Il Ferro-ügy: súlyosították az elsőrendű vádlott büntetését

A társtettesekre korábban meghozott ítéleteket helybenhagyták.

A Fővárosi Ítélőtábla a csalás és más bűncselekmények miatt az elsőrendű vádlott és a társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2015. június 29-én kihirdetett ítéletét megváltoztatta, az elsőrendű vádlott a terhére rótt csalás bűntettből 1591 rendbeli csalás vétségéből 13 rendbelit követett el társtettesként. A másodrendű vádlottat 49 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntette és 2 rendbeli társtettesként elkövetett csalás vétsége vád alól felmentette.

Az első- és másodrendű vádlott esetében a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma az elsőfokú bíróság vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasította.

Az ügy előzménye, hogy az elsőfokú bíróság 2015. június 29-én az elsőrendű vádlottat, az Il Ferro Kft. ügyvezető igazgatóját hűtlen kezelésben, sikkasztásban, mintegy kétezer rendbeli csalásban és számviteli rend megsértésében találta bűnösnek, amiért 6 év börtönbüntetésre ítélte.

A Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma a társtettesekre korábban meghozott ítéleteket helybenhagyta, így a másodrendű vádlott esetében a négy év szabadságvesztést, az ötödrendű vádlott pedig két évet kapott, amit három évre felfüggesztettek. A hatodrendű vádlott egy év tíz hónapot kapott, két évre felfüggesztve. A hetedrendű vádlottat – aki később megvásárolta az Il Ferro Kft.-t – jogerősen, felfüggesztve egy év hat hónap börtönre ítélték. Az ítélet ellen csak a másodrendű vádlott fellebbezhet, aki él is ezzel a lehetőséggel.

A harmad- és negyedrendű vádlottakat sikkasztás és hűtlen kezelés vádja alól már az elsőfokú bíróság felmentette.

Az ítélet indoklásában a másodfokú bíróság kitért arra, hogy a csalásos cselekmények, az autómatricázások váltották ki a legnagyobb érdeklődést az ügyben, de ezeknek a büntetési tétele viszonylag alacsony volt. Az elsőfokú eljárás során az első- és másodrendű vádlottak tagadták bűnösségüket, azt állították, hogy a cég az irányításuk alatt megőrizte fizető képességét, meglátásuk szerint az általuk kidolgozott reklámmodell működőképes volt.

A Fővárosi Főügyészség 2010-ben emelt vádat az Il Ferro-ügyben. A büntetőper 2011 novemberében kezdődött, az akkori tárgyaláson a kft. egykori vezetője tagadta bűnösségét. Az ügyvezetőt gépkocsikon elhelyezett reklámokkal kapcsolatban sok száz millió forintos hűtlen kezeléssel, sikkasztással, csalással vádolták meg.

Az ügyészség vádja szerint a cég 2006–2007-ben több ezer autóssal kötött szerződést, amely arról szólt, hogy pénzt ad reklámok közzétételéért. Használt autó esetében egyszeri 180-333 ezer forintos díjat kért, új autónál pedig azt, hogy az általa kijelölt kereskedőnél vásároljanak és fizessenek 5-10 ezer forintos ügyintézési díjat. Cserébe azt ígérte a társaság, hogy új autó esetében fizeti a havi részletet 40 ezer forintig, a használt kocsik után pedig havi 50 ezret ad.

A vád szerint az Il Ferro összesen milliárdos nagyságrendű bevételei és kiadásai mellett az elsőrendű vádlott, a volt ügyvezető százmilliókat utalt rokonai, barátai cégeihez fiktív számlákra, ügynöki jutalék címén, ellenszolgáltatás nélkül, és a pénzt később a vádlott-társak visszaadták neki.

Az ügyészség szerint az egyes vádlottak már 2006 nyarán tudták, hogy a cég tevékenysége hosszú távon nem biztosított, hiszen a bevételeket jelentősen meghaladták a vállalkozás kiadásai. A cég mégis folytatta szerződő partnerek gyűjtését egészen 2007 márciusáig, amikor felfüggesztették ügyfeleiknek a reklámdíjak folyósítását.

Már az elsőfokú eljárás során kiderült, hogy a gazdasági társaságnak nem volt olyan induló vagyona, ami az elsőrendű vádlott által bevezetett reklámforma megvalósíthatóságát biztosította volna. Az Il Ferro Kft. havi fizetési kötelezettsége 2007 februárra elérte a minimálisan 300 millió forintot, maximum pedig az 500 millió forintot. Az ügyben felkért szakértők véleménye szerint a hirdetési bevételek nélkül a rendszer fenntarthatatlan volt. A szakértők úgy ítélték meg, hogy a cég által megkötött barter szerződésekből az Il Ferrónak valós bevétele nem származott. Az Il Ferro reklámmodellje közgazdaságilag életképtelen, fenntarthatatlan volt – hangzott el az ítélet kihirdetésekor.