A férfiakat nagyobb eséllyel élesztik újra a járókelők, míg a nőkön kevésbé valószínű, hogy szív-tüdő újraélesztést (CPR) alkalmaznak az arra járók – derült ki egy frissen bemutatott tanulmányból, amelynek készítői szerint a jelenség egyik oka az lehet, hogy az emberek vonakodnak megérinteni a női mellkast.
Az Amerikai Kardiológiai Társaság (AHA) anaheimi konferenciáján ismertetett tanulmány elsőként vizsgálta, hogy milyen nemi különbségek figyelhetők meg a kórházon kívüli újraélesztéseknél. A vizsgálatot végző szakemberek az Egyesült Államokban csaknem 20 ezer esetet tanulmányoztak.
Eredményeik szerint a nyilvános helyen hirtelen szívmegállást szenvedő nőknek mindössze a 39 százalékán alkalmaztak újraélesztést az arra járók, míg a férfiak esetében az arány 45 százalék volt. A férfiak 23 százalékkal nagyobb eséllyel élték túl az incidenst.
– Az embereket elbátortalaníthatja a gondolat, hogy erős és gyors nyomást gyakoroljanak egy nő mellkasának a közepére, és egyesek talán attól félnek, hogy sérülést okoznak – mondta a kutatást vezető Audrey Blewer, a Pennsylvaniai Egyetem munkatársa.
Blewer kollégája, Benjamin Abella szerint az embereket az is elbizonytalaníthatja, hogy le kell venniük egy nő ruháját a jobb hozzáféréshez, vagy épp meg kell érinteniük a mellét, amire egyébként semmi szükség sincsen, ha az újraélesztést megfelelően hajtják végre.
„A tenyereket a szegycsontra helyezzük, amely a mellkas közepén helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy elméletben a mellek közötti területet érintjük meg” – magyarázta a szakember.
A hirtelen szívmegállás a szív pumpafunkciójának hirtelen megszűnését jelenti, amelyet általában ritmuszavar okoz. A hatékony beavatkozásra nagyon rövid idő, 3–5 perc áll rendelkezésre, a hosszabb idő visszafordíthatatlan agy- és szívkárosodáshoz vezet.
Évente több mint 350 ezer amerikai szenved el – kórházon kívüli – hirtelen szívmegállást, és az áldozatok 90 százaléka meg is hal, ugyanakkor a szív-tüdő újraélesztés a kétszeresére vagy akár a háromszorosára is növelheti a túlélési esélyeket.
A kutatóknak nincs információjuk arról, hogy a vizsgált esetekben mi vezérelte az arra járók cselekedeteit. Ugyanakkor megállapították, hogy ha otthoni környezetben áll le hirtelen a szív, nincsen „nemi különbség” az újraélesztésben, valószínűleg azért, mert a segítségnyújtó ismeri azt, akin alkalmaznia kell a mellkasi kompressziót.
A kutatók szerint fejleszteni kellene az újraélesztési technika tanításának módszerét.
