Az aranynál is drágább a dió

Az aranynál is drágább diónak köszönhetik a meggazdagodásukat az észak-kínai Hopej tartomány gazdálkodói.

„Az árak az egekbe szöktek. Pár évvel ezelőtt még el sem tudtuk volna képzelni ezt” – mondta a fővárostól mindössze néhány órányira fekvő Lajsuj megyében élő Li Csan-hua. A kínaiak körében évszázadok óta népszerű időtöltés, hogy diókat görgetnek a tenyerükben: az egyszerű gyakorlatról úgy tartják, hogy javítja a vérkeringést. „A dió jót tesz a szervezetnek, ezért játszanak vele az emberek” – magyarázta Li.

A diót már az i. sz. 220-ban is játékszerként használták a kínai császári udvarban, ám valódi felemelkedését a Csing-dinasztia (1644–1912) hivatalnokainak köszönheti, és azóta is az ország elitjének státuszszimbólumaként tekintenek rá. A dió iránti kereslet Kína gazdasági fellendülésével párhuzamosan növekedett, és a kereskedők szerint elsősorban az ország újgazdagjai, valamint a pekingi szürkegazdaságból profitáló gengszterek részéről nagy az érdeklődés.

A dió egyre emelkedő ára gyökerestül megváltoztatta a Lajsuj megyében élő gazdák életét. Alig egy évtizeddel ezelőtt Li és szomszédjai még búza- és kukoricatermesztésből próbálták fenntartani magukat, ma már azonban rendszeresen utaznak nyaralni, külföldről behozott autóval járnak és ingatlanaik vannak a szomszédos városban – számolt be a The Star Online című távol-keleti internetes újság.

A diók többet érnek, mint a súlyuk aranyban. Li, aki évente akár kétmillió jüant is megkeres diótermesztéssel, egyszer nem kevesebb mint 160 ezer jüanért (6,3 millió forintért) adott el egy pár gyönyörű diót. A gyűjtőket nem érdekli a dióbél, a zöld burok alatt növekvő rücskös barna héjat értékelik. A gazdák a legszimmetrikusabb diópárokat próbálják felkutatni, mert azokat tudják a legmagasabb áron eladni.

A barázdák szimmetriája mellett a méret és a szín is befolyásolja a dió értékét: minél nagyobb és sötétebb, annál jobb. Az egyik helyi gazda szerint mindegyik dió egyedi, és az idők során pirossá válik, amikor az ember a tenyerében görgeti. A különböző diófajták az alakjuk után kapták a nevüket, így a helyi piacon sétálgatva egyebek között „csirke szíve” és „lámpás” nevű fajtákkal is találkozhat az ember.

Az utóbbi időkben a diólopások száma is megszaporodott a térségben. A fosztogatás elkerülése végett a gazdák szögesdróttal vonják körbe a földjeiket, és kutyákkal, illetve biztonsági kamerákkal őrzik a vagyont érő termést. Kínai jelentések szerint értékállósága miatt a dió mára befektetési eszközzé vált, és a pucolatlan – vagyis még a zöld burokban lévő – dió értékének megtippelése újfajta szerencsejátékká nőtte ki magát.