Gyakran előfordul, hogy a megfelelő mennyiségű követő elérése után az alapító eladja „termékék” egy cégnek. Az új gazda nevet változtat, lecseréli a fotókat, törli a hozzászólásokat, és egy pillanat alatt terméket reklámozó oldallá válik több tíz- vagy százezer követővel, akik teljesen más okból csatlakoztak. A felhasználók többsége nem emlékszik arra, hogy mihez csatlakozott néhány nappal ezelőtt, így észre sem veszi, amikor a rákos kisgyerek megsegítésére alapított oldal átalakul valami egészen mássá.
A példaként említett kislány édesanyja, Amanda Rieth Northampton 2007-ben készített képe 2009-ben jelent meg egy fórumon, majd kezdett el terjedni a Faceookon. „2007 elején, amikor kiderült hogy beteg a kislányunk, a helyi tévén keresztül valóban kértünk segítséget, de ez teljesen más volt. Egy barátunk hívta fel a körlevélre a figyelmünket, és teljesen ledöbbentünk, majd elöntött a düh. Jelentettük az oldal üzemeltetőinek, akik az eredeti bejegyzést le is vették, de a mutációk még évekig tovább keringtek” – mondta el Amanda.
A direkt adathalászati céllal létrejött csalioldalakon keresztül a felhasználó gépére juttatott rosszindulatú szoftver segítségével adatokat, jelszavakat szedhet le a gyanútlan megosztó, követő gépéről, és természetesen az illető Facebook-fiókja is nyitott könyv lehet a hekkerek számára.
Mi a megoldás? A szakértő szerint egyszerű: mindig nézzünk utána, mielőtt megosztunk valamit, és lájkoljunk ésszel. Érdemes racionálisan gondolkodni, mielőtt automatikusan engedelmeskedünk a „ha tetszik a sült krumpli, oszd meg ezt a képet” jellegű triviális butaságoknak vagy követőjévé válunk az „akik utálják a hétfő reggelt” típusú oldalaknak, megosztásért kuncsorgó, állatkínzós és koraszülöttes képekről nem is beszélve.
