A szentségimádások, a litánia, a vesperás, de nem ritkán még egy átlagos templomi szentmise sem elegendő a mai ingergazdag világban ahhoz, hogy az egyház felrázza a híveket, illetve olyanokat szólítson meg, akik keresnek „valamit”. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége ezért kezdeményezte tavaly a tébolyult Mikulás-kultusz helyett Szent Miklós sétáját a budapesti utcákon, és ezért „küldte el” szamárháton Jézust a belvárosba, kíséretében a tizenkét apostollal, emlékeztetve a virágvasárnap mozzanatára, Jézus jeruzsálemi bevonulására. Ismert vagy sem, de elmondjuk: ezzel kezdődik a bibliai nagyhét eseménysora, az utolsó vacsora, az elfogás a Getsemáne-kertben, az elítélés és a kereszthalál a világ bűneiért.
Jézus és a tanítványok a Szent Gellért térről bújtak be a 4-es metró alagútjába és a Kálvin téren jöttek ki onnét, ahol bamba, vihorászó vagy éppen a helyzetet felismerő járókelők közt teljesen véletlenül Pál Feri atya sodródott elő – és botlottak egymásba Jézussal.
A „jeruzsálemi bevonulás” a Belváros új főutcáján vezetett végig, Jézus pedig több helyütt megállt, hogy elmondja a legegyszerűbb, de a hétköznapokban talán a legnehezebben megvalósítható üzenetet: „Szeressétek egymást!”
A Vörösmarty tér utcazenészeinek és kitelepült éttermeinek kavargó miliőjében Jézussal és a tanítványokkal aztán bárki hosszabban is elbeszélgethetett, az Isten fiának bőrébe bújó Timon Bencét itt kapta el az MNO is.
– Érdekes az embereket figyelni. Nagyon sok a közömbös arc, az emberek harmada-fele „rezisztens”. Sokan azért elmosolyodnak, ha nem is miattunk, hát a szamár miatt, ami szerintem nagyon jó gondolat volt. Ezt látva arra is odafigyelnek, hogy mik ezek a ruhák, és mi ez a sok ember itt – fogalmazott „Jézus”.
Az informatikus-villamosmérnök végzettségű, markáns kinézetű fiatalembert egy farsangi bálon érte a felkérés, de fizimiskáján kívül testsúlya sem volt mindegy, a szamár maximális terhelhetősége ugyanis 85 kiló. A szamár terhe tehát a képességeihez képest nem volt kicsi, de azért Jézussá válni – és ekként tanúságot tenni – sem kisebb dolog.
– A Jézus-megszemélyesítéstől kicsit összeszorult a gyomrom, „soknak” tartottam. A Jézusról szóló filmek színészei hónapokig készülnek az efféle szerepre, nekem két hetem volt. De premier előtt volt szerencsém megnézni az „Isten fiát”, tényleg egy eléggé Biblia-hű film, nem hollywoodi; és a mai napra sikerült a lelkemet is úgy rendbe rakni, hogy tudjam ezt vállalni. Egyébként nem bánom, ha adott esetben Jézussal azonosítanak, inkább vele, mint bárki mással – húzza alá Timon Bence, aki nagyon reméli, hogy sikerült átadni az üzenetet: nem csak a csokinyusziról szól a húsvét, Jézus meghalt értünk és feltámadt.
Szerinte ez az esemény olyan figyelemfelkeltő volt, hogy aki látta, annak el lett ültetve a fejében a gondolat, és ha megnézi az MNO filmjét, csak elgondolkodik azon, hogy miért csinálták ezt, túl azon, hogy „mindenki ránk figyeljen”.
A Jézust követőkhöz útközben csatlakozott Dániel is.
– Én spontán jöttem, de nagyon nem bántam meg. Eredetileg a feleségem tervezte, hogy kijön a gyerekekkel. A kislányom kérdezgette, hogy az igazi Jézus megy-e itt előttünk, amire a feleségem mondta, hogy nem, csak játszunk, de nagyon komoly játék ez – írta le az eseményeket röviden Dániel, aki szerint fontos, hogy a húsvétnak csak járulékos része a tojás vagy a locsolkodás, a lényeg Krisztus. – Ebben az ünnepi játékban is az volt a jó, hogy tulajdonképpen csatlakoztunk, és „követtük” Jézust – összegzett.
Felesége, Szilvia szerint „a játék annyira lényegi részünk, hogy mindig közelebb hoz egymáshoz; a történetet is sokkal jobban át tudjuk élni, ha eljátsszuk”, utalt a Bibliában foglaltakra a kétgyermekes anyuka. Szerinte azzal, hogy „az utcára kijövünk, azt is játéktérré tesszük, nem arra használjuk, amire szoktuk, sietünk a dolgunkra és egymást észre sem vesszük”. Úgy látja, hogy „aki mellettem áll, már nemcsak egy idegen, hanem a 'játszótársam'”.
