A „vérválság” tüneteiként szakemberek arról számoltak be, hogy az ország 70 nagyvárosából 50-ből jelentették, hogy komoly vérellátási gondjaik vannak február óta. Egyes intézményekben emiatt állítólag a műtétek 80 százalékát el kellett halasztani.
A kínai kórházakban jellemző gyakorlat szerint azoknak a betegeknek, akiknek operációjukhoz vérre van szükségük, az adott egészségügyi intézménytől kell a vért megvásárolniuk. Ha nincs megfelelő típusú, vagy elegendő vér, rokonok, családtagok és barátok mozgósításával oldhatják meg a helyzetet.
A középosztály megerősödésével ma már egyre többen képesek fedezni a költségeket, ám sokan a városokban nem rendelkeznek rokonsággal vagy ismerősökkel. Az illegális vérkereskedők őket „pótolják” úgy, hogy például az interneten toboroznak donorokat.
Úgy tudni, a közvetítői tevékenységből vannak, akik évente akár 1 millió jüant (42,6 millió forint) is keresnek. A vérkereskedelem Kínában bűncselekmény, akár 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Kínában szinte minden nagy városban nyilvános helyeken felállított buszokban várják az önkéntes véradókat, és az állami vállalatok is rendszeresen szerveznek véradó napokat. Emellett a plazmadonoroknak fizetnek is.
Ennek ellenére a kínaiak hagyományosan tartózkodnak, félnek a véradástól, a donorok aránya az ország lakosságához viszonyítva még mindig 1 százalék alatt van, vagyis nem éri el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott 1-3 százalék közötti mértéket.
