Lemarad a gyerek, ha nem fizetünk?

A legfontosabb az érzelmi biztonság és a szabad játék. Mennyit érünk az iskolai előkészítőkkel?

Játékos matematika, logikai feladatok, rajz, ének-zene, irodalom, írás-előkészítés, mesék és versek tanulása, dramatizálás – sorolja Hartyáni Mónika azt firtató kérdésünkre, hogy egészen pontosan mit tanít a gyerekeknek ezeken a tanfolyamokon. A húsz éve az apróságok fejlesztésével foglalkozó szakember tapasztalatai szerint az óvodák nem adják meg azt a tudást a gyerekeknek, ami elegendő lenne az iskolakezdéshez. Szerinte ez azonban egyáltalán nem a pedagógusok, hanem a rendszer hibája. A különböző életkorú gyermekeket egy közösségbe tömörítő vegyes csoportokban ugyanis nehéz a kicsik korosztályuknak megfelelő fejlesztése. A kiscsoportos felkészítő tanfolyamokon a pedagógus személyre szabottan képes fejleszteni, míg az olykor harmincfős óvodai csoportokban erre nincsen lehetőség.

Arra a kérdésünkre, hogy az 5-7 éves gyerekek hogy bírják végigülni a heti tömbösített négyórás, sőt olykor egész napos előkészítést, vagy mennyire hatékony az óvoda utáni heti kétszer másfél órás foglalkozás, a pedagógus azt válaszolta, az apróságok örömmel végzik a feladatokat. Nem tagadta ugyanakkor, hogy olykor – főleg az első foglalkozások alkalmával – külön figyelmet kell fordítania a kedvcsinálásra. Mint mondta, ehhez elengedhetetlen a folyamatos pozitív megerősítés és a gyerekek sikerélményhez juttatása. Hartyáni arról is szólt, hogy véleménye szerint felhígult a pálya, sokszor arra alkalmatlan pedagógusok is tartanak előkészítést. Mielőtt a szülők döntenének a tanfolyamok között, azt tanácsolja, találkozzanak a képzést tartó pedagógussal.

Az általunk kérdezett szülők többsége úgy tartja, nincs szükség efféle magán előkészítésekre, volt, aki nem is hallott ilyen jellegű tanfolyamokról. „Nem látom értelmét, ezért nem is vinném a gyereket” – nyilatkozta egy jövőre iskolába készülő kisfiú édesapja. Döntését azzal indokolta, hogy ha a gyermek iskolaérett, akkor felesleges, ha pedig nem iskolaérett, akkor jobb megoldás plusz egy évig az óvodában hagyni. Nem beszélve arról, hogy nem biztos, hogy a legcélravezetőbb a társaitól elmaradt gyereket óvodán kívüli plusz tevékenységgel terhelni.

A családon, a gyereken, a választott iskolán is múlik, hogy érdemes-e előkészítőre vinni a gyereket – mondta lapunknak Zsupán Péter pszichológus. A szakértő azt tanácsolja a szülőknek, mérlegeljék a döntés előtt, hogy mit nyernek és mit veszítenek. Ha ezek az alkalmak hozzájárulnak a gyerekek társas és érzelmi intelligenciájának fejlődéséhez a tanulási részképességeken túl, az a gyereket szolgálja. Például a pszichodráma sokat segíthet az iskolára való felkészülésben a társas készségek erősítésével. Ezen alkalmakkor a gyerekek megtanulhatják, hogyan viseljék el, ha például veszítenek a játékban, vagy hogyan kooperáljanak, esetleg hogyan legyenek érzékenyek a másik érzéseire, mit tegyenek, hogy ne nyomják el őket. Ha viszont csak gyakoroltatásról, feladatlapokról és arról szólnak az előkészítők, hogy hogyan fogjuk a ceruzát, vagy hogyan kell fegyelmezetten végigülni 45 percet, annak kevésbé van értelme, ő maga nem vinné el gyermekét.

Benne állunk egy olyan sodrásban, ami egészen a születéstől a halálig teljesítményre kényszerít minket, és ennek kiszolgálója a mindenkori óvodás és iskolás képzés is – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy milyen hatással van a gyerekekre, ha már ötévesen ilyen jellegű teljesítményre kényszerítjük őket. Szerinte a rendszer óriási hibája, hogy a pedagógusokat az egyetemeken és a gyakorlatokon nem készítik fel arra, hogy hogyan varázsolják el, és nyerjék meg a tanulásnak a pörgős, azonnali visszacsatoláson alapuló virtuális és valós világban élő és mozgó gyerekeket.

A pszichológus elmondása szerint a legfontosabb a gyermekek érzelmi biztonságának a kialakítása, ami elsősorban a szülővel együtt töltött minőségi idővel történik. Ha ez a szilárd alap megvan, akkor a gyerek felnőve tud majd biztonságosan kötődni, és meg fogja tudni találni a helyét a világban. A később összeszedett lexikális és egyéb tudás mind erre épül rá. Így tehát a szakember, ha óvoda utáni sportról gondolkodik, olyan különórára vinné szívesen gyermekét, ahol az edző szinte mentálhigiénés szemlélettel foglalkozik a gyerekekkel úgy, hogy a teljesítmény elé helyezi az apróságok lelki jóllétét és társas viszonyait. Ugyanez a helyzet a zenével: ha a tanár meg tudja szerettetni a gyerekekkel a zenét és a táncot, és a kicsik is élvezettel vesznek részt ezeken az alkalmakon, akkor azzal a gyerek sokat nyerhet. Ellenben azért különórára vagy előkészítőre járatni az amúgy is leterhelt apróságokat, hogy „okosabbak legyenek”, nem érdemes.