Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla már jóval szigorúbb volt, kilenc évet mért Benére, megállapítva, hogy életveszélybe sodorta a sértettet. Ugyanakkor a kapcsolódó cselekmények – a magánlaksértés és a színlelt rablás – tekintetében oly mértékben változtatott jogi minősítésen a táblabíróság, hogy a büntetőeljárás szabályai értelmében biztosítani kellett a vádlott számára a jogorvoslat, tehát a harmadfokú eljárás lehetőségét. Mind a védelem, mind a vád fellebbezett, így került az ügy a Kúria elé.
A táblabírósági döntés után Bene taktikát váltott; az addig rejtőzködő férfi nevét és arcát vállalva több médiumnak – így lapunknak is – interjút adott. Ezekben ártatlanságát hangoztatta, és azt, hogy ő maga is áldozat – a téves büntetőeljárás áldozata. Mint arra akkor is rávilágítottunk, verziója több ponton sántított, nem tudott vagy nem akart magyarázatot adni több, a bűnösségét alátámasztó körülményre, miközben érvelésének egyik alappillére annak a fecskendőnek a bizonyítékként való megkérdőjelezése volt, amit a az ítélőtábla nem is vett figyelembe a bűnösség megállapításánál.
A sértett és jogi képviselője már az eljárás korábbi szakaszaiban is élesen bírálatokat fogalmazott meg a védekezés tisztességességét érintően. Különösen azt az álláspontot nehezményezték, miszerint Bene ügyvédje elképzelhetőnek tartotta, Renner Erikát egy ismeretlen támadó elkábította és kirabolta, a bódult sértett pedig már önmagának okozta nemi tájékon az égési sebeket. Ezt a megközelítést az orvos szakértői vélemények cáfolták, rögzítve, a szövet égésszerű roncsolódását lúg okozta.
Néhány nappal a keddi ítélethirdetés előtt ismét sikerült borzolni a közvélemény kedélyeit. Az Index számolt be róla, hogy Bene védője előállt egy anonimizált levéllel, amit állítólag egy jogerős szabadságvesztését töltő elítélt írt, és amelyben ez a titokzatos bűnöző azt állítja, Renner Erika jelenlegi élettársa korábban megpróbálta felbérelni őt a lúgos támadás kivitelezésére. A levélnek annál is inkább nehéz hitelt adni, mert Renner hónapokkal az után ismerte meg mostani párját, hogy a levélíró börtönbe került, illetve az elbeszélés szerint a férfi olyan dolgokról is beszélt, amiről egy megbízó egy merénylőnek aligha (pl. arról, hogy ő nem elég sármos).
