Hogyan válasszunk édes bort az ünnepekre?

Késői szüret? Tokaji aszú vagy szamorodni? Jégbor? Fehér? Vörös? Zavarba ejtően széles a választék.

Pósa Árpád
2013. 12. 21. 7:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az MNO karácsonyi borajánló trilógiájának harmadik, egyben utolsó állomásához érkeztünk. Néhány nappal ezelőtt megkülönböztetett figyelemre érdemes fehér-  és vörösborokat mutattunk be, most az édesek következnek.

Igyekeztünk a természetes édes borok széles spektrumát felölelni, így sor kerül késői szüretelésű borra, jégborra, édes szamorodnira, 5 puttonyos aszúra és – az eddigiekhez híven a történelmi magyar borvidékekről is került egy bor, az egykor ismert ménesi vörös aszú utódja.

Ne feledjék, hogy a kiváló borok és a melléjük ajánlott ételek fogyasztására elsősorban az adventi böjt letelte utáni ünnepi étkezésekre gondoltunk.

Egy igazán jó, késői szüretelésű ezerjót kezdtem el keresni, ezért a móri borvidék borai között kutakodtam, de rá kellett jönnöm, hogy a legjobbat nem ott találom, hanem a Kunságban. A Frittmann borászat ugyanis az összes létező aranyérmet elhozta a móri ezerjóversenyről. Márpedig a móriak igazán tudják, hogy mi a jó ezerjó. És Frittmann János is, aki 2007-ben elnyerte a Magyar Bor Akadémia Az év bortermelője címét. Ilyen eredmények után a kóstoló már nem sok okosat mondhat.

Annyit azért mindenképpen érdemes kiemelni, hogy az 1000jó nagyon koncentrált, amit Frittmannék úgy értek el, hogy a vesszőket elvágták, így a fürtök nem kaptak több vizet, a szemek pedig szépen töppedtek. Az illatában gyümölcs, dió, enyhe virág jelenik meg. Íze olyan, mintha az ember aszalt sárgabarackot rágcsálna egy kis dióval. A korty után íze még hosszú ideig a szánkban marad, gazdag emlékeket ébresztve.

Ételajánló: Palacsinta lenne a megoldás. Sárgabaracklekvárral gazdagon megkenve, majd darált dióval meghintve. Kívül-belül

 

 

Szepsy István a magyar borászat, ezen belül Tokaj-hegyalja elő legendája; „csak” 2001-ben lett Az év bortermelője. Azért csak, mert már sokkal korábban is kiérdemelte ezt a címet. Borai számtalan versenyen és piacon bizonyítottak, a világ aszúinak és egyéb édes borainak készítői gyorsan megismerték a nevét. A bor egy egyszerű szamorodni, igazából a címke sokkal többet nem árul el, de Szepsy Istvánt ismerve tudni kell, hogy a palackban csoda rejtőzik.

Szepsy csak édes szamorodnit készít (aszúból meg 6 puttonyosat). Ezek cukortartalma általában 150 gramm körül mozog literenként, ami a magyar bortörvény jelenleg még érvényes szabályzása szerint nagyjából 5 puttonyos aszúnak felel meg (az aszúja 240g/l-es mutatóval bőven az esszenciák mezőnyében talál magának helyet). A szamorodni mézes illatában játékosan keveredik a sárgabarack, az őszibarack és a birsalma. A magas cukorhoz magas savtartalom is társul, bársonyosan édes, nem tudni pontosan, hogy mi ringatjuk a szánkban vagy a bor ringat el minket. Vastag, ásványos, hosszú íze további kortyokat csábít maga után – ilyennek képzelem a nektárt. A mennyország kapujából nehéz visszafordulni. A kapun túl pedig nem bordeaux-i Sauternais (a francia borvidéken készül a szamorodnihoz hasonló technológiával bor, a Sauternes), hanem Tokaj található.

Ételajánló: Libamájat választanék, csak simán grillezve, semmi fakszni, csipet só, csipet bors. Mellé vajon és a szamorodni néhány cseppjében megfuttatott birsalmát adnék, egészen apróra vágott aszalt sárgabarackkal meghintve.

A magyar ünnepek bora. Ha év közben nem is iszunk sok aszút (pedig a borászok igencsak méltányolnák ezt), az év végi ünnepi sorozatban a legtöbb asztalra kerül egy palack aszú. A bodrogkeresztúri Puklus család 1974 óta készíti nemes nedűit – „a borok királyát, a királyok borát” – ahogyan azt szokták mondani. Szerencsére mára annyiban megváltozott a helyzet, hogy nem csak a királyok engedhetik meg maguknak az aszú fogyasztását.

Puklusék 5 puttonyos aszúja a modern követelményeknek megfelelően készült, friss, nem viseli magán az egykor kötelezőnek vélt oxidáció sötét színét és diós jegyeit. Ezzel szemben üde, mint a hegyi kristály, legalább annyi titkot is hordoz magában. Illata és íze bonyolult, összetett, kényezteti a kóstolót. A barack és a birsalma mellett hangsúlyosak a citrusos jegyek, finoman simul az összképbe a botritis cinerea (az aszúsodást segítő) nemes penész. A hosszú lecsengés külön ajándék, ezt a bort nem lehet csak úgy elfelejteni. Az ünnepi asztalnál megérdemel pár pillanatnyi csendet, odafigyelést. Meghálálja.

Ételajánló: Édesanyám túrós rétese lebeg a lelki szemeim előtt. Mazsolával, sárgabarackkal (lehet befőttből is, de az aszalt még furfangosabbá teszi), sok-sok reszelt citromhéjjal. Nem bonyolult, de mennyei.

A jégbor egy igazi misztikum a borbarátok számára. Fagyott szőlőből készül? Igen. Ez nem késői, hanem nagyon késői szüret. A szemek nemcsak töppednek, hanem meg is fagynak. A szürethez szükség van arra, hogy pár napon át fagy legyen. Általában –6 Celsius-fokon szüretelnek, a fagyott szőlőt azonnal préselik, így a lehető legsűrűbb mustot kapják, amit csak természetes úton ki lehet nyerni a fürtökből.

Sümegi József és fiai a magyarországi jégbor készítésének egyik úttörői. Boruknak nem véletlenül választották az Ambrózia nevet, ami a görög mitológiában az istenek eledele volt. Páratlan élményt nyújt. Rajnai rizlingből készült, illat- és zamatanyaga gazdag, mézes, kandírozott gyümölcsök fedezhetők fel benne, a kétéves fahordós érlelés diós ízzel gazdagította. Magas cukor és savtartalma szépen harmonizál, jogosan nyert aranyérmet több borversenyen is.

Ételajánló: Félénkebbeknek Eszterházy-tortát ajánlanék, diós, vajas, nyomokban egy kis csoki. Bátrabbak nekiveselkedhetnek Gundel-palacsintának. A diós töltelék, a csokis öntet méltó társ lehet, pazar, izgalmas harmóniában a borral.

 

 

 

Ma már szinte csak a tokaji aszúról tudunk, ami fehér bor. A régmúltban a történelmi magyar borvidékeken készült vörös aszú is (egy két kísérlet ma is történik azért), többek között ismert volt a ruszti (ma Burgenland) és a ménesi (ma Románia). Balla Géza Arad mellett, Ménesen készít nagyszerű borokat, különös figyelmet fordít a kadarka fajtának. Talán a legkülönlegesebb bora a Kadarisszima, ami a ménesi vörös aszú hagyományait tartja életben, igaz, nem aszú-, hanem szamorodnitechnológiával készül. Ez azt jelenti, hogy az érett és az aszúsodott szemeket nem külön szüretelik, hanem egyben, és egyben is dolgozzák fel.

A végeredmény csodálatos. Tudom, hogy számos borbarát fintorogva gondol az édes vörösborra, mert „az csak száraz lehet”. A Kadarisszimát érdemes lenne megkóstolniuk, biztosan szertefoszlana bennük ez a sztereotípia. A kadarka fűszeres illatát és ízét mazsolás, aszalt szilvás jelleg bolondítja meg. Koncentrált, vastag bor, hosszú lecsengéssel, ritka élménnyel. Tüzes, szerelmet ébreszt, ősi erőket szabadít fel. Csak hagyni kell, hagy repítsenek a szárnyukon.

Ételajánló: Szívem szerint a reformtortát ajánlanám. Nem egyszerű elkészíteni, de megéri. Fehérjéből sütött tésztája diós, krémje enyhén csokoládés. Vigyázat! Könnyen okoz függőséget. A kissé bonyolult elkészítés legjobb leírása itt található.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.