A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban most egy izgalmas időutazáson vehetünk részt. A szépség és a reklám – A női ideál alakulása a 20. század első felében című kiállítás az 1900-as évektől az 1940-es évek végéig tekinti át a változó divatirányzatokat, egyúttal alkalmat ad a női szépségideál és a divat változásának nyomon követésére a 20. században. Az egyes korszakok hangulatát és életérzését enteriőrök, fotómontázsok, korabeli ruhák, cipők és egyéb kiegészítők segítik felidézni. A kiállítást november 16-ig nézhetik meg a szépség kedvelői. Az álomgyárak sztárjai jelenítették meg a szépségideált. Nézzük, milyenek voltak a „negyvenes évek”.
A mozi a háborús években is nagy hatással volt a divat alakulására. Nőies, de egyre határozottabb asszonyok képviselték az ideált. Magyarországon Karády Katalin a jelképe ennek az erőteljes, „végzet asszonya” típusnak. A kor ünnepelt dívája lett. Erotikusan búgó hangjával, érzéki, erős karakterével szinte megigézte a férfiakat és a nőket is.
A szoknyák újra rövidebbek lettek. A vállig érő, dauerolt, hullámos frizura lett jellemző. Az arcot erősebb sminkkel hangsúlyozták, viszont a szemöldök továbbra is vékony maradt. Az ínségesebb idők ellenére a kozmetikumok, szépségápolási cikkek szerepe megnőtt, illetve a különböző napozószereké, olajoké is, melyek a szépen lebarnult bőrszínt hangsúlyozzák.
A kosztümök szabása még férfiasabb lett. Válltöméses zakók, derékban elvágott ruhák, széles övek jelentek meg a divatlapokban és a kirakatokban. Az alkalmi ruhák kifejezetten nőiesek, földig érőek, deréktól bővülők voltak, régebbi korok estélyeit idézték fel.
A cipők kevésbé kecsesek voltak: tompább orrész, magasabb, vastagabb sarok jellemezte őket. Divatba jöttek a telitalpú lábbelik is. A második világháború következtében fellépő bőrhiány miatt nyáron parafatalpú vászoncipőt viseltek.
Hazánkban a magyaros viselet elterjesztése fokozottabb hangsúlyt kapott. Sokan ebben az időben házasságot is díszmagyarban kötöttek, az iskolai egyenruhákon megjelentek a magyaros, népies motívumok. A nemzeti jellegű viselet túlzott erőltetése azonban sokakban épp az ellenkező hatást váltotta ki, így ezek a ruhák elvesztették varázsukat.
