„A következő generációról szól” – beszélgetés a felcsúti stadion tervezőjével

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Ha már ennyit beszélnek róla, gondoltam, legegyszerűbb az alkotót megkérdezni, miért ilyen a stadion.

Őrfi József
2013. 08. 10. 6:00

Te is Makovecz-tanítvány vagy, így tudod, hogy ebben a minőségben lehetetlen úgy alkotást létrehozni, hogy az ne fonódjon össze a nevével. De ez így is van rendjén, az ő jelentősége építészeti alkotóként megkerülhetetlen. Ezt a stadiont elejétől végig én terveztem, a koncepciót a Mester figyelemmel kísérte, amíg tudta. Ettől függetlenül, jól mondod, az építészeti eszköz az övé, csak új kontextusban használtam. Fiatal tervezőként egyébként sosem juthattam volna ilyen jelentőségű megbízáshoz, ha ő nem ilyen nagylelkű. Ez a gesztus egybevág az akadémia szellemiségével is, ahol minden a következő generációról szól. Nagyon hálás vagyok neki.

Más ez az épület, mintha ő rajzolta volna?

Makovecz Imre valóban rajzolta a terveit, ceruzával, papíron, ahogy a tervezés során az első lépést tenni kell. A további lépéseket azonban a fiatalokra bízta. Ennél a munkánál az első rajz is az enyém, de valószínű, hogy koncepcionálisan nagyon hasonlóan oldotta volna meg. Én nem használtam a Mester munkáira jellemző komplex szimbólumokat, arra törekedtem, hogy csak olyasmi legyen az építményben, ami szerkezetileg vagy funkcionálisan megkérdőjelezhetetlen, ami nélkül tulajdonképpen összedőlne a ház. Ő valószínűleg nem állt volna meg itt.

Miért választottad az ágasfákat?

Makovecz szerint az építészet egyik legfontosabb feladata, hogy összekösse az eget a földdel. Azon volt, hogy az ember életét szakrális keretek közé helyezze. Ezek az ő gondolatai, amiket én feltétel nélkül tisztelek, és azonosulok vele. Igazából egy gyerekkori élményemre vezethető vissza a fák szeretete, amikor karácsony után mi, kicsik összegyűjtöttük a kidobott fenyőfákat, alulról felgallyaztuk őket és felállítottuk a játszótéri homokozóban. Mi akkor ezt úgy éltük meg, hogy erdőt hoztunk létre, egy aprócska világot teremtettünk, majd a fák alá másztunk és úgy néztünk felfelé. Egyszerre éltük át azt, hogy milyen kicsik és milyen nagyok vagyunk.

Nemrég írtam róla, hogy Makovecz mester építészeti örökségének igazi megértésével még mi, építészek is adósok vagyunk. Szakmai fórumokat kellene szervezni, ahol vitatkozunk róla, ki mit értett meg belőle, már ez is előrevinné a dolgot. Egyetértesz ezzel?

Igen, mindenképpen. Nemcsak építészeti, szellemi örökségről is szó van, ráadásul olyanról, amit nehéz befogadni, nehéz közérthetően megfogalmazni.

Maradsz az elkezdett pályán? A szerves építészeté a jövő?

A szerves építészetet sokszor jogos kritikák érik, esetleges stiláris ellenérzésektől függetlenül is. A funkció és a szerkezet logikája mindig összhangban kell legyen az üzenettel, amit az épület képvisel. Ha ezt el tudjuk érni, akkor ez a fajta építészeti hozzáállás olyan értékes alkotásokat hozhat létre, amelyek hitem szerint képesek többet adni, mint egy tisztán funkcionalista megközelítés.

Jelezted a beszélgetés elején, hogy nem sok időd van. Sokat kell kijárni az építkezésre?

Azzal még önmagában nem lenne semmi probléma. A tervezés és a kivitelezés folyamata összecsúszott, emiatt egyszerre történik minden. Sokat egyeztetünk a helyszínen is a kivitelezőkkel, folyamatosan tervekkel kísérem az építést. De győzni kell a munkát, ez egy nagy lehetőség, nagy megtiszteltetés, amiért nagyon hálás vagyok Makovecz Imrének és a megbízóimnak is. Igyekszem megszolgálni ezt a bizalmat.

Köszönöm a lehetőséget.


Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.