Olyan műsort kellene megjelenítenünk, mely tartalmaz szinte teljesen fekete, és szinte teljesen fehér felületeket is, de inkább utóbbi legyen túlsúlyban (például havasi táj néhány árnyékot vető eszkimóval, vagy felhős ég egy elsuhanó szirti sassal) Ezt nem lesz könnyű megvalósítanunk, mivel ugyebár régi tévénk van, amin se képkimerevítő opció nincs, se USB port, amin megjeleníthetnénk egy kiváló fotót. Előfordulhat viszont, hogy van fekete-fehér üzemmódra átváltó gombunk, akkor azt nyomjuk be! Fontos tudni, hogy a kontraszt és a fényerő szoros összefüggésben van egymással, ezért szinte biztos, hogy miután a fényerőt is megpiszkáltuk, vissza kell térnünk a kontraszt módosításához. Az a cél, hogy a fekete legyen a lehető legsötétebb, a fehér a környezeti fényviszonyoknak megfelelő (ne vakítson), a köztük lévő árnyalatok pedig precízek, jól érzékelhetőek. Túlnyomott kontraszt esetén fehér, vakító foltot láthatunk például az emberek homlokán, és még azok az árnyalatok is feketék lesznek, melyeknek szürkének kellene lenniük.
A fényerő beállításánál valamilyen sötét tartalmat érdemes választani (például sziklák csoportja a szürkületben). Vigyük le nullára az értéket, szinte minden sötét lesz. Ezután kezdjünk el fölfelé menni, egészen addig, míg elkezdenek kirajzolódni a részletek, viszont még marad teljesen fekete rész is. Ha túl magasra állítjuk a fényerőt, akkor olyan hatást kelt a képernyőn, mintha enyhe füst lepné be a teret. Ahogy előbb említettem, a változtatás hatással lesz a kontrasztra is, így bátran menjünk vissza abba a menüpontba, és találjuk meg a helyes fényerő:kontraszt arányt. Itt is alkalmazzuk a 15 perces szempihentetést, tehát kapcsoljuk ki a tévét, aztán ellenőrizzük le ismét a beállításokat.
