Nem is olyan könnyű túladagolni a gyógyszert

Indokolatlan alkalmazása nem szerencsés, de a rémhírek mögött kiforgatott statisztikák állnak.

A hepatológus kiemeli, hogy sajnos olyan betegek is vannak, akik nem kettő vagy három szem gyógyszert szednek be, hanem akár húszat is – úgy is, hogy ezt nem öngyilkossági szándékból teszik. Azzal a kérdéssel pedig foglalkozni kellene, hogy emögött milyen okok húzódhatnak meg –  például az érintettek miért nem jutnak el olyan fájdalomambulanciára, ahol érdemben tudnak törődni a panaszaikkal, vagy éppen fogfájásukat miért gyógyszerekkel kezelik, ahelyett, hogy fogorvost keresnének fel.

Az, hogy a túladagolt hatóanyag okoz-e májkárosodást, és ha igen, akkor milyen mértékűt, már a beteg vérszintje alapján megjósolható. Ezzel pontosan előre jelezhető, hogy mi várható, az emberek ebből a szempontból nem különböznek egymástól. A hepatológus kiemeli azt is, hogy enyhe májkárosodásnál transzplantációra nincs szükség, hiszen ez a szerv nagyon jól regenerálódik.

Zacher Gábor toxikológus főorvos szintén azt hangsúlyozza, hogy paracetamol esetében az egyszeri terápiás és a toxikus adag között hatalmas a különbség: gyerekeknél nagyjából nyolcszoros-tízszeres, felnőtteknél tizenkét-tizenháromszoros szorzóról beszélünk. A jellemzően gyógyszer-túladagolás okozta mérgezés enyhébb esetben atipikus, általános tüneteket – hányingert, hányást, rossz közérzetet, bizonytalan gyomorszájtáji fájdalmat – okoz.

Mint megtudtuk, Magyarországon évente 250 körüli paracetamolmérgezéses eset fordul elő, súlyos pedig alig van: májátültetés ezen okból csak évente egy-két alkalommal történik, haláleset pedig nagyságrendileg kétévente egyszer. Ezzel áll szemben a már említett angliai adat: ott évente 100 körülire tehető azon paracetamolmérgezettek száma, akiknél olyan súlyos májelégtelenség alakul ki, hogy átültetésre van szükség. Ugyancsak nagyobb ez a szám az Egyesült Államokban.

Tőlünk nyugatabbra a komolyabb beavatkozást nem igénylő, enyhe mérgezések azért is gyakoribbak, mert az országok gyógyszerfogyasztási szokásai eleve különböznek. Hazánkban például a paracetamol alkalmazása alig több mint tízéves múltra tekint vissza, a betegek messze nem fogyasztanak belőle annyit, mint például Angliában.

Mint a toxikológustól megtudjuk, a paracetamol esetében a bajt az okozza, hogy lebomlásakor kis mennyiségben normál esetben is keletkeznek olyan metabolitok, amelyek toxikusak. Ezekkel a szervezet detoxikációs enzimrendszere megbirkózik, problémamentesen továbbalakítja azokat veszélytelen anyagokká. Ha viszont a szervezetbe túl sok hatóanyag kerül, a toxikus vegyületek mennyisége megnő, így az enzimrendszer nem bírja a tempót. Külön kezelésre viszont csak súlyosabb esetekben van szükség, és általában ilyenkor is elég egy speciális ellenanyag: ez az N-acetilcisztein, amelyet szájon át vagy intravénásan adagolnak az orvosok.

Bár erről is rengeteg tévhit kering, a paracetamoltartalmú gyógyszerek rendszeres, nem túlzott használata sem okoz májkárosodást, az anyag ugyanis nem halmozódik fel. A kisebb mennyiségeket a szervezet mindig lebontja. A problémák oka tehát inkább abban keresendő, hogy a betegek gyógyszerfogyasztási szokásai sok esetben hagynak maguk után kivetnivalót.