Most is fent vannak a Kancsendzöngán a serpák, akik kutatnak az eltűnt magyarok után és egy koreai mászót mentenek – közölte Kollár Lajos expedícióvezetőre hivatkozva csütörtökön a Magyarok a világ nyolcezresein szóvivője. „Ha Zsolték a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne. Ebbe bele kell törődni” – fogalmazott az alaptáborban tartózkodó Kollár, akinek beszámolóját Vincze Szabolcs juttatta el az MTI-hez.
Közlése szerint ugyanott folyik még egy közös mentés, a koreai csapat 2 serpája és egy mászója van komoly bajban. „Zsoltékat meg kellene találják, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek! Még! Holnap reggel el kell hagyjuk az alaptábort, itt a monszun a sarkunkban. 5-6 nap múlva érünk Katmanduba!” – írta Kollár Lajos beszámolójában.
A Wikipédián olvasható lista szerint a Kancsendzönga 2013. május 21-én öt áldozatot követelt. Két nepáli, Vivas serpa, Phurba serpa, egy dél-koreai hegymászó, Park Nam Su, valamint Erőss Zsolt és Kiss Péter neve áll a táblázatban. A halál oka négyük esetében lezuhanás, egyedül Erőss Zsolt neve mellett az „eltűnt a 4. tábor felett” bejegyzés.
Ez adhatna némi reményt. Ha azonban tovább olvasunk, máris láthatjuk, hogy két francia hegymászó és az egyik serpájuk 1995-ben (!) tűnt el. Ráébredünk, tulajdonképpen az eltűnés nem annyira a remény sugara, hanem a halál pontos okának nem ismerete. Az, hogy „4. tábor felett” történt az eset – Kiss Péter neve mellett is szerepel – szintén fontos: a bajra a halálzónában, azaz 8000 méter felett került sor, ereszkedés közben. Az üzenete pedig: a csúcstámadás, és a Kancsendzönga meghódítása annyira kimerítette a hegymászókat, hogy nem tudtak visszatérni az alaptáborba.
A csupasz tények kegyetlenül világítanak a hegymászóportálokon, elvégre számukra „csak” két magyar, egy dél-koreai és két nepáli lelki társuk vesztette életüket közös, nagy szenvedélyükben – amelyet sokszor felajánlottak már a hegyek szellemeinek.
Még olvasni is megrendítő: 2013. május 21-én 11 hegymászó támadta meg a Kancsendzönga 8586 méter magas, a világ harmadik legmagasabb csúcsát. Olaszok, spanyolok, dél-koreaiak, magyarok és nepáli segítőik vegyesen. Öten meghaltak. Köztük vezetik Erőss Zsolt és Kiss Péter nevét.
Mi, magyarok, még reménykedünk. Mint annyiszor, most is bízunk a csodában. Hátha tévedett valaki, hátha sikerült túlélni az állítólagos zuhanást, a kemény éjszakai fagyokat és a végsőkig kimerült, erőtlen, éhes, szomjas testben még él a lélek.
Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége már szerdán este elmondta a tévéhírekben, hogy ő már nem reménykedik, idősebb gyermeküket felkészítette arra, hogy az édesapja meghalt, nem jön már többé haza. Sterczer Hilda maga is hegymászó, Erőss Zsolttal együtt is támadtak és hódítottak meg már csúcsot. Amikor hallotta, hogy milyen hosszú ideig, mintegy 24 óráig tartott a csúcstámadás, tudta, baj van, és felkészült a legrosszabbra. De tudja azt is, hogy ilyen magasságban mekkora terhelésnek teszik ki magukat a hegymászók, és hogy nehéz racionális döntést hozni.
Amint az MNO a napokban nyomon követte és rendszeresen beszámolt róla, a kiemelkedő tudású magashegyi hegymászó, Erőss Zsolt, és kipróbált, de 7000 méter felett még tapasztalatlan társa, a gyöngyösi Kiss Péter hétfőn meghódította a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát, a 8586 méteres Kancsendzöngát. A sikerről még rádión be tudtak számolni Kollár Lajos expedícióvezetőnek, de később elveszett velük a kapcsolat. Sajnos a 4. táborhoz visszafelé vezető útról, illetve az azóta történtekről semmit pontosat sem tudni.
Az alaptáborból két serpát küldött fel az expedíció vezetője, hogy próbálják megkeresni őket, és segítsék visszatérésüket a tábor biztonságába. A serpák a farkasordító hidegben is kutattak Erőssék után, de mint szerdán kiderült, nem jártak sikerrel. A táborban, annak környékén és a 4. tábortól az alaptáborig vezető út körül sem találták meg őket. Saját életük biztonságának érdekében a kutatást nem folytathatták tovább, a serpáknak le kellett jönniük. Erőss Zsolt és Kiss Péter keresését feladták, és eltűntnek nyilvánították őket. Tegnapi összeállításunkban megpróbáltuk kielemezni, hogy mi történhetett a halálzónában, van-e még esély arra, hogy Erőssék előkerüljenek.
