Kéthelyi Mátyás, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének ügyvivője szerint Szent Miklós igazi példakép, erkölcsi üzenete pedig mindig korszerű marad. Jól bizonyítja ezt, hogy a pesti utcán hirtelen megjelent Mikulást mindenki szeretettel fogadta, gyerekek és felnőttek egyaránt.
– Mire szeretnék felhívni a figyelmet a Mikulás-napi akcióval?
– Arra, hogy az évszázados Kárpát-medencei hagyomány Mikulása tulajdonképpen Szent Miklós püspök, akinek legendássá vált történeti személye a mai napig példakép lehet mindenki számára: gondoljunk arra, hogy segítsünk másokon.
– Mennyiben torzult a Mikulás-kép eredeti jelentése? Ki a Mikulás valójában, és ki a Télapó?
– Manapság sokan összekeverik a Mikulást a Télapóval, nem véletlenül. A második világháború után ugyanis tudatos vallástalanítás folyt az élet minden területén, különösen az intézményes gyermeknevelésben. Igyekeztek kiszorítani a köztudatból az eredeti Mikulás, azaz Szent Miklós püspök emlékét, sőt még a karácsony eredeti üzenetét is, helyette a kedélyes, piros ruhás, pufók Télapó alakját akarták meghonosítani. A rendszerváltás után bekövetkező globalizációs kultúrinvázió pedig már nem politikai, hanem üzleti alapon terjeszti a magyar és közép-európai hagyománytól teljesen idegen, amerikai és észak-európai mintájú Télapó-kultuszt.
– Milyen erkölcsi háttere van a Mikulás mondanivalójának? Mit fog fel ebből ma egy gyerek? Mit kellene hogy felfogjon?
– A Mikulás, azaz Szent Miklós nem egyenlő a kedélyeskedő, a politikai ideológia vagy a fogyasztói társadalom elvárásainak megfelelő Télapó alakjával. Szent Miklós személye kettős üzenetet hordoz nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is: mint szent ember példakép arra, hogy Isten mindenki számára igazodási pont, irányadó az életben, másrészt legendássá vált jó cselekedetei arra sarkallnak, hogy magunk is jót tegyünk másokkal, különösen a rászorulókkal.
– Hogyan lehet visszaterelni a Mikulás kultuszát az eredeti útjára?
– Az elmúlt évtizedekben tapasztalt politikai indíttatású, majd üzleti alapú Télapó-propaganda okozta hagyományrombolást, a fogalomzavart csak tudatos és intenzív felvilágosító munkával lehet ellensúlyozni, illetve reményeink szerint helyrehozni. Ehhez komoly nevelő, ismeretterjesztő munkára van szükség a családokban, az óvodákban és iskolákban, a tömegtájékoztatásban és természetesen az üzleti világban is. Fontos, hogy hangsúlyozzuk, itt nem pusztán hagyományőrzésről, régi szokások föltámasztásáról van szó, hanem egy olyan ünnepről, melynek eredeti üzenete ma és a jövőben is korszerű: az önzetlen segítőkészség mindannyiunknak a javára válik.
