A fokozott szennyeződésnek való rövidebb kitettség pedig növeli annak kockázatát, hogy valaki szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre szoruljon, sőt súlyosabb esetben meg is haljon. A levegőben lévő szilárd és folyékony részecskéket a méretük szerint osztályozzák. A belélegezhető szilárd részecskék aerodinamikai átmérője kevesebb, mint 10 mikrométer (szálló por vagy pm10). Kis méretük révén könnyen behatolnak a tüdőbe. Olyan emberi tevékenységek következtében keletkeznek, mint a fűtés, a gépjármű-közlekedés, a mezőgazdaság és egyes ipari tevékenységek.
Az Ole Raaschou-Nielsen által vezetett európai kutatócsoport, amely 313 ezer emberre kiterjedő 17 európai kutatás eredményeit vizsgálta át, kimutatta, hogy az egy köbméterenkénti 5 mikrogrammos finomrészecske-szennyeződés (pm2,5) 18 százalékkal, a köbméterenkénti 10 mikrogramm pm10 részecske pedig 22 százalékkal növeli a tüdőrák kockázatát.
Az Európai Unió levegőminőségi szabványaiban köbméterenkénti 40 mikrogramm pm10- és 25 mikrogramm pm2,5-határérték szerepel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az engedélyezett pm10-szintet köbméterenkénti 20 mikrogrammra, a pm2,5-szintet pedig 10 mikrogrammra javasolja csökkenteni.
Átlagosan öt évvel rövidül meg mintegy félmilliárd észak-kínai élete a belélegzett rossz minőségű, széntüzelés által szennyezett levegő miatt.
A tartósan magas légszennyezettség hozzájárul a véredények megkeményedéséhez, és felgyorsítja az erek elmeszesedésének folyamatát.
Csaknem ötezer, előzőleg szívrohammal kezelt beteg korai halálát okozza évente az emberi tevékenységből származó légszennyezettség Nagy-Britanniában.
A kutatók azonban kimutatták, hogy az európai határértékeknél alacsonyabb részecskekoncentráció is a tüdőrák kockázatával jár, amely a koncentráció növekedésének függvényében egyre nagyobb. Mint írták, nem találtak olyan szintet, amely alatt ne lenne kockázat.
A The Lancetben megjelent másik tanulmány szerzői, a skóciai Edinburgh-i Egyetem kutatói a részecskék, illetve négy másik légköri szennyeződés, a szén-monoxid, a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és az ózon hatását tanulmányozó 35 tanulmányt elemeztek. Arra a következtetésre jutottak, hogy az ózont leszámítva az ezeknek a szennyeződéseknek való rövid kitettség is – például szmogriadó idején – 2-3 százalékkal növeli annak kockázatát, hogy valaki szívelégtelenség miatt kórházi kezelésre szoruljon vagy meghaljon. A helyzetet modellezve a kutatók úgy vélik, hogy 8000 szívelégtelenség miatti kórházi kezelést lehetne elkerülni, ha csak a pm2,5-szintet 3,9 mikrogrammra lehetne csökkenteni az Egyesült Államokban.
