A női foglalkoztatás szempontjából hazánkban kiemelkedő év volt a tavalyi, mivel a nők foglalkoztatási rátája 52 százalék fölé emelkedett, amire húsz éve nem volt példa. Ennek ellenére a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetésében csupán 5,7 százalék a nők aránya. Ennek számos oka lehet a társadalmi berögződésektől kezdve a nők személyes szerepvállalásáig. Ugyanakkor a család és a munka összeegyeztetése a nőknél az egyik legnagyobb probléma – hangzott el egy április végi konferencián. A nők részéről egyfelől természetes igény, a társadalom felől pedig elvárás, hogy gyermeket vállaljanak és családot alapítsanak, mégis emiatt sokan nem mernek arra vállalkozni, hogy sokra vigyék.
A Zeno Group kutatásában arra jutott: a 21 és 33 év közötti nők csupán 15 százaléka vágyik arra, hogy nagy vállalatot vagy szervezetet vezessen. Ennek az lehet az oka, hogy bizonyos kompromisszumokat egyszerűen nem hajlandóak annak érdekében megkötni, hogy betöltsenek egy ilyen pozíciót. Ráadásul a megkérdezettek 90 százaléka vélekedik úgy, hogy a női felsővezetőktől nagyobb áldozatokat követelnek, mint a férfiaktól.
Az eredmények arra utalnak, hogy a nők tisztában vannak azokkal a stresszfaktorokkal, melyekkel a női vezetőknek szembe kell nézniük, így például a különböző intézményi akadályokkal, melyekkel meg kell birkózniuk az előrejutás érdekében. Válaszul ahelyett, hogy felfelé kapaszkodnának a ranglétrán, inkább kilépnek a folyamatból, vagy annak megváltoztatására törekszenek. Választásuk azonban nem jelenti azt, hogy ne volnának ambiciózusok vagy ne szeretnék a munkájukat.
Ennek kapcsán még 2012 novemberében a Washington Post újságírója, Laura Stepp úgy fogalmazott: felejtsük el, amit eddig tudni véltünk a dolgozó nők legújabb generációjáról. Ők nem túlterheltek és frusztráltak, mint ahogy azt 20-30 éve írták róluk. Ezek a nők édesanyjuk generációjánál jobban képzettek, ambiciózusabbak és optimistábbak. Stepp úgy véli, hogy a középvezető pozíciók megadják a nőknek azt a rugalmasságot, amelynek köszönhetően össze tudják hangolni a magánéletet és a munkát, szemben a felsővezetői pozíciókkal.
Éppen ezért Barby Siegel, a Zeno Group vezetője szerint a munkahelyeknek el kell indulni valamilyen változáson annak érdekében, hogy ne herdálják el az értékes női munkaerőt. Segíteni kell a nőket – és férfiakat is – abban, hogy előrehaladhassanak a karrierjük során és mérlegelhessék az ehhez szükséges áldozatokat.
Annak ellenére, hogy vannak olyan felsővezetőként dolgozó nők, akik tehetségesek és hajlandók minden előrejutáshoz szükséges kompromisszum meghozatalára, a felmérés egyfajta generációs és egyben hozzáállásbeli váltást jelez: a fiatalok nem fogadják el a hagyományos vállalati struktúrákat és a velük járó stresszt. Az eredmények egyfajta kulturális váltást jeleznek és bizonyítékul szolgálnak arra, hogy sem a nők, sem a férfiak nem hajlandóak feláldozni személyes boldogságukat a munkahelyi előmenetel érdekében.
