A határozat várhatóan legvitatottabb, legtöbb kérdést felvető pontja lesz az építészszakma részéről a Nemzeti mintaterv katalógus elkészítésére vonatkozó miniszterelnöki utasítás. Kötelező lesz a mintatervek használata vagy fakultatív? Egyszerűbb eljárás vonatkozik-e egy mintaterv alapján beadott kérelemre, mint egy egyedi tervre? Hogy egyeztethető össze a mintatervek léte a következő pontokban megfogalmazott olyan alapvetésekkel, mint a tervezői minimáldíjszabás bevezetése, a tervezői szerződések tartalmának és a felelősségi köröknek meghatározása vagy a minőségi tervek kiválasztására vonatkozó határozatok? Ki fogja a mintaterveket kidolgozni? Ha már készítünk ilyeneket, ennek az egyetlen korrekt módja az lenne, ha a szakmai érdekképviseletek bevonásával, titkos pályázatokon keresztül választanák ki a regionális kulturális szempontokat figyelembe vevő terveket.
Több előbb említett pont alapján is úgy tűnik, hogy az építészszakma felelőssége, egyúttal munkájának értéke növekedni fog, de rögtön felmerül kérdésként az is, hogy a mintatervekkel megkerülhetők lesznek-e az amúgy drágábbá váló építészek. Aki nem akar vacakolni a házával, az kér egy mintatervet, beadja, és kész, vagy a mintatervek helyszínre adaptálása lesz az építészek feladata? És utóbbi esetben ezt a tevékenységet fogják az építészek államilag meghatározott díjszabás ellenében végezni, vagy a teljesen általuk kitalált, egyedi házak tervezését? A mintatervek fogalma manapság, amikor minden eddiginél magasabban van az önálló hozzáadott érték iránti vágy az alkotók részéről, könnyen kiverheti a biztosítékot az építészek körében. Az erre vonatkozó elképzelést nem ártana kormányzati részről mielőbb kifejteni, így megelőzhető, hogy az egész strukturális reformot eleve elutasítsák a szakmagyakorlók.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!