Lemarad a gyerek, ha nem fizetünk?

A legfontosabb az érzelmi biztonság és a szabad játék. Mennyit érünk az iskolai előkészítőkkel?

Már hetek teltek el azóta, hogy a gyerekek a hosszú nyári szünetet követően ismét benépesítették az óvodaudvart, újra sülnek a homoksütik, pörögnek a hulahoppkarikák. Megvan a váltócipő, be van fizetve az ebéd, még tiszta ágynemű is akad a délutáni alváshoz, a szülők fellélegezhetnek. Pontosabban fellélegezhetnének, ha hagynák egymást. Ha nem szegeznék egymásnak már az első szeptemberi játszóterezésekkor is a „te melyik iskolai előkészítőre viszed?”, „még nem jár zenét tanulni?”, „nem tudod, ki a helyi menő néptánctanár?” és „micsoda, hogy még angolra sem jár?” kérdéseket. Ilyenkor azok is elbizonytalanodnak, akik az ösztöneikre hagyatkoznak (játsszon, amíg van ideje), és azok is, akik Vekerdy Tamás pszichológus véleményére igyekeznek hallgatni. A híres lélekgyógyász szerint nem lenne szabad bevenniük a szülőknek „a süket dumát arról, hogy teljesítményelvű világban élünk” és ha jót akarnak a gyerekeiknek, akkor járnak a legjobban, ha már az óvodában elindítják a „topmenedzserképzést”. Vekerdy szerint teljesen abnormális, hogy már az oviban „jönnek a béték, a káefték”, és „kikapkodják a kicsiket a szabad játékból, és elviszik képezni; lovagolni, úszni, angolórára”. Ez mind szép és jó, és már küldenénk is a gyereket szabadon játszani. Sokan azonban ilyenkor bizonytalanodnak el: mi van, ha behozhatatlanul lemarad a gyerek?

Se szeri, se száma a világhálón fellelhető iskolai előkészítő tanfolyamoknak. Vannak egész napos alkalmak, de azok a szülők, akik nem tudnak havonta egyszer ennyi időre elszakadni a munkahelyüktől, választhatnak a délutáni foglalkozások közül is. Az előkészítőket hirdető honlapok a tanfolyamot elsősorban azoknak a gyerekeknek ajánlják, akik jövő szeptembertől az iskolapadokat kényszerülnek koptatni vagy csak egészen egyszerűen már „kinőtték” az óvodát és unatkoznak az intézményben. Hasznos lehet azoknak is, akik bizonyos területen életkorukhoz képest elmaradtak, éretlen például a mozgásuk, beszédük, vagy nem tudnak hosszabb ideig figyelni, vagy épp nehezen barátkoznak. Bár általános iskolákban még nincs felvételi, sok intézmény mégis „játékos foglalkozáson” szűri az apróságokat, a felkészítő ilyen esetben is hasznos lehet – hirdetik. Vannak oldalak, amelyek szerint a foglalkozás arra való, hogy játékos formában szerettesse meg a fő tantárgyakat a gyermekkel. Átlagosan 3500-5000 forintot is elkérhetnek egy alkalomért, attól függően, hogy egyénileg vagy kis létszámú (általában 2-8 fős) csoportban zajlik-e a tanfolyam. Az, hogy hetente hány alkalomra van szükség, gyerekfüggő, a tanfolyamot végző pedagógusok a szintfelmérést követően tájékoztatják általában erről a szülőt.

Játékos matematika, logikai feladatok, rajz, ének-zene, irodalom, írás-előkészítés, mesék és versek tanulása, dramatizálás – sorolja Hartyáni Mónika azt firtató kérdésünkre, hogy egészen pontosan mit tanít a gyerekeknek ezeken a tanfolyamokon. A húsz éve az apróságok fejlesztésével foglalkozó szakember tapasztalatai szerint az óvodák nem adják meg azt a tudást a gyerekeknek, ami elegendő lenne az iskolakezdéshez. Szerinte ez azonban egyáltalán nem a pedagógusok, hanem a rendszer hibája. A különböző életkorú gyermekeket egy közösségbe tömörítő vegyes csoportokban ugyanis nehéz a kicsik korosztályuknak megfelelő fejlesztése. A kiscsoportos felkészítő tanfolyamokon a pedagógus személyre szabottan képes fejleszteni, míg az olykor harmincfős óvodai csoportokban erre nincsen lehetőség.

Arra a kérdésünkre, hogy az 5-7 éves gyerekek hogy bírják végigülni a heti tömbösített négyórás, sőt olykor egész napos előkészítést, vagy mennyire hatékony az óvoda utáni heti kétszer másfél órás foglalkozás, a pedagógus azt válaszolta, az apróságok örömmel végzik a feladatokat. Nem tagadta ugyanakkor, hogy olykor – főleg az első foglalkozások alkalmával – külön figyelmet kell fordítania a kedvcsinálásra. Mint mondta, ehhez elengedhetetlen a folyamatos pozitív megerősítés és a gyerekek sikerélményhez juttatása. Hartyáni arról is szólt, hogy véleménye szerint felhígult a pálya, sokszor arra alkalmatlan pedagógusok is tartanak előkészítést. Mielőtt a szülők döntenének a tanfolyamok között, azt tanácsolja, találkozzanak a képzést tartó pedagógussal.

Az általunk kérdezett szülők többsége úgy tartja, nincs szükség efféle magán előkészítésekre, volt, aki nem is hallott ilyen jellegű tanfolyamokról. „Nem látom értelmét, ezért nem is vinném a gyereket” – nyilatkozta egy jövőre iskolába készülő kisfiú édesapja. Döntését azzal indokolta, hogy ha a gyermek iskolaérett, akkor felesleges, ha pedig nem iskolaérett, akkor jobb megoldás plusz egy évig az óvodában hagyni. Nem beszélve arról, hogy nem biztos, hogy a legcélravezetőbb a társaitól elmaradt gyereket óvodán kívüli plusz tevékenységgel terhelni.

A családon, a gyereken, a választott iskolán is múlik, hogy érdemes-e előkészítőre vinni a gyereket – mondta lapunknak Zsupán Péter pszichológus. A szakértő azt tanácsolja a szülőknek, mérlegeljék a döntés előtt, hogy mit nyernek és mit veszítenek. Ha ezek az alkalmak hozzájárulnak a gyerekek társas és érzelmi intelligenciájának fejlődéséhez a tanulási részképességeken túl, az a gyereket szolgálja. Például a pszichodráma sokat segíthet az iskolára való felkészülésben a társas készségek erősítésével. Ezen alkalmakkor a gyerekek megtanulhatják, hogyan viseljék el, ha például veszítenek a játékban, vagy hogyan kooperáljanak, esetleg hogyan legyenek érzékenyek a másik érzéseire, mit tegyenek, hogy ne nyomják el őket. Ha viszont csak gyakoroltatásról, feladatlapokról és arról szólnak az előkészítők, hogy hogyan fogjuk a ceruzát, vagy hogyan kell fegyelmezetten végigülni 45 percet, annak kevésbé van értelme, ő maga nem vinné el gyermekét.

Benne állunk egy olyan sodrásban, ami egészen a születéstől a halálig teljesítményre kényszerít minket, és ennek kiszolgálója a mindenkori óvodás és iskolás képzés is – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy milyen hatással van a gyerekekre, ha már ötévesen ilyen jellegű teljesítményre kényszerítjük őket. Szerinte a rendszer óriási hibája, hogy a pedagógusokat az egyetemeken és a gyakorlatokon nem készítik fel arra, hogy hogyan varázsolják el, és nyerjék meg a tanulásnak a pörgős, azonnali visszacsatoláson alapuló virtuális és valós világban élő és mozgó gyerekeket.

A pszichológus elmondása szerint a legfontosabb a gyermekek érzelmi biztonságának a kialakítása, ami elsősorban a szülővel együtt töltött minőségi idővel történik. Ha ez a szilárd alap megvan, akkor a gyerek felnőve tud majd biztonságosan kötődni, és meg fogja tudni találni a helyét a világban. A később összeszedett lexikális és egyéb tudás mind erre épül rá. Így tehát a szakember, ha óvoda utáni sportról gondolkodik, olyan különórára vinné szívesen gyermekét, ahol az edző szinte mentálhigiénés szemlélettel foglalkozik a gyerekekkel úgy, hogy a teljesítmény elé helyezi az apróságok lelki jóllétét és társas viszonyait. Ugyanez a helyzet a zenével: ha a tanár meg tudja szerettetni a gyerekekkel a zenét és a táncot, és a kicsik is élvezettel vesznek részt ezeken az alkalmakon, akkor azzal a gyerek sokat nyerhet. Ellenben azért különórára vagy előkészítőre járatni az amúgy is leterhelt apróságokat, hogy „okosabbak legyenek”, nem érdemes.