Hihetetlen, ahogy repül az idő. Két évvel ezelőtt épphogy megszereztem az első diplomám és elkezdtem komolyabban érdeklődni a divat iránt, míg a Kiscelli Múzeumban Simonovics Ildikó divattörténész/muzeológus belevágott egy nagyszerű kezdeményezésbe, amellyel végre egy kicsit nagyobb ablakot nyithatunk a világra. Az utóbbi két évben mindennapos szerepet töltött be az én, illetve további több tízezer rajongó és felhasználó életében a Street Fashion Budapest néven futó kísérleti kutatóprojekt. Együtt fejlődtünk, a mi kis hazai Lookbookunk lett. Ez alatt az idő alatt számos sajtómegjelenést, két „civil divatbemutatót” és részben egy könyvet is maga mögött tudhat az ötlet szülőanyja, s nem mellesleg az őt támogató aktív háttércsapat.
Lufi a '30-as évekből és az SFB első divatbemutatójának napjáról, 2011-ből
Fotók: fortepan.hu – streetfashionbudapest.hu
Mára már szinte elvárt, hogy az SFB újabb és újabb megmozdulásokkal álljon elő, amivel még inkább elérheti azt a közönséget is, akik eddig nem kapcsolódtak bele e zárt közösség életébe, és amivel támogathatja a fiatalokat saját stílusuk felvállalásában, túlharsogva a hétköznapi intoleranciát. Az idei nagy esemény egy kiállítás lesz, száz év magyar divatját gyűjtve össze. A tematika a régi és az új egymás mellé helyezése, ami azért is frappáns és egyben teljesíthető koncepció, mert a XX. század szinte mindegyik nagyobb divathulláma megismétlődött az utóbbi évtizedben. Főleg az idei évet jellemzi az eklektika ebben a tekintetben, hiszen az '50-es évek „amerikai háziasszony” stílusától – sőt, a '40 évek ceruzaszoknyáival és peplumaival – a '70-es hippikorszak hagyatékain át a '90-es évek technós neon színkavalkádjáig minden megengedett.
Szőrme vs. műszőrme
Fotók: fortepan.hu – streetfashionbudapest.hu
Személy szerint rengeteget köszönhetek ennek az oldalnak, hiszen bátorítást kaptam, és az esetenként tapasztalt értetlenkedő visszajelzés mellett naponta látom azt is, hogy vagyunk néhányan, akik itthon – számunkra még mindig érthetetlen módon – sokszor cirkuszi majomnak, míg néhány száz kilométerrel nyugatra csupán átlagos fiatalnak számítunk. Mindenesetre szorgalmasan épül a közösség, és lassan kezd látszani egy stabil minőségjavulás is, ami az összeállításokat és a képek minőségét illeti. Mára pedig elegendő archívum gyűlt össze a nagyszabású kiállításhoz is, aminek háttérmunkálatai már hetek – talán hónapok – óta folynak, s amit június 22-én tárnak a nyilvánosság elé a III. kerületben található Kiscelli Múzeumban. Nagyon jól esik, hogy – a két divatbemutatóhoz hasonlóan – ismét beválogattak a legjobbak közé, így a közel félszáz fotópár között az én egyik képem is helyet kap, de természetesen az interaktív kiállításon bárki hozzájárulhat saját divatfotóival a kortárs gyűjteményhez.
