésére többször is „dubajozásra” utazott külföldre, ám tanúvallomásában azt mondta, hogy szexuális szolgáltatást sosem végzett.

K. Zoltán ellen 55 rendbeli, egyik társa ellen 2 rendbeli, másik társa ellen 36 rendbeli társtettesként, üzletszerűen elkövetett kerítés bűntette a vád. A per következő tárgyalási napjára ugyanott, június 17-én kerül sor. Egyelőre nem tudni, hogy zárt ajtók mögött-e, mindenesetre 6 tanút is meghallgatnak majd a vádlottak jelenlétében.