– Mit szól a felfokozott sajtóérdeklődéshez?
– Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek, és támogatják a téli sportokat, ezen belül a síelést.
– Mennyi ideje marad az olimpia után ünneplésre, pihenésre?
– Szinte semennyi, hiszen folytatódik a világkupa-sorozat, a hétvégén Svájcban indulok, s utána is akadnak még pontszerző versenyek. Szerdán már elutazom, úgyhogy nagy ünneplés biztos nem lesz, de azért arra szakítok időt, hogy a családommal vacsorázzak, és biztosan kibontunk egy palack pezsgőt is.
– Hogy érzi, a sporttörténelmi olimpiai hetedik hely inkább nyomasztja vagy inspirálja majd a jövőben?
– Az a célom, hogy egyre jobb, a legjobb legyek, világkupaversenyt nyerjek. Ugyanúgy dolgozom, csak már jobban bízom magamban. Nem teher az elvárás, ez az olimpiai eredmény csak egy lépcsőfok volt a felfelé vezető úton. Szocsi előtt is ki mertem jelenteni, hogy az első hatba szeretnék kerülni, kis híján sikerült is, úgyhogy nem félek most sem kimondani: olimpiai aranyra török, mondjuk négy év múlva, Koreában. S ez nem az álmom, hanem a célom, úgy érzem, el fogom érni.
– Mi hiányzik még ehhez?
– Rengeteg munka, no és további támogatók, hogy továbbra is Ausztriában és Svájcban tudjak készülni, hiszen Magyarországon ez nem megy, vagy például a stábomat bővíthessem mondjuk erőnléti edzővel.
– A román olimpiai bizottság elnöke már most, a hetedik helye után is indulatosan támadta, mondván: fizesse vissza azt a pénzt, amelyet ők a felkészülésére költöttek a honosítása előtt. Mit szól ehhez, érezte-e ezt a fajta féltékenységet Szocsiban?
– Beszéltem kint a román szövetség főtitkárával, aki gratulált az eredményemhez, s nem úgy nézett ki, mint aki haragszik. Igazából nem foglalkoztat ez a téma, már több mint három éve átjöttem, előtte kellett volna, hogy segítsenek, erősítsenek. Nemcsak akkor kell felfigyelni egy sportolóra, amikor eredményt ér el, hanem biztosítani kellene ehhez a feltételeket. Mondhatnám azt is a román illetékeseknek: késő bánat!
– Szűkebb pátriájából, Székelyföldről, Csíkszeredáról milyen reakciókat kapott a sikere után?
– Egyhamar nem lesz alkalmam ott is személyesen fogadni a gratulációkat, de rengeteget kaptam az interneten és sms-ben egyaránt a helyiektől. Ezekből kiderül, hogy tisztelnek, velem tartanak az utamon, szorítanak értem, köszönöm nekik.
– S mit szóltak mondjuk az osztrákok, akikkel készül, s most – sínemzet ide vagy oda – meg is verte őket? Az ausztriai sajtó mindenesetre kiemelten foglalkozott ezzel.
– A helyszínen gratulált nekem az osztrák síszövetség főtitkára. Egyébként főképp a kisebb országok képviselői köszöntöttek, mert én is egy kis országból jöttem, de nagy eredményt értem el.
