Szeptembertől áprilisig lehet „koptatni” a zuglói sípályát, amelyen rendre növendékek tucatjai lépnek a színre a januári estében. A háromévesektől kezdve a felnőttekig egyre többen választják ezt a sportot, ami valójában több, mint egy téli időtöltés. Erről Babos Sándorral, az iskola vezetőjével, a Síoktatók Magyarországi Szövetségének szakmai alelnökével beszélgettünk.
– Egészen különös, ugyanakkor hiánypótló a zuglói sípálya. Mikor született meg az alapítás, vagy pontosítva a pályaépítés ötlete, és miért?
– Édesapám zuglói családból származik, ezért engem is sok minden köt ide. Most is itt élek a szomszéd kerület határán, a sípályától 10 percre. Kiskoromban gyakori betegeskedések miatt orvosi tanácsra kezdtünk feljárni a budai hegyekbe, ahol egy hasonló síiskolában tanultam meg sízni. Ez a sport egy örök szerelem lett. Később síoktatóként sokat kellett utaznom, hogy feljussak a munkahelyemre. Pesti tanítványaim is gyakran panaszkodtak emiatt. Ezért gondoltam, hogy kéne egy műanyag pálya Pestre is. 2005-ben az akkori zuglói polgármester Rátonyi Gábor segítségével meg is valósítottuk a síiskolát. Az ötlet bevált. Sokan örülnek, hogy lakhelyükhöz közel rendszeresen járhatnak hozzánk síelni.
– Ön számára mit jelent a sísport? Mióta űzi?
– Az egyik legegészségesebb sport, óriási élményt ad, és aktív kikapcsolódást biztosít. Három és fél éves koromban kezdtem. Azóta egy szezont sem hagytam ki. Számomra a legjobb érzés, amikor megtanítok egy kezdőt, és látom, hogy ezzel milyen nagy élményt szerzek neki.
– Miért tartja fontosnak a magyar gyermekek síoktatását? Milyen előnyei vannak a síiskolának?
– A magyarok síkultúrája nincs túl magas szinten. De ez érthető, hiszen nem vagyunk alpesi ország. Viszont több mint 500 ezren járnak legalább egyszer külföldre síelni. Ez az arány európai szinten is jónak mondható. Elsősorban a biztonság és a balesetek megelőzése miatt fontos, hogy felkészülten vágjanak neki a nagy hegyeknek. Ebben a felkészülésben nincs jobb a műanyag pályánál, hiszen ezen ugyanazt a mozgást lehet gyakorolni, mint a havon. Ráadásul itt, helyben találhatók, nem kell messzire utazni, és sokkal olcsóbb, mint a külföldi síiskola. Lehetőség van arra, hogy a gyerekek szeptembertől áprilisig rendszeresen szabad levegőn mozogjanak, és ezzel szervezetüket erősítsék a betegségekkel szemben. Maga a símozgás is rendkívül hasznos a fejlődő szervezetnek, hiszen olyan szimmetrikus mozgásforma, ami mindkét agyféltekét egyformán dolgoztatja, így a gyerekek kognitív képességeit is jól fejleszti. Fontosnak tartom, hogy a magyar amatőr sízők szakképzett magyar oktatóktól tanulhassanak. A magyar síoktatók nemzetközi szinten is elismert szakembereknek számítanak. Kevesen tudják, de az Interski International a síoktatás legmagasabb nemzetközi szervezetének első számú alelnöke dr. Egri Katalin a Síoktatók Magyarországi Szövetségének elnöke.
– Honnan vették a mintát? Milyen technikával épült a pálya? Kikkel foglalkoznak, milyen tudásra tehetnek szert itt a diákok?
– Mivel hegy nem volt, hoztunk. Több mint 3600 köbméter földből építettünk sídombot. Egy speciális síkosító anyaggal bekent műanyag borítás teszi lehetővé a síelést. A feljutást egy egyszerű, alacsony kötélvezetésű sífelvonó segíti, ezen a „liftezés” alapjait remekül el lehet sajátítani. Az esti órákban világítás mellett is használható a pálya. 3-4 éves kortól, kezdőtől a haladó szintig vállalunk oktatást. A legügyesebb gyerekek bekerülhetnek utánpótlás csapatunkba, ahol tornatermi alapozással, és már egyre több havas sízéssel készítjük fel őket kisebb versenyekre. Akik itt is bizonyítanak, bekerülhetnek a versenycsapatunkba, ami már igazi profi sport sok utazással és edzéssel. Legtöbb tanítványunk gyermek, de egyre több felnőtt is tanul nálunk.
– Azoknak a székelyeknek, vagy éppen a felvidéki magyaroknak, akik kedvelik ezt a téli sportot több szerencséjük van, hiszen számos sípályával rendelkeznek ezeken a területeken. A magyar sísportnak ön szerint mit jelenthet ez az utánpótlás? Milyen eredményeket, kimagasló eredményeket értek el eddig a tanítványai?
– A kérdésre válasz Miklós Edit olimpiai 7. helyezése, amely jó példát mutat a felnövő gyermekeink előtt. Versenycsapatunk még fiatal. U14, U12, és U10, valamint mini kategóriában indulnak. Büszkén mondhatom, hogy tanítványaink – köztük lányom, Babos Panka is – számos diákolimpiai bajnoki címet, több magyarkupa-győzelmet arattak. Reméljük, hogy belőlük lesznek azok az új magyar edzők és síoktatók, akik nemcsak szakmailag, de sítudásban is megállják majd a helyüket a világban.
– Nőnek még ki „dombok” Budapesten? Az ilyen kezdeményezésekkel fejlődhet a magyar sísport?
– Szeretném, ha a XVI. kerületben is létrehozhatnánk még egy ilyen sípályát. Erre a közelmúltban nyíltak meg a lehetőségek. Az az álmom, hogy életem végéig csinálhassam a munkám, ami a hobbim is egyben. A magyar sísport fejlődésének egyetlen útját látom, mégpedig az ilyen jellegű klubok munkáját, ahol a szabadidős sízőkre, a széles tömegeket megmozgató tömegbázisra alapozva, megfelelő szakemberek szisztematikus munkájával fejleszthetjük a magyar síkultúrát, és nevelhetjük ki a saját élversenyzőinket.
