Azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány! – nem nélküli gyerekek

Amikor tavaly megszületett Storm, a kanadai baba, hiába kérdezték a szülőket arról, hogy vajon a kis jövevény fiú-e vagy lány. Ők ugyanis úgy döntöttek, ezt senkinek nem árulják el, mivel úgy vélik, a neme alapján “beskatulyázni” valakit irracionális, sőt, “visszataszító”.

Hasonló vitát váltott ki világszerte a brit Sasha Lexton esete is (aki egyébként fiú). Sasha édesanyja hasonlóképpen Storm szüleihez úgy gondolta, teljesen felesleges fiúkra és lányokra osztani a világot, sokkal jobb a semleges nem, mivel így a gyerek mindent kipróbálhat az autóktól a babákig, a sportos ruháktól a rózsaszín balettdresszig, hogy aztán felnőve azzá válhasson, akivé csak szeretne.

Dr. Eugene Beresin, a Massachusetts-i kórház gyermekpszichiátriai osztályának vezetője szerint a nemi identitástudat az egészséges személyiségfejlődés része.: “ha egy gyereknek nem árulják el, milyen nemű, az súlyos zavarokhoz vezet, másrészt előbb-utóbb áldozatává válhat a társadalom elítélő magatartásának”, véli. A nemtelenül nevelt gyerekek egyik fő támogatója, Jeff Gadere klinikai szakpszichológus azonban nem ért egyet Fischerrel, és úgy gondolja, semmiféle pszichés, vagy érzelmi károsodás nem éri a gyereket csak azért, mert nem tudja, hogy milyen nemű. Az egyetlen, ami miatt Gadere is aggódik, az az, hogy hogyan áll a társadalom ezekhez a gyerekekhez.

Gender-ideológia a magyar óvodákban

Bármilyen meglepő, a gender-ideológia kérdése a magyar óvodai alapprogramot is érintette: két évvel ezelőtt helyezték hatályon kívül azt a kormányrendeletet, amely nem tartotta indokoltnak a nemek megkülönbözetését és azt az ideológiát közvetítette, hogy nem szabad a “nemi meghatározottságot” tudatosítani az óvodákban.

Sarokba Hamupipőkével, jöhetnek a transznemű mesehősök!

A nemek közötti különbségek teljes eltörlésének a svédek a legnagyobb propagálói. Rengeteg olyan hivatalosan elfogadott keresztnevük van, amely nemileg semleges, de a nemi szerepek eltörléséért munkálkodó szervezetek azt is szeretnék elérni, hogy kisfiúk lányneveket, illetve lányok fiúneveket viselhessenek. S ami még megdöbbentőbb: egyre nő azoknak az - államilag támogatott! - óvodáknak a száma, ahol nincs különbség fiúk és lányok között, legalábbis ami a pedagógusok hozzáállását illeti. Stormékhoz hasonlóan az óvónők nem használják a nemet meghatározó személyes névmásokat, a klasszikus mesék pedig tiltólistára kerültek, hiszen a királylányt megmentő királyfi, a sárkányt legyőző herceg, vagy az otthon takarítgató szegény leány a nemi sztereotípiákat erősítené a gyerekekben. Andersen és Grimm helyett viszont vannak meleg párokról, elvált szülőkről, homoszexuális, vagy éppen nemváltó emberekről szóló történetek, amelyek célja, hogy a kicsik számára ezek a jelenségek teljesen normálisak és elfogadottak legyenek. Csakhogy van egy kis probléma: amikor épp nem valamilyen kötött foglalkozáson vesznek részt, a svéd ovisok elkezdtek normálisan működni, vagyis nemükhöz illően viselkedni, játszani, gondolkodni. És ahelyett, hogy a pedagógusok elgondolkodtak volna azon, hogy vajon biztosan jó-e, egészséges-e, erkölcsileg legalább minimálisan elfogadható-e, amit művelnek, felbőszülve munkájuk kudarcának láttán betiltották a szaladgálást és a gyerekek minden lélegzetvételét felügyelve folytatták tevékenységüket.