Orbán Viktor feladványa

Amíg a törzsi sérelmeitekkel mérgezitek a gyermekeiteket, addig maradok, és építek egy olyan Magyarországot, amilyet én elképzelek.

Először is azt kell megérteni, hogy a náci és kommunista kártyákkal házaló MSZP és DK valójában nem ellenzéki pártok – ők a nemzeti együttműködés rendszerének részei, Orbán Viktor szövetségesei, akik vele közösen érdekeltek a hideg polgárháború folytatásában. Épp akkora hiba volna rájuk bízni az országot, mint a Fideszre – vagy még nagyobb, mert bár ugyanolyan romlottak és veszettek, viszont rosszul szervezettek és alkalmatlanok. Orbán Viktor az autoriter Fehéroroszországot kínálja a magyaroknak – Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely az éhezéstől és bandaháborúktól sújtott Venezuelát. Ez így nem dilemma.

Ma mégis őket, az MSZP és a DK vezetőit kérem arra, hogy léptessék vissza jelöltjeiket Budapesten és a nagyobb városokban az LMP jelöltjeinek javára! Az MSZP és a DK szavazói a Fidesz ellen gondolkodás nélkül átszavaznak az LMP jelöltjeire – így az ellenzéki szavazatok összeadódnak, és valamennyi budapesti körzet nyerhetővé válik. Az LMP szavazói viszont nem teszik meg ugyanezt fordítva, ugyanis nem akarnak Orbán helyett sem Gyurcsányt, sem Karácsonyt. Ha az MSZP és a DK jelöltjei egyoldalúan visszalépnek, akkor győz az ellenzék, és nem a sötét múltú Jobbik, hanem az LMP lesz az új Országgyűlés legnagyobb ereje.

Nem kérem, hogy értsék meg Orbán Viktor feladványát, nem kérem, hogy lépjék át a jobb- és baloldal közti lövészárkot, nem kérem, hogy bármilyen módon működjenek együtt a Jobbikkal – mindössze annyit kérek, hogy mondjanak le tizenöt-tizenöt képviselő-jelöltségről egy baloldali párt, az LMP jelöltjeinek javára, és hagyják, hogy az LMP behúzzon ezek helyett harminc biztos képviselői pozíciót! Persze tudom a választ: Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely erre nem hajlandó – inkább maradjon Orbán Viktor, inkább maradjon a nemzeti együttműködés rendszere, de ők körmük szakadtáig ragaszkodnak ahhoz a morzsányi hatalomhoz, amit még a kezükben tartanak. Érdemes mérlegre tenni, mit veszítenének ők, és mit nyerne Magyarország – és csak azért sem: inkább dögöljünk bele mindannyian, de ők kérik azt a havi tízszer hétszázezret. Legyen a pártjuk befolyásosabb öt mandátummal, és maradjon Orbán Viktor!

Mennyire lehet komolyan venni a diktatúrától való teátrális rettegésüket, a nagy szavakat meg a heroikus pózokat? Mennyire lehet komolyan venni, hogy ők bármit megtennének Orbán Viktor rendszerének lebontásáért? A hősies szólamok mögött húzódó számító valóságban még tíz képviselői helyet sem hajlandók beáldozni, mert azt ők ugyan le nem nyelik, hogy kisebb frakciójuk legyen, mint az LMP-nek. Ismerjük őket huszonnyolc éve: soha nem az országot, mindig is a személyes érdekeiket szolgálták – s most mennyire csodálkoznak, hogy a balközépszavazó nem hajlandó a jelöltjeikre voksolni, még akkor sem, ha ennek ára a nemzeti együttműködés rendszerének fennmaradása. A döntés az ő kezükben van: visszaléphetnek, és győz az ellenzék – maradhatnak, és marad Orbán Viktor.

Már nincs idő összefogásra szólítani. A technikai együttműködést Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely közösen elszabotálták. Már csak annyit lehet tenni, hogy az ellenzéki jelöltek visszalépnek annak az ellenzéki jelöltnek a javára, akinek a legkisebb az elutasítottsága – ezek Budapesten és a nagyobb városokban az LMP jelöltjei. Ezt a lépést most csakis az MSZP és a DK jelöltjei tehetik meg. Senki nem kéri az életüket, és senki nem kéri a vérüket – mindössze annyit, hogy egy picit lépjenek hátrébb, és adjanak esélyt Orbán Viktor eltakarításának!

Gyurcsány Ferenc és az MSZP buktatták meg a harmadik magyar köztársaságot, Gyurcsány Ferenc és az MSZP adták a kétharmados felhatalmazást Orbán Viktor kezébe. Most itt az alkalom, hogy ebből valamit jóvá tegyenek – elég hozzá életükben egyszer a zsebük helyett az ország jövőjére gondolniuk.