Már önmagában az, hogy az ember kap egy tét nélküli „második életet” igen vonzó lehet. Sok frusztrált, a való életben esetleg kevésbé sikeres, kevéssé érvényesülni tudó embernek jelenthet menedéket egy hasonló játék, ahol az lehet, aki szeretne. A képzelt világnak nem kell feltétlenül összekeverednie a valóssal, elég, hogy jobb, több boldogságot adó, és az arra hajlamos ember egyre nehezebben fog tudni felkelni mellőle. Ahogyan mondtuk, előbb csak túl sokat játszik, majd főtevékenységgé válik, végül létfontosságú dolgok – mint munka, család, közösség – helyettesítője lesz.
Pedig nem lehetne: a játék, legyen bármennyire is valósághű, nem képes azokat az élményeket helyettesíteni – hangsúlyozza a Fogadó Szenvedélybetegek Pszichoszociális Szolgálata vezetője –, amelyek az egyént egy közösség tagjaként érhetik. Esetleges elszigeteltsége, boldogtalansága a való életben csak súlyosbodni fog a játéktól, noha rövid időszakokra ennek pont az ellenkezőjét fogja érezni.
Természetesen nemcsak ez utóbbi, bonyolult és szépen kidolgozott játékok okozhatnak függőséget, hanem a több tízezernyi egyszerű, akár mobileszközön is kényelmesen játszható program.
Frankó András szerint azért veszélyes, mert látszólag normális embereket „húz be”: egyre többet, akár egész nap „lógnak” az okostelefonjaikon, észrevétlenül válnak függővé. Óriási probléma a szakember szerint, hogy nem nagyon van megoldás, kezelés a problémára, mert az online tér, a játék- és mobileszközök rohamos fejlődésével nem tudja tartani a lépést a tudomány.
Első körben azt javasolja, aki bármilyen szempontból érintettnek érzi magát, válasszon csoportterápiát, de egyéni vagy családterápia is segíthet.
Ha kíváncsi ön vagy hozzátartozója játékfüggő-e, itt egy teszt. Minden a játékfüggőségről. Segítségre van szüksége? Itt talál.
