A bezárásról szóló hírek után megjelent az azt cáfoló cikk is, itt, az MNO-n. Legegyszerűbb, ha elmegyek, és megnézem, mi a helyzet élőben – gondoltam, így ma én voltam az első látogató a déli palotákban berendezett kiállításokon. A Várkert bazár középső, központi része a gloriettel, a leendő üzletsorokkal, a feljárókkal valóban le volt zárva, és láthatóan-hallhatóan folytak a munkálatok a belső terekben. Az építési kerítés miatt gyalogosan csak közvetlenül a felső rakpart kerékpárosokkal közös részén tudtam megközelíteni a létesítményt. Ha zebrát is szeretne az ember, akkor észak felől érkezve még túl is kell menni az egészen, hogy át lehessen jutni. Ez így elég körülményes. Valószínűleg ez és a munkanap kora délelőtti időpont is közrejátszhatott benne, hogy egyedüli látogatóként kívánhattam jó reggelt a két tucat fiatal és elegánsan öltözött teremőr mindegyikének.
Az egyik kiállítás a területen talált régészeti emlékeket mutatja be – meglepődtem, hogy formára a török kori kovácsoltvas szerszámok többsége pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a maiak –, a másik az építkezés fotódokumentációja, a harmadik pedig Ybl Miklós munkáiból válogat. Utóbbin nagyon szép a Csontos Györgyi rendezte film, amely képekkel-zenékkel mutatja be az építészzseni munkásságát. Az egyik teremben műegyetemisták Duna-parti rajzait lehet megcsodálni, nagyon hatásos a sok ember rajzaiból összeállított látkép.
Bár nagyon ízlésesen van minden elrendezve, és a kiállítások témájukban kapcsolódnak a Várkert bazárhoz, azt gondolom, hogy a nehézkes gyalogos megközelítés és a zajló építkezés miatt a következő időszakban nem fogják tömegek meglátogatni a középkori ágyúgolyókat, kályhacsempe-töredékeket és késmarkolatokat. De ne legyen igazam, az első néhány napos időszak igen komoly látogatószámot hozott.
Igazából nem is a kiállítások és nem is a pillanatnyi használhatóság a fontos. Ami a Várkert bazárral eddig történt, az önmagában óriási érték: az Ybl tervezte, 1984 óta üresen és lezártan álló, életveszélyes állapotú eredeti épületek mindegyike teljes mértékben fel lett újítva, így az építmény lekerülhet a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének World Monuments Fund által vezetett listájáról. Ezzel a vállalás értékmentő szempontból lényegi része teljesült. Amin most dolgoznak, az már a bazár fenntartható működéséhez szükséges kiegészítés: a rendezvényterem, a mélygarázs, a megújuló, gyalogosbarát Lánchíd utca, a hajókikötő, a várba vezető mozgólépcső és látványlift, a megnyíló étterem és cukrászda együttesen remélhetően képes biztosítani majd a Várkert bazár folyamatos működését. (Bár a magam részéről további, eléggé magától értetődő funkciót is el tudnék itt képzelni.)
Végleges nyitás várhatóan augusztusban lesz. Ha harminc évet kibírtunk, akkor abban a tudatban, hogy a műemlék végre megmenekült, ezt a fél évet már fél lábon is.
