Hosszúra nyúlt pihenő után térek vissza, de megpróbálom úgy kezdeni az évet, mint ahogy Meg Ryan tenné azt leveleivel a filmtörténet legeslegjobb alkotásában: mintha csak egy félbehagyott beszélgetést folytatnánk. Utoljára a wonderLAB újranyitójáról jelentkeztem be; az akkor halálra dicsért levendulás Mylow szempárnám – természetesen Audrey Hepburn kivitelben – azóta elszakíthatatlan társam lett, Brüsszelbe is elkísért, majd a lehetőségekhez mérten nyugodtan lecsengett a karácsonyi időszak is, ugyan még mindig a bejgliket nyögöm.
Önkívület és népnevelő bombariadó
A tavalyi év utolsó agyeldobó mozzanatáról azért érdemes röviden megemlékezni, mielőtt tiszta lappal tovább indulnánk. Ahogy arra szintén felhívtam a figyelmet, karácsony után, december 27-én azonnal ránk köszönt a kommercializáció egyik legnagyobb fesztiválja, az év végi leárazás. December 26. a briteknél Boxing Day néven fut – ugyan az apró ajándékokat rejtő kis dobozkáktól ered a név, de a boltokban egymás bordái közé könyöklő tömeg miatt a másik jelentés kézenfekvőbb lenne –, és ha az üzletek nincsenek is nyitva még karácsony másnapján, az angolszász hálaadást követő Black Fridayhez hasonlóan az interneten már megindul a roham.
Ahogy az esetek 90 százalékában, most is a Váci utca kínálja a legélhetőbb környezetet; megnyugtató két bolt között kicsit kiszellőztetni a fejünk, személy szerint ugyanis kikészülök a bevásárlóközpontoktól, és nem is tudom, mikor voltam olyasmiben utoljára. Az elanyagiasodott világ egyik lázadó hőse persze volt annyira humoránál, hogy a sáskaraj által megszállt Aréna Plázában bombariadót jelentsen be az akciók első napján. Nagy szerencse számomra, hogy a Váci utca közvetlen szomszédságában lakom, bár hozzá kell tenni, az utóbbi években annyira kiábrándító lett az Inditex lánc és barátainak felhozatala, hogy rengetegen pártoltunk át az internetes vásárláshoz. Ez pedig sajnos még veszélyesebb a bankszámlára nézve, mint a szomszédos shopping-paradicsom. Vagy pokol. Kinek mi.