Húsvét: alig felfogható, mégis megértette az egész világ

Elgördítve a kő, a halott sehol, fehér ruhás emberek pedig értetlenkedve kérdezik, miért keresik Őt egyáltalán ott.

Az MNO tavaly megszerezte egy rutinos budapesti asszisztencia nagyszombati (vigíliai) szertartásleírását. A tekintélyes paksamétából értelmeztük a liturgia eseménysorát, kiemelve egy-két cirkalmasabb mondatot:

A ministránsok sorfala mögött, a templomon kívül tűzszentelés, majd indulás a templomba. A főcelebráns pap Krisztus sebeit jelképező tömjénszemeket tűz a húsvéti gyertyába. Miután a tűzről meggyújtják a gyertyát, a láng oszlik, az oltár környékén pedig tartóba kerül a húsvéti gyertya. Az Exultet eléneklése végén a gyertyák elalszanak, három olvasmány („Az asszisztenciarendben meghatározott lektorok a leckeambótól olvassák az olvasmányokat. A lektorokat a ceremonár invitálja az ambóhoz.”) után visszajönnek a harangok, a szentlecke után pedig végre újra van Alleluja. Evangélium és szentbeszéd jön – a sajtó ebből szokott idézni, amikor egy szentmiséről tudósít. Vissza a szertartáshoz: a keresztelőkútnál vagyunk. „A két akolitus a keresztkút mögé áll a falhoz (közéjük áll majd a Lucifer* a litánia után), az offeránsok a vetítő elé, a szűk asszisztencia a padlókövekkel párhuzamosan. A librifer a celebráns bal oldalán áll” – ilyen egzaktul kell lekövetniük a kis ministránsoknak a templomi mozgás egy adott helyzetét. (Sőt! „A ceremonár kezébe veszi az aspersoriumot. Ha bérmálás következik, a diaconus hozza a krizmát és egy kendőt. A Főcelebráns és kísérete a stallumba vonul.”) A szenteltvíz megáldása után, ha nincs keresztelés, a keresztségi fogadalom megújítása jön, ami után a hagyományos mederben folyik tovább a szentmise az áldozati résszel, Hiszekegy nincs.

* A Nagyszombati Vigília részeként, a Víz liturgiájában szereplő Lucifer nem a bibliai „Bukott Angyal” személyére utal, hanem a szó eredeti funkcióját, azaz a „fény hordozójának” feladatát jelöli. Ő az a személy, aki a Húsvéti Gyertyát az állványról „átviszi” két akolitussal az oldalán a keresztelő kúthoz, ahol a pap azt a vízbe mártva megszenteli a vizet.

A feltámadási körmenet, az örömhír hirdetése a nyilvánosság felé helyi szokások szerint lehet szombat éjszaka vagy a vasárnapi ünnepi nagymise keretében.

A tanítványok számára a neheze viszont csak a feltámadással következett. Egyrészt el kellett hinniük, ami történt, másrészt meg kellett ismertetniük a tanítást mindazokkal, akik csak közvetve hallottak a hegyi beszédről, illetve Jézus Krisztus csodatetteiről. Pünkösdkor ehhez külön segítséget is kaptak, de ez már egy másik történet lesz.

Az apostolok hatására egyesek „történetírók” lettek, mások egyszerű hívők, megint más missziós utazó, a feltámadás örömhíre pedig néhány száz év alatt eljutott a földgolyó minden szegletébe.