Gyermeknemzés: húsz év múlva csődöt mondhatnak a férfiak?

2035-re eljuthatunk oda, hogy nem fognak tudni gyermeket nemzeni a férfiak.

Jó hír viszont, hogy a meddőség odafigyeléssel, egyszerű módszerekkel és modern készítményekkel sok esetben megelőzhető és kezelhető. Egyes kutatások szerint az esetek ötven százalékában a pszichológus is képes orvosolni a problémát, ez is azt mutatja, hogy a meddő pároknak óriási segítség lenne, ha többféle szakértőből (pszichológus, nőgyógyász, urológus, akár gazdasági szakember) álló, úgynevezett multidiszciplináris (több tudományt érintő) csoport foglalkozna velük. Látván a szomorú magyar valóságot: egy betegre alig jut idő a legtöbb rendelésen, ez egyelőre – a kerekasztal-beszélgetést moderáló Jakupcsek Gabriella kifejezésével élve – csak „futurisztikus elképzelés” marad.

Bár Magyarországon minden ötödik pár küzd meddőséggel, ez a problémakör még mindig csak kis szelete a nagyon mély társadalmi problémákra visszavezethető drámai népességfogyásnak. A drámai nem túlzás, ugyanis az úgynevezett teljes termékenységi arányszám (ami azt mutatja, hogy egy nő átlagosan hány gyermeket vállal) 1,4-re csökkent Magyarországon – emelte ki Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos titkára. Véleménye szerint ha ez a szám 1,3 alá esik, a népességfogyás sok esetben megfordíthatatlanná válik, innen már „a nemzet felemelkedése” nagyon nehéz. Ideális esetben ez az arányszám 2-2,1 körül kellene hogy legyen. A helyzetet tovább nehezíti, hogy Magyarországon egyre kevesebb a szülőkorban lévő nő – a rendszerváltás óta 200 ezerrel esett a számuk –, ami azt jelenti, hogy a születésszám „feljebb tornázásához” nekik még több gyermeket kellene vállalniuk.

Bár közismert, hogy 1981 óta több magyar hal meg, mint amennyi születik, a probléma gyökere Lovas Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja szerint jóval mélyebbre nyúlik vissza. Elmondása szerint Fekete Gyula már az 1970-es években kongatta a vészharangot Éljünk magunknak? című, a népesedési kérdést boncolgató könyvével. Lovas véleménye szerint

„ez a »mély társadalmi probléma« nem lehet független a kommunizmus individualizmusra és családellenességre irányuló hatásától sem”.

Szöőr Anna is az individualizmusban és az egyénközpontú társadalomban látja a probléma fő gócpontját. Lovas ezt még azzal is kiegészítette, hogy sajnos a fiúk is igen „instabilak”, mamahotelekben laknak, inkább összeköltöznek párjukkal, majd elköltöznek, ha úgy hozza a sors, de nem köteleződnek el, és nem választják a házasságot. Szerinte sok esetben a párok közösen sem hisznek abban, hogy képesek lennének felnevelni egy gyermeket. Hozzátette: döbbenetes az is, hogy a 30-39 éves nők negyede nem él párkapcsolatban, úgy véli, ez az, amin sürgősen változtatnia kellene a kormányzatnak.

Annak kapcsán, hogy az egyedüllét mennyire választott irány, megoszlottak a vélemények. A pszichológus szerint sok esetben az elkényelmesedés és az áldozathozatalt nem vállaló magatartás állhat a háttérben. A demográfus ezzel szemben úgy véli, csupán egy erős kisebbség – a középső korcsoport mindössze 3 százaléka – választja tudatosan a hagyományos értelemben vett szingli létet. Makay Zsuzsanna szerint a kutatási adatok is megerősítik, hogy a fiatalok többsége még mindig fix párkapcsolatban kíván élni, úgy véli, ezt a „komoly lehetőséget” kellene kihasználni.

Ma már nemcsak a szegénységet, hanem a – nyugat-európai tendenciák által igazolt – gazdagságot is a zuhanó gyermekvállalási kedv számlájára szokás írni, ahogy a bizonytalanságot is. Az MNO kérdésére, miszerint mennyiben játszik szerepet az egyre rosszabb népesedési adatokban az a tény, hogy Magyarországon még mindig a nők veszik ki a nagyobb részt a gyermekvállalásból a munka mellett is, Makay úgy válaszolt: azokban az országokban (például Svédország), ahol az édesapa nagyobb szerepet vállal a gyermek körüli teendőkben, valóban nagyobb a gyermekvállalási kedv is.

A szakértők szerint – bár valóban komoly segítséget jelenthetnek – nem elegendők csupán a gyermekvállalást támogató kedvezmények, stabil párkapcsolatra és családi háttérre, kiegyensúlyozottságra törekvő személyiségekre volna szükség.