Márciusban az egyik első rendezvény, amire a bloggal meghívtak, a Wonderlab megnyitója volt. Az Izabella utcai pinceműhely alkotó csapata azonban fél év alatt kinőtte magát, így a sokkal frekventáltabb, és valljuk be, nagyobb tiszteletet kölcsönző Veres Pálné utcába költözött. Péntek este megkerestük a törpét, de nem csak őt találtuk, hanem rengeteg új tehetséget is; a karácsonyi ajándéklista kibővült néhány elemmel.
Keresd a törpét!
Campari-narancs, apró muffinok, csábító-friss popcornillat, no és feltörekvő dizájnerek vonzottak pénteken este rengeteg érdeklődőt a Veres Pálné utca 3. szám alá, ahol a múltkori pincehelyiségnél jelentősen nagyobb alapterületű butikot ezúttal is sikerült zsúfolásig megtölteni. Zavartalan nézelődésre – és fotózásra – ugyan nem túl kedvezőek ezek a feltételek, de legalább melegebb volt – a kinti fagy ellensúlyozására.
Az eddig ismert Csuzdi táskák, Me concept ékszerek (leginkább a hatalmas tollakról ismerhetőek meg), Ooh my deer ruhák és kiegészítők (interjú a tervezővel itt), Trenntre cipők mellett sok újdonságot láttunk, úgyhogy egészen biztosan visszatérek még alaposabban átvizsgálni a felhozatalt. Mostanában valahogy elkapott egy igazi bőrtáska iránti vágy, ezért ezen az estén is ezeket a darabokat néztem meg jobban. Kutatok ugyanis egy egyedi darab után, ám nem szeretném, hogy ez a kézzel készítettség az igényesség kárára menjen. Takács Judit munkáját még a Monofashion shop számára készített Zoe Phobic-os közös kollekciókor ismertem meg, és ezt hiszem, hogy ma az ő táskái teljesítik számomra ezeket a kritériumokat.
Ő egy fokkal drágább kategória, mint a múltkor bemutatott Petrity Dorka, de ez abszolút jogossá válik a tapasztalat- és a kidolgozottságbeli különbségeket tekintve. A DarageDesign táskák is figyelemre méltók lehetnek; ugyan nem az én stílusom, mert a szegecsektől már tényleg kikészülök, de amennyire odafértem, jó minőségűnek tűntek a kiállított darabok. Gabo Szerencses darabjait sokan ismerik már, és most is szerettük. Már persze azt, ami az este végére még a polcon maradt. Ami mindenesetre mindegyikük esetében pozitív egy átlagos bolthoz képest, az az, hogy tervezői áron juthatunk hozzá a darabokhoz, és nem pakolják rá a 100 százalékos árrést a jutalék érdekében.
Cukor, só, s minden, mi jó
Természetesen túlléptem a bőrtáskás ködön, megláttam a fellógatott Yakira pólót (Rajnai Peti elborult mintái hamarosan egészen biztosan ellepik a hipszter-ruhatárakat és a belvárosi éjszakai életet); az újrahasznosítós hullámba illeszkedő 1MinD1 öveket és ékszereket (csodás látvány, nem beszélve arról, hogy az utóbbi négy év alatt mintegy 600 kg eldobott gumibelsőt használtak fel), a Newsee bőrborítású határidőnaplókat (ismét megdobbant bőrszívem), a hatalmas piaci rést betöltő Hey-Mr! férficipőket, és végül, de nem utolsósorban a Mylo Pillow szempárnákat. Utóbbi lényegét nem is lőném le, mert annyira belezúgtam az egész koncepcióba és dizájnba, hogy nemsokára részletesebben is foglalkozom majd vele.
A fentiekben korántsem szerepelt az összes tervező, a hiánypótlást személyes látogatás keretein belül ajánlom, főleg így karácsony előtt. Személy szerint egy minimál dizájnú, levendulás-lenmagos szempárnára vágyom, ha érdekelne valakit... Linkek, fotók, kontaktok, illetve további vélemények találhatók a blog Facebook-oldalán, ahol nagyon érdemes felkutatni az említett dizájnereket is.
