A hazugság elszabadult

Magyarországon diskurzus helyett csak karaktergyilkosság és genderhisztéria zajlik.

Ha hirtelen kell két ellenszenves és gátlástalan demagógot megneveznem, akkor az Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt és Németh Szilárd rezsibiztos. Mindketten a hergelés, az irigység és a hazugság felkent papjai, a modern politika olyan sötét kreatúrái, akiket mintha egy fekete mise keretében maga Ron Werber és Arthur J. Finkelstein idézett volna meg egy olyan párhuzamos dimenzióból, amelyben a nyugati civilizáció nem Krisztustól, hanem Dzsingisz kántól származik. Csakhogy egy hideg polgárháború szabdalta társadalomban egy Botka „Fizessenek a gazdagok” László meg egy Németh „Csökken a rezsi” Szilárd nem lépi át az ingerküszöböt – itt mind a hergelés, mind a hazudozás a szülőktől tanult gyűlölet kottája szerint működik, amelyre a lakosság kifejezetten törzsi alapon érzékeny, így a közélet akár a valósághoz, akár egy dimenziókapu megjelenéséhez egyaránt képtelen alkalmazkodni.

Botkát jelenleg például azzal támadja a kormányzati propagandagépezet, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje el akarja bontani a kerítést a déli határról. Mindezt egy külföldi lapnak adott interjúból olvasták ki, ahol Botka valójában épp ennek az ellenkezőjét mondja. A neoliberálisból frissen neomarxistává vedlett politikus a határkerítés kapcsán nem a divatos újbalos narratívát ismerteti, hanem arról beszél, hogy akkor bontaná el a kerítést, ha a Közel-Keleten rendeződne a helyzet, és ha az Európai Unió képes volna megvédeni a határait. Ha a két feltétel közül csak egyet jelöl meg, az is legalább száz évet jelent a kerítésnek, a kettő együtt pedig azt mutatja, hogy Botka a migráció ügyében kifejezetten az orbáni politikát kívánja folytatni. Nyilvánvaló, hogy ugyanazt gondolja a kerítésről, amit a nyugdíjakról: „az emberek ezt szeretnék hallani, én meg a szemükbe hazudom”. Itt és most le lehetne leplezni a marketing által vezérelt működést, vagy legalább felmutatni, hogy ki is az a Botka László, aki megszavazta a társadalombiztosítási rendszer privatizációját, aki megszavazta a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét, aki hatékonyan kampányolt Gyurcsány miniszterelnökségéért, aki mindig is egy neoliberális héja volt, most meg előadja Fidel Castrót. Botka mégsem a fentiekkel, hanem egy nyilvánvaló hazugsággal lett megszégyenítve: a kormány egyetlen millimétert sem változtat kommunikációs panelein. Ha ők egyszer eldöntötték, hogy az ellenzék kerítést bont, akkor az kerítést bont, még ha saját kezével kezdi is építeni a betonfalat. Ahogy mindennapjaink része lett a mértéktelenné vált céges manipuláció, ugyanez zajlik a közéletben is: a marketingesek végleg átveszik az irányítást a politikusoktól.

Eközben a balliberális propagandagépezet a velünk élő hrabali groteszk címerállatát, Németh Szilárdot tépi szét – ez kedvelt szórakozása minden politikai szereplőnek, a rezsibiztost Habony Árpád ugyanis kifejezetten arra tartja, hogy a kormányzat üzenetei soha ne haladják meg az italkimérések intellektuális befogadóképességének határait. S amikor a balliberális értelmiség bumfordisága és aktuális ostobaságai nyomán megszégyeníti őt, oda lehessen menni minden prolihoz azzal, hogy „nézzétek, hogy bánnak velünk, hogy bánnak a Szilárddal”. A rezsibiztos alakjában koncentrálódik mindaz, amit a Fidesz az értelmiségről meg a kultúráról gondol. Németh Szilárdot ezer különböző ügy kapcsán lehetne joggal felelősségre vonni, csakhogy most épp az egyetlen olyan témában nyársalja fel az ellenzéki sajtó, amelyben még viszonylag kulturáltan nyilvánult meg.

A demográfia tényleg komoly probléma, és bár nem doktori értekezésbe való szentencia az, hogy „azé a világ, aki teleszüli” – szögezzük le ugyanakkor, hogy itt semmi sértő nem hangzott el. A szocialista képviselőnő ennek ellenére azzal nyit, hogy a Fidesz ne kotorásszon a nők méhében, az LMP-s Szél Bernadett is kikéri ezt magának, egy másik MSZP-s képviselőnő szerint ez a mondat pedig egyenesen arra utal, hogy a fideszes politikusok tenyészállatoknak nézik a nőket. Eközben jól tudjuk, hogy a reprodukció igenis alapvető feladata minden élő organizmusnak, s éppígy minden társadalomnak – és ebben aztán tényleg semmi szexizmus nincs. Az a közösség, amelyben nem születnek gyerekek, összeomlik, elpusztul. El lehet menni az elnéptelenedő, romos, kihalófélben lévő alföldi falvakba, és bárki meggyőződhet arról, milyen súlyos probléma ez.

Németh Szilárd mondatát miért is a nők kérik ki maguknak? Ha ő tényleg tenyészállatoknak nevezte a nőket, akkor a férfiakat vajon nem nevezte tenyészállatoknak? Ha ezzel a gesztussal a kormány megszégyeníti a nőket, akkor nem szégyeníti meg éppúgy a férfiakat is? Hogyhogy nem jutott eszébe egyetlen férfi képviselőnek sem tiltakozni: ő márpedig nem fog úgy megdugni bárkit is, hogy abból gyerek legyen – a fideszes politikusok csak ne kotorásszanak a herezacskójában, ő ugyanis nem tenyészállat. Nos, ez azért nem hangzott el, mert a fenti gendersérelem egy erőszakosan a valóságra oktrojált narratíva, amelyet mantrázva magasba lehet emelni a feminizmus zászlaját, és útjára lehet indítani egy ugyanolyan gyűlöletpolitikát a férfiak ellen, mint amilyet a Fidesz a civilekkel szemben űz. Hogy itt egyáltalán nem is erről volt szó? A valóság senkit nem tart vissza semmitől.

Pedig kulcsfontosságú volna tudomásul venni, hogy egyrészt húsba vágó a népességfogyás problémája, másrészt hogy az a kormányzati politika, amely kizárólag szociális kiadásoktól és a jólét növelésétől várja a demográfiai trendek megfordulását, elhibázott politika. A népességfogyásnak világszerte gazdasági és kulturális okai vannak, amelyeket Orbán Viktor nem fog tudni a Kárpát-medencében Habony Árpádtól tanult ráolvasásokkal orvosolni – és ezt a rezsibiztos is jól tudja. Épp a jólét okozza azt, hogy az állampolgárok egyre kevesebb gyereket vállalnak, miközben a harmadik világban a döngölt padlóra továbbra is tömegesen potyognak a csecsemők. A népességfogyást azért nem lehet még több jóléttel kezelni, mert épp a jólét okozza – ahogy az alkoholizmus problémáját sem oldja meg még több rövidital.

Nincs más megoldás, mint az ezeréves magyar állam hagyományos receptje, a tudatos és átgondolt betelepítés. Olyan népességet kell hozni az elnéptelenedő magyar vidékre, amely ezt lehetőségnek éli meg, amely integrálódni akar. A gyermekeik már magyarok lesznek: ukrán magyarok és koreai magyarok, de végső soron magyarok – ahogy a IV. Béla király által betelepített kunok és a jászok leszármazottai is valamennyien magyarok. Csakhogy épp Németh Szilárd meg az általa képviselt alávaló xenofóbia nem engedi meggyökerezni ezt a gondolatot, nem engedi, hogy Magyarország az érdemi cselekvés útjára lépjen. Úgyhogy tovább zajlik a hazudozás a nyugdíjasoknak, hogy Orbán Viktor kézrátétellel meg adókedvezménnyel majd megoldja azt a problémát, amit momentán egyetlen nyugati társadalom sem képes kezelni, de legalább Oroszország, Japán, Dél-Korea és Tajvan sem.

A jelenlegi Magyarországon nincs ellenzéki politikus, aki ezt elmondaná, még csak diskurzus sincs erről, helyette karaktergyilkosság és genderhisztéria zajlik a színen, meg egy olyan politika, amely a miénknél sokkal gazdagabb országokban sem működik. Nincs polgári közép, nincs független értelmiség, nincs hiteles sajtó, amely kontrollt gyakorolhatna a marketingkreatívok elszabadult hazugságai felett.