A gyógyszerként forgalmazott D-vitaminok többsége ma vényköteles, és ugyan már van egy-két recept nélkül is kiadható készítmény, megvenni őket nehézkes: az általunk felkeresett öt patika egyikében sem voltak kaphatók. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ha vénnyel nem rendelkezünk, csak étrend-kiegészítőt vehetünk. Utóbbiak hatóanyag-tartalma a gyógyszerekével megegyezik, ám a két termék között van egy aprónak tűnő, ám hatalmas különbség: míg a gyógyszerként forgalmazott készítményekben garantáltan benne van a csomagoláson szereplő hatóanyag-mennyiség, addig az étrend-kiegészítőknél ezt semmi nem garantálja. Utóbbiak összetételét a piacra kerülés előtt nem ellenőrzik, csak be kell jelenteni az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetnél. Egyszóval ha nem akarunk patikáról patikára zarándokolni, akkor vagy megbízunk egy konkrét étrend-kiegészítőben, vagy elballagunk az orvoshoz, és fölíratjuk vele gyógyszerként a D-vitamint. Ez a helyzet a szakmabeliek szerint hamarosan változni fog.
D-vitamin viszonylag kevés természetes élelmiszerben fordul elő nagyobb mennyiségben. Legjobb forrásai a halmájolajok, a máj, a tojás, a tej és a tejtermékek, s hasznosak az olajos magvak és például a mák is.
Fontos az is, hogy mivel a D-vitamin felszívódásához és beépüléséhez kalcium is szükségeltetik, annak bevitelére is figyelni kell. Ennek javasolt napi adagja egészséges felnőtt számára 800-1000, várandós nők számára 1000 milligramm, változókorban, illetve csontritkulásban szenvedő nők esetében pedig 1200-1500 milligramm.
Erre nagy szükség van, ugyanis a hazai helyzet rettenetes: a Semmelweis Egyetem I. Számú Belgyógyászati Klinikája nemrég készített egy olyan reprezentatív országos felmérést, melyből kiderült, hogy a magyar felnőttek 94 százaléka D-vitamin-hiányos, 69 százalékuknál pedig még a minimális szintet sem éri el az értéke. Nem meglepő, ugyanis a magyar konyha kalciferolban szegény: táplálékkal átlagosan napi 80 nemzetközi egységet (NE) fogyaszthatunk belőle, amihez képest a felnőttek egy napra ajánlott dózisa 1500-2000 NE. Ez a mennyiség nyáron magától is megtermelődik a szervezetben, feltéve hogy az ember naponta legalább néhány órát a szabadban tölt, az ősztől tavaszig tartó, napfényben szegény időszakban viszont más módon kell gondoskodni a pótlásáról.
Mint Birinyi Péter szakgyógyszerésztől megtudtuk, a D-vitamin ajánlott napi beviteli mennyisége a közelmúltban emelkedett meg jelentős mértékben: korábban a jelenleginél lényegesen alacsonyabb, mindössze 600 NE volt az ideálisnak tartott mennyiség. Az ennél magasabb dózis csak akkor volt indokolt, ha orvos rendelte valamilyen betegség miatt. Mint az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet tájékoztatásból kiderül, ilyen lehetett például a csontritkulás vagy -lágyulás, az angolkór, a krónikus bélrendszeri megbetegedések és a májzsugorodás.
Ma már ismert, hogy az egészséges embereknek is lényegesen többre van szükségük ebből a vitaminból, ám az emiatt megjelent új szakmai irányelv még annyira friss, hogy a gyógyszergyártó cégek törzskönyvezett készítményeinek indikációját és adagolását még nem módosították ennek megfelelően. Várhatóan ez hamarosan meg fog történni. Az átállás viszont nem automatikus, a korábban csak betegségekre törzskönyvezett gyógyszerek még nem válnak azonnal vény nélkülivé, nem használhatók „önhatalmúlag” a vitaminhiány megelőzésére, kezelésére. Az átállás azonban már megkezdődött, a jövőben várhatóan sorra várhatnak vény nélkülivé D-vitaminok.
A D-vitamin fontosságára Podlovics Ágota reumatológus főorvos is felhívja a figyelmet. Mint mondja, a kalciferolnak nem csak a csontritkulás megelőzésében van kulcsszerepe, hanem mellette immunerősítő, izomerősítő hatása is van. Utóbbi nagyon fontos, mert sok idős ember azért esik el gyakran, mert keveset mozog, gyenge az izomzata, egy-egy botlást pedig nem tud kellőképp korrigálni. Ma már ismert az is, hogy bizonyos bélbetegségek, például vastagbéltumorok megelőzésében is szerepe van a D-vitaminnak, sőt kimutatták, hogy szklerózis multiplexnél enyhíti a rohamszerűen jelentkező tüneteket.
A főorvos kiemeli, hogy annál, aki valamilyen betegség miatt nagy dózisban szedi a vitamint, figyelnie kell a lehetséges mellékhatásaira is. Az arra hajlamosaknál ilyen lehet például a vesekő. Emiatt van az, hogy a csontritkulásos páciensek a D-vitamin-adagjának meghatározásakor mindig meg kell nézni a vérszérum D-vitamin-szintjét, a vese állapotát, az ionháztartást, a kalciumszintet és egyebek mellett a hormonszinteket is. Másrészt gyógyszerként szedve a vitamin tb-támogatással is adható, ez esetben a receptre kiadás nélkülözhetetlensége értelemszerű.
Nem a D-vitamin az egyetlen olyan anyag, amelynek vénykötelessége furcsán hat: sokan meglepődnek azon is, amikor a patikus recept ellenében akarja csak kiadni a korábban szabadon megvásárolható magisztrális alapanyagokat, így például az illóolajokat, a szaunában használt mentolkristályt vagy éppen a tiszta alkoholt. A vény kérése azért furcsa, mert például illóolajat drogériákban is szabadon lehet vásárolni, csak éppen jóval drágábban – részben mert márkázott termékekről van szó, részben mert magasabb az áfatartalmuk.
A magisztrális szerek vénykötelessé tételének okáról az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnél érdeklődtünk, és azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a gyógyszeranyagok önmagukban csak abban a mennyiségben adhatók ki vény nélkül, amekkorában a FoNo (a gyógyszerészek hivatalos receptgyűjteménye) meghatározta. Tehát csak kis mennyiségben – aki tehát többet akar, annak vagy cselhez kell folyamodnia és többször kell vásárolnia, vagy fel kell keresnie egy drogériát.
Mivel furcsálltuk, miért léptettek életbe ilyen szabályt az ártalmatlan anyagoknál, több patikusnál is érdeklődtünk a tiltás vélt vagy valós okáról. Konkrétumot senki nem mondott, azt viszont megtudtuk, hogy egyes magisztrális szerek, például a nagy tisztáságú konyhasó és a fruktóz kábítószer-alapanyagként is használható, erre a felhasználási módra pedig érezhetően volt igény. Utóbbi már érthetőbbé teszi a szigorítást, egyes anyagoknál pedig a vényhez rendelést. Azt kevésbé, miért volt szükség egységes megszorításra.
