Jó hírem van, Budapest: a városfejlesztésért felelős szakembergárda, beleértve a budapesti főépítészt és irodáját, a BKK illetékes osztályát és a munkába bevont jelentős számú szakembert, érzi a város kívánatos fejlődési irányát. Sőt, rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az óriási témát átfogó szemlélettel, alapos elemzésekkel megtámasztva egyben tárgyalják, helyes következtetésekre jutva. A tanulmányterv legjelentősebb felvetéseivel csak egyetérteni lehet, helyesen ismerték fel, hogy a Duna menti területek fejlesztésében van a főváros jövőjének a kulcsa, és a kínált részmegoldások is jók.
„Talán a legfontosabb, a tervben megjelent új gondolat a part menti területek összekapcsolása, bejárhatóvá tétele a gyalogosok és kerékpárosok számára. A terv gyalogoshidakat javasol a part menti szigetek, félszigetek összekötésére, például az Árpád hídról közvetlenül le lehet majd jutni az Óbudai-szigetre, annak északi részéről pedig át lehet majd menni a Gázgyár előtti óbudai partra. A terv szerint a Margit-sziget közvetlenül elérhető lesz a III. és a XIII. kerület felől. A dokumentum a Belváros pesti oldalán forgalomcsillapítást javasol, az alsó rakpart jelentős részét átadva a korzónak. A javaslatokkal elérhető, hogy a centrumból zavartalanul lehessen kirándulni szinte az egész budapesti Duna-szakaszon. A részletes analízissel indító terv többek között foglalkozik a vízi közlekedés fejlesztésének szükségességével, a partokat pedig különböző szakaszokra osztja fel, és egyenként vizsgálja azok hasznosítási lehetőségeit, konkrét javaslatokat téve. A part menti területek rekreációs zónákkal történő fejlesztésével és az ehhez kapcsolódó beépítésekkel jelentősen javul majd a főváros élhetősége, egyúttal fel is értékeli a Duna-partot. A vízfelület és a város közötti kapcsolat erősítésével jobb hely lesz Budapest, olyan, ami várhatóan képes lesz befektetéseket vonzani, és ezzel hozzájárulni az ország gazdasági növekedéséhez. A terv helyesen hívja fel a figyelmet a legfontosabb problémákra, amikre nemzetközi kitekintéssel keresi a választ.”
Röviden összefoglalva eddig tart a jó hír. Akit az anyag részletesebben érdekel, elérheti itt.
Ami most jön, az leginkább csak rám tartozik, de azért megosztom, ha már blog. A fenti, hivatalos tanulmánytervről szóló, idézőjelbe tett tényszerű elemzést úgy fogalmaztam meg, hogy szó szerint adaptálható legyen, mint a saját szakdolgozatom jellemzése. Erre egészen sajátos helyzet miatt volt lehetőség: ugyanebből a témából írtam szakdolgozatot a bécsi Technische Universität építész master-képzésén. A dolgozatot jelesre értékelték, készítése során ezen a blogon aktuális témákhoz kapcsolódóan BBpd (Bécs–Budapest diploma) jelzéssel ellátott cikksorozatot is írtam a budapesti Duna menti partok lehetséges fejlesztéseiről. A cikkek itt érhetők el:
1. rész 2012. 03.19. Bécsben diplomázom Budapestből
2. rész 2012. 03. 23. Legyen bazár a Várbazár!
3. rész2012. 04. 11. Hihetetlen: sétálhatunk az alsó rakparton!
4. rész 2012. 04.17 Zöldfolyosó lesz Budapesten a Duna mentén
5. rész 2012. 05. 14. Bolondok és Falanszterek
6. rész 2012. 06. 30. Egyest kaptam Bécsben
7. rész 2012. 07. 05. Égigérő on air
Végül magát a dolgozatot közzétettem tavaly novemberben egy bejegyzéshez kapcsolódóan. A témába azért vágtam bele, mert érdekelt, miért nem használjuk a Dunát, és a bécsi képzésen is ösztönöztek a dolgozat elkészítésére. Sok energiát tettem bele, és bevallom, szerettem volna ezzel foglalkozni itthon a későbbiekben, ezért is publikáltam, hátha eljut valakihez, akit érint. A most megjelent tanulmánytervvel ezek a reményeim, úgy tűnik, elszálltak: az új, csapatmunkában készült anyag szakmaisága megkérdőjelezhetetlen, következtetései helytállóak, tehát kijelenthető, hogy Budapest legégetőbb problémájára most már van hivatalos megoldás. Ennek nagyon örülök, annak, hogy kimaradtam az elkészítéséből, annak nem annyira.
Még egy kis életrajzi vonatkozás: tavalyelőtt ősszel, mielőtt belevágtam a szakdolgozat elkészítésébe, felvételi beszélgetésen voltam a BKK városfejlesztésért felelős osztályán, ahol elmondtam, milyen témát választottam, és hogy szeretnék ezzel foglalkozni. A beszélgetés közel egy órán át tartott, úgy éreztem, nagyon értjük egymást, és reménykedtem a pozitív folytatásban. Két héten belülre ígérték a visszajelzést, persze se kép, se hang. A tanulmányterv tanúsága szerint tényleg nem volt rám szükségük. (Bár a tervben a BKK szerzőként nincs feltüntetve, a honlapjukon lévő hír szerint az „nagyrészt a Budapesti Közlekedési Központ javaslatain alapul”.) A kis történetemmel, remélem, nem untattam senkit.
