Irma néni megdicsőül

Itt nemcsak a társadalom hasadt meg, de a valóság is: az egyik tábor elsöprő győzelmet kiált, a másik megsemmisítő vereséget.

Ebben a valóságshow-ban Irma néni nem csak egy B kategóriás akciószínészt kap miniszterelnöknek, de saját szerepet, amelyben megdicsőül. Mert Irma néninek ez jár. Irma néni szabadságharcos, ő egy hős, aki Orbánnal, Rogánnal meg az Andy Vajnával közösen horgad fel a világ igazságtalansága láttán, és dacol szilajul annak zsarnokságával. Hatvan éve ehhez az élményhez még Molotov-koktélok kellettek, ma a politikai marketing akciósan hányja ugyanezt szórólapok ezrein Irma néni visszeres lábai elé. Irma néni imádja, hogy olyan sokat tehetett az országért egy ötperces kis sétával meg két vonalnak a berajzolásával. Imádja, hogy pár percre lehajolt hozzá a Történelem, és beleszólhatott a Nagypolitikába.

Ma az igazán sikeres hatalom nem az ellenzékével rivalizál, hanem a Sztárban sztárral. Magyarországon Orbán csapata értette meg először, hogy ha ellenfélként kezeli az ellenzéket, akkor ellenfél lesz. Ha vitába száll vele, akár le is győzheti őt. A megoldás: soha nem szabad az ellenzékkel közös pályán játszani. Soha nem az ellenzéket kell legyőzni, hanem mindig és csakis a Való Világot. Mert aki legyőzte a Való Világot, azt nemhogy az országban, de a kontinensen sincs olyan ellenzék, ami megállítja. Ehhez azonban a bulvár teljes fegyverzetét be kell vetni. Le kell vadászni. Ki kell szedni. Bármi áron. Esküvői képek kellenek, és Hajdú Péter-interjúk kellenek, kell a szerelem, kell a család, kell a gyerek, kell az unoka. És persze hogy kell a romlottság, kell a szexbotrány, kell a hazugság, kell a csalárdság. Hiszen itt az ellenzék! Rájuk is szerepet kell osztani. Irma néninek joga van tudni, hogy miféle nőt visz a Jobbik frakcióvezetője a bozótba, joga van tudni, hányra megy a gyerekéért Vona. S természetesen kellenek az örökzöldek is: kell a szociális uszítás, és kell a szimbólumpolitizálás – a politikai kommunikáció a legfojtogatóbb fegyvereket biztos, ami biztos, átmenti a huszadik századból.

A bulvár és a politika egyesült. Ezt a folyamatot Gyurcsány még kisiparos módjára kezdte, amikor Batiz Andrást, a Fókusz műsorvezetőjét tette meg kormányszóvivőnek – ugyan ki más lett volna képes elmagyarázni a magyar embereknek, milyen jó is lesz a vizitdíj, mint pont az, aki minden este olyan csodálatos dolgokról tudósítja őket, mint a Tordason született kétfejű bornyú. Habony Árpád, a nemzeti együttműködés rendszerének kreatív igazgatója nagyüzemi keretek közt és országos méretekben bontakoztatta ki a politika és a bulvár egyesítésének alávaló műveletét. Gyurcsány még bevásárolni próbálta magát a bulvárba, Habony felvásárolja a bulvárorgánumokat, riválisait állami erővel szorítja ki a piacról – így épít bulvármonopóliumot. Mert akié a bulvár, azé az emberek lelke.

Félreértés ne essék: ez nem Orbán találmánya. Ez a médiademokrácia törvényszerűsége. Az Egyesült Államokban Donald Trump személyében egy valóságshow-sztár áll szemben a nyilvánosan megcsalt és megszégyenített asszonnyal, Hillary Clintonnal. Két ember, két végtelenül cinikus és korrupt, mégis jól azonosulható életérzés, két érdekes karakter. A genderjogok Martina Luther Kingája a politikai pankráció King Kongja ellen! Attrakció! Az élveteg ingatlanmágnás már harmadik feleségét fogyasztja, és bunkó módon mindenkit leugat, de neki már csak ami a szívén, az a száján – a Jóban-rosszban ugyanezt a szabadszájú szoknyavadászt Irma néni egyszerűen imádná. Irma néni sógornője viszont azért szorítana, hogy ne tudja elüldözni a kórház kérlelhetetlen igazságérzetű igazgatónőjét, hiszen az annyi poklot megjárt már a szexmániás férje mellett, aki korábban maga is kórházigazgató volt. Ennyi kell. Ha jó a rosszban, még jobb a politikában.