A sport többek között annak köszönheti a népszerűségét, hogy mérhető, egzakt tevékenység, a hetedik helyből így képtelenség, tehát megpróbálni is fölösleges elsőt gyártani. A magyar síző a mi szemünkben mégis bajnok, mert a lehetőségeit meghaladó, erőn felüli teljesítményt nyújtott.
A futamát kiválóan, érzelemdúsan közvetítő riporter kissé már túlzásba is esett, amikor azt találta mondani, ugyan vannak Magyarországon olimpiai bajnokok, de az alpesi sí teljesen más sportág. Véleményét azzal támasztotta alá, hogy csak Magyarországon, ahol a síelés nem is különösebben népszerű, félmilliónyian hódolnak e sportágnak. Ilyen alapon pedig ötmillióan úsznak, hiszen az is potenciális úszó, aki nyáron egyszer megmártózik a Balatonban. Másfelől viszont a magyar vízipólósok vagy kajakosok, akik a világ bármely pontjáról nézve irigylésre méltó közegben edződnek nap mint nap, eleve győzelemre születtek, tőlük, ha nem is mindig, mindenütt, de elvárható a győzelem.
Miklós Edit sikerét azért értékeljük nagyra, mert kitört a neki rendelt közegből, önmagát is legyőzte. Akár még az angolszász gyökerű sportpszichológia unásig ismételt közhelyeit is idézhetjük: képes volt pozitívan gondolkozni, megvalósította az álmát.
Miklós Editről ma már szinte mindenki tudja, hogy Csíkszeredában született. Hiba lenne annyival elintézni a gyermekéveit, ja, úgy, könnyű, ott vannak hegyek. Egész pontosan csak hegyek vannak. Miklós Editért és társaiért nem jött busz az óvodába, hogy kivigye a sípályára, ahol modern szerelés, tökéletesen előkészített pálya és megfizetett oktató fogadta volna. Nem, a Somlyó hegyet előbb meg kellett mászni, ha valaki le akart csúszni, de alpesi léptékkel a Hargita sem síparadicsom. Később magyarként kellett kiharcolni a helyét a román válogatottban, ami ha nem is leküzdhetetlen akadály, de nyilván hátrány.
A jobb lehetőségek reményében költözött el otthonról. Számításba vette Ausztriát is, de Magyarországot választotta. Ne faragjunk belőle népmesei hőst, történetéből ne szőjünk székely mítoszt, e döntését ő sem pátosszal emlegeti, úgy fogalmazott, ez az út számára szimpatikusabb volt.
Számunkra is. Miklós Edit erőt adott, példát mutatott minden magyar sportolónak – még a labdarúgóknak is – határon innen és túl. Fontos a pénz, az infrastruktúra, de nem kizárólag a jó körülmények szülik a bajnokot. Szülessünk magyarként a világ bármely pontjára, ha a tehetség kitartással, alázatossággal párosul, a hegyek maguktól megmozdulnak, s a legmagasabb csúcs is meghódítható.
De a hetedik helyezett nálunk csak akkor lesz bajnok, ha megmarad annak, aminek született. Magyarnak.
