Szeretném, ha a jelenlegi szabályozás hívei is megértenék, hogy a kiszolgáltatott magzat védelme nem a nők elnyomásának eszköze. Szeretném, ha megértenék, hogy nem lehet humánus társadalmat építeni ott, ahol egy magzat élete ennyit ér. Egy ilyen társadalom nem tud felnőni a szexualitással járó felelősségéhez, de alapvető szolidaritást sem tud tanúsítani, hisz a legvégső szentséget, az emberi életet is eltapossa saját érvényesülése, fogyasztása és kényelme oltárán.
Egy új abortuszpolitika azonban nem azzal kezdődik, hogy az állam tilt, hanem azzal, hogy egyrészt ingyenessé teszi a fogamzásgátlást, másrészt megkönnyíti az örökbe adást: pénzt kínál azoknak az anyáknak, akik kihordják gyermeküket, hogy aztán örökbe adják meddő házaspároknak. Egy új abortuszpolitika azzal a szociális biztosítékkal kezdődik, hogy a gyerekvállalás a jövőben sem szegénységet, sem megvetést nem jelent, majd olyan oktatási rendszerrel folytatódik, amely az újszülött világrajövetele után annak a közösségbe való harmonikus beépülését biztosítja. Aztán, ha az ehhez szükséges politikai akarat és pár napnyi parlamenti munka megvalósul, a magyar társadalom végre lemoshatja kezéről a vért, és megvédheti azokat a polgárokat, akiknek a lakóhelye egyszerre Magyarország és az anyaméh. Hiszem, hogy számítanak ránk.
