Szelényi Zsuzsa, a Savoir Faire Humánfejlesztési Tanácsadó Kft. igazgatója a nők karrierfejlődésével kapcsolatban azt az alapproblémát vetette fel, hogy ugyan az egyetemi végzettséggel rendelkező nők többen vannak, de az ő előrelépésük egy idő után megtorpan. Több vezetői faktor (például becsületes, keményen dolgozik) esetében jobbnak bizonyulnak a férfiaknál, de a kutatások szerint a társadalom nem áll készen a női vezetőkre, „társadalmi közegellenállás” van velük szemben.
A család és a munka összeegyeztetése a nőknél az egyik legnagyobb probléma, de ebbe nemcsak a gyereknevelés tartozik bele, hanem a házimunka összessége, amit a férfiak is tökéletesen képesek lennének elvégezni, ugyanakkor az ilyen típusú feladatok kétharmadát még az Egyesült Államokban is a nők végzik. A mai napig nagyon erős elvárás a nők felé, hogy férjhez menjenek és gyerekeket szüljenek, másrészről ez egy természetes igény is a részükről, de emiatt sokan nem mernek arra vállalkozni, hogy sokra vigyék.
A szakember szerint a magyar társadalomban is nagyon hangsúlyos szerepet kap a nemi identifikáció. Nehéz megküzdeni azokkal a sztereotípiákkal, melyek a nemekhez kötődnek. A nőkről általában azt gondolják, hogy érzelmeken keresztül közelítenek a dolgokhoz, a férfiakról pedig, hogy racionálisak és ambiciózusak. Éppen ezért a vezetői szerepre általában egy férfit asszociálunk.
Mit tehetnek akkor az ambiciózus nők? A megoldás egyszerűen így hangzik: nagyon kell akarni és elszántan dolgozni érte. A szakember úgy látja: az egyéni életpálya-tervezés egy nő életében sokkal fontosabb, mint egy férfinél, és az a legjobb, ha ezt egy nő viszonylag fiatalon végig tudja gondolni, de bármikor el lehet kezdeni. Eleve nagyon sok olyan élethelyzet adódik egy nő életében, amikor fel kell tenni a kérdést, hogy ki vagyok, mit akarok, hova akarok eljutni. Tudatos gondolkodásra van tehát szükség.
Szelényi Zsuzsa szerint a nők előrehaladásánál alapvető szempont az önbizalom, hogy képesek legyenek a kockázatvállalásra, ezt ki kell fejleszteniük magukban. Az ambícióhoz pedig nagyon kellenek a modellek: akik elértek valahová, beszélniük kell erről, át kell adniuk a tapasztalataikat.
Van még egy szempont, amely stratégiai fontosságú a karrierépítésnél, ez pedig az úgynevezett networking, azaz a kapcsolatépítés. Ezt a nők sokkal nehezebben csinálják, a barátnőkkel való kávézás nem elegendő, a férfiaknak sokkal sokrétűbb klubélete (sörözés, focimeccsnézés, egyéb sportprogramok stb.) van, ahová a nők nem járnak, mert hülyén érzik magukat. Pedig 95 százalékban ezen múlik az előrehaladás, hiszen egy fontos szerep kiválasztásánál a legtöbben az ismerőseiket veszik számba, hogy ki lehetne alkalmas a feladatra. Természetesen sok cég alkalmaz a megfelelő ember kiválasztásához professzionális programokat, melyek segítenek kiküszöbölni a nemiségből adódó hátrányokat.
Ahhoz, hogy egy nő sikeres tudjon lenni a munkájában és a magánéletében egyaránt, elengedhetetlen egy jó partner. A párkapcsolat tehát rendkívül kritikus tényező, hogy olyan ember legyen egy nő mellett, akivel lehetségessé válik a munka és a családi élet összehangolása. Egy magazin korábbi összeállítása szerint egy sikeres nő számára egy író a legtökéletesebb férj. Ez nyilvánvalóan nem általánosítható megállapítás, de ma már egy férjnek is ki kell vennie a részét olyan feladatokból, melyeket évtizedekkel korábban még kizárólag a nőkhöz kapcsoltak.
Nagy Beáta, a Corvinus Egyetem docense elmondta: a nők foglalkoztatását illetően romlott a helyzet a rendszerváltás óta. A szociológus-közgazdász szerint a hetvenes-nyolcvanas években jelentkező haladás mára megtorpant, a női munkaterületek megbecsültsége csökkent, sok nő átlépett a férfiak által uralt területre, ennek viszont nem történt meg a fordítottja. A férfiak számára ezek a területek nem vonzóak, mivel nem elég megfizetettek, és a környezetük sem helyesli az ilyesmit. Ez egy egyirányú folyamat lett: a nők élete sokkal többet változott, és a pluszfeladatokat egyesek amolyan szupernőként oldották meg.
A nők kettős szorításban élnek: egyrészt szeretnének megfelelni a „minden lehetőség adott számomra” elvnek, hogy az embernek saját magán múlik, hogy mit csinál. Ugyanakkor nagyon erős a női szerepekhez való viszonyulás is. A szakember szerint ahhoz, hogy bármit tudjunk változtatni, ismerni kell az akadályokat. A nők helyzetét jól ábrázolja a tudományban bevezetett labirintus modell, amely azt jelképezi, hogy el lehet jutni a kívánt célhoz, de folyamatosan vannak fordulatok, nem mindig látunk előre.
A magyar nők szakmai tudását ma már egyre jobban elismerik, de a vezetői kompetenciákat nem. Nem gondolják, hogy a nők jó vezetők tudnak lenni. A 2011-es Eurobarométer-felmérés szerint a magyar lakosság 85 százaléka úgy gondolja, hogy a családi teendők akadályozzák a nőket abban, hogy vezető szerepbe kerüljenek. A megoldás kulcsa Nagy Beáta szerint is az, hogy meg kell osztani a feladatokat.
Társadalmi szinten is van tennivaló: a politikának mutatnia kell, hogy számítanak a nőkre, hogy nem a tradicionális kultúrát termelik újra, szükség van erre a szerepmodellre. Az önkéntes út is jó (amikor például a cégek maguk állítanak fel olyan kritériumokat, hogy a vezetők között meghatározott számú nő is legyen), de ez nem elég gyors és hatékony, szükség van valamire, ami lökést ad a dolognak, mert külső beavatkozás nélkül nem fog menni.
Bár a rendszer még elég merev, azért vannak pozitív példák is, melyek azt mutatják, hogy van segítség, ha már szülőként a munkánkban is érvényesülni szeretnénk. Több cégnél figyelembe veszik a megváltozott körülményeket, és egyéb segítő utak is léteznek. Egyik ilyen a Munka kisgyerekkel program. Csapó Gábor menedzser ismertetése szerint ezzel a programmal azt vállalták, hogy 2013 végéig száz szülőnek segítenek visszatérni a munkaerőpiacra, és a munka elkezdésétől számított hat hónapon át tartó nyomon követést vállaltak, hogy az illető meg tudja-e tartani az állását. Tanácsadásokat, képzéseket tartanak, például 52 szülőt küldtek nyelvtanfolyamra, számítástechnikai képzésük is van. A cégeket is tájékoztatják arról, hogy milyen foglalkoztatási lehetőségek vannak. Felmérik, hogy hogyan lehet kialakítani olyan foglalkoztatási formákat, amelyben egy kismama is hatékonyan tudja végezni a munkáját. A programon keresztül előszűrik a munkavállalókat, készítenek egy részletes munkaerő-piaci profilt, és tájékoztatnak, hogy milyen feltételek mellett lehet alkalmazni az illetőt.
Csapó Gábor szerint manapság, ha egy szülő visszamegy dolgozni, akkor újra kell építenie a karriert. Egy csomó probléma jelentkezik, ami sokkal inkább szociális, mint foglalkoztatási jellegű: ilyen a gyermek napközbeni ellátása, elhelyezése, hogyan fog működni a család. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy nincs szükség a gyerekes munkaerőre, de kérdés, hogy hogyan lehet összepasszítani a munkáltató és a munkavállaló igényeit. Itt nagyon nagy jelentősége van az atipikus foglalkoztatási formáknak, amelyek rugalmasságot biztosítanak. Csapó Gábor szintén kiemelte a tervezés fontosságát: már a gyermekvállalás előtt ki lehet építeni egy stratégiát, hogy mi hogyan történjen, ha érkezik a gyermek. Ez azért is fontos, mert gyakran tapasztalni azt, hogy ha valaki már kiépített egy karriert, és szült egy gyereket, már nem akar tovább karriert építeni. Kérdés, hogy ennek mi az oka: megtette már, amit szeretett volna, vagy a körülmények miatt nincs ilyen ambíciója többé?
